2021.07.27.
Tomori világTesztelve!Szavazhatunk, dolgozhatunk – Mi itt a kérdés?

Szavazhatunk, dolgozhatunk – Mi itt a kérdés?

 

Azt gondolom, hogy bizonyos kérdések főleg azért fogalmazódnak meg bennünk, hogy érthetővé tegyék számunkra a válasz hiányát vagy hiányosságát. Ezek közé a kérdések közé tartozhat például, hogy van-e napjainkban női egyenjogúság, elérte-e a feminizmus a célját, hogyan és miképpen gyakorolhatnak hatalmat a nők. A megszerzett hatalom pedig tényleges-e vagy látszólagos. Mi is voltaképpen a hatalom, és miben áll a hatalom természete?

 

Forrás: Libri

A fennálló rend görbe tükrének bemutatása mellett, az utóbbi években, sajátos témaként jelentek meg olyan művek, amelyek a nők társadalompolitikai, szociokulturális szerepére fókuszálnak. Ezek között a művek között találjuk Naomi Alderman A Hatalom c. regényét, amelyben a nők többé nem elnyomottak, mert megszerzik az áhított befolyást, sőt az abszolút hatalmat. A témamegjelölésből simán feltételezhetnénk, hogy valamiféle feminista utópiáról lesz szó, amelyben a nők fölénybe jutásával megteremtődik az egyenjogúság, és megvalósul a tökéletes béke. A világban a boldogság uralkodik, minden megoldódott, kész. Hamar kiderül azonban, hogy erről szó sincs.

A keretbe foglalt történetben visszaszámlálás során olvashatunk a múltról, egy tízéves periodusban, egészen az Eljött a pillanatig, azaz a Kataklizmáig. A kislányok kapnak egy képességet, amellyel megváltoztathatják a férfi-nő erőviszonyokat. A férfiak társadalma és a nők azon része, akik anyák is, akár fiú-, akár lánygyermekük van, döbbenten és rémülten szembesülnek az egyre terjedő „fertőzéssel”. Az egyéni sorsok szépen összekapcsolódnak a felgyorsult történelemmel, és ahogy haladunk visszafelé az években, egyre inkább felborulnak az erőviszonyok, szétfeszül az aktuális rend, érvénytelenné válnak a törvények. A világ, vagy inkább a társadalom kénytelen újra szervezni önmagát.

Különösen borzongató, hogy olyan világba csöppenünk, amely a miénkkel teljesen megegyező problémával küzd, és lassan, mintegy csúszdán csobbanunk egy másikba, ahol kicserélődnek a szerepek. Mind a női, mind a férfi szereplők oldalán bőven találunk sokkoló és embertelen magatartást. A motivációk és a reakciók valószerűek, az érzelmi beállítódásból fakadó érdekütközések világosak és logikusak, direkt és közvetlen szándékot szülnek. A káosz mindenképpen elszabadul, egyéni, társadalmi és globális szinten egyaránt, bár ez más-más ütemben fog bekövetkezni.

A feminista felszín alatt, ebben a regényben – úgy gondolom – a 21. századbeli mindennapok társadalomkritikáját és aktuálpolitikájánk tükrét találhatjuk. Egyértelműen és erőteljesen utal a jelenlegi nemi egyenlőtlenségre, ami napjainkban, már nem olyan formában, és olyan világosan jelenik meg, mint a múltkorban, hanem inkább csak alattomosan, de a hangsúly mégsem kizárólag ezen van. Az emberek között vannak, és mindig lesznek azonosságok és különbözőségek is. A különbözőségek fakadhatnak a biológiai funkciókból, a szocializációs hagyományokból, és még számtalan más tényezőből. Azonban nem az a fontos, hogy mik a különbözőségek, hanem az, hogy miben vagyunk hasonlóak, vagy azonosak a másik emberrel. Az egyik ilyen hasonlóság az, hogy ha a hatalmat birtokoljuk, egyszerűen azért tesszük azt, amit, mert megtehetjük. Innen pedig máris eljutunk a hatalom természetének vizsgálatához, illetve önmagunkra vetítve, ennek a vizsgálatának a szükségességéhez. Úgy vélem, az ember nem jó vagy rossz. A lényeg abban rejlik, hogy melyik oldalunkra hallgatunk, hiszen ezek fogják meghatározni döntéseinket és tetteinket, és a választás káosz esetén ezerszer nehezebb lesz, annak is, aki gyakorolja, és annak is, aki nélkülözi a hatalmat.

 

Fotó: Johnny Cohen, forrás: Unplash

 

A hatalom kérdése hagy rágódni valót a regény utolsó oldalain is. Vajon szeretném-e, ha nekem is lenne egy olyan  képességem, mint a regényben leírt, hogyan, és miképpen döntenék, melyik oldalra hallgatnék, és mi befolyásolna ebben. Akadályoznám vagy segíteném-e tudatosan, tudattalan, közvetve vagy közvetlenül a hatalom tébolyát.

Naomi Alderman így ír erről: „ A hatalom formája mindig ugyanaz: egy fát formáz a gyökerétől a csúcsáig. Központi törzsétől ágak hajtanak ki, és azokból is ágak sarjadzanak (…) Ugyanez a rajzolat mibennünk is megtalálható az idegek és erek belső fáinak formájában. A központi törzs és a leágazások hálózata. Jelek mennek az ujjhegyeinktől a gerincoszlopig és az agyig. Elektromosságot hordozunk. (…) kétféle útja van annak, hogy az emberi hatalom természete és felhasználása megváltozzék. Az egyik esetben a palotából indul ki egy parancsolat, ami kész tények elé állítja a népeket. Ám a másik, a szükségszerűbb eset az, hogy az ezer és ezer fénypontocskának mind egy-egy új üzenetet kell útjára indítania. Ha a nép változik, meginganak a palota falai.”

Vajon akarjuk-e, hagyunk vagy tudunk időt, figyelmet, energiát fordítani, és a sok-sok tényszerű dolog üzenetet egyenként vizsgálni, a „jó oldalunk” szerint értékelni és magatartásunkat ehhez igazítani? Mert lehet, hogy ennek a következménye a hatalom birtoklásának alakulása lesz.

 

A kiemelt kép fotósa: Jessica Felicio, forrás: Unplash

 

Megkérdeztük a Tomori Pál Főiskola hallgatóit, mit jelent nekik a Tomori.