Ismerkedés gyanánt az első tanórán arra szoktam kérni a hallgatókat, hogy nevezzék meg azt a művészt, az őskortól napjainkig bármelyik korszakból, akivel szívesen elkészíttetnék az arcképüket. A választásuk, anélkül, hogy ismerném őket közelebbről, sok mindent elárul róluk. A tudatosan kialakított személyiségképük mellett öntudatlan jellemvonásaikat, emlékeiket, traumáikat, vonzalmaikat is. Ne aggódjon senki, ebből én nem vonok le messzemenő pszichológiai következtetéseket! Csak azért jutott ez most eszembe, mert tíz kedvenc könyv kiválasztása ugyanígy árulkodik az emberről, ha akarja, ha nem. Ez is egyfajta önvallomás, amivel feltárulkozunk, így egyúttal sebezhetővé is válunk. Ugyanakkor egyedülálló módon segít kapcsolódni egymáshoz, közösen rácsodálkozni, behívogatni másokat a saját világunkba, úgyhogy bevállalom.
Életem eddigi évtizedeinek olvasmányaihoz képest tíz könyv nagyon kevés, én már a cukrászdában is nehezen választok ki egyet a 25 féle sütemény közül, mert legszívesebben az összeset megkóstolnám. Pont így érzem magam most is. A bejegyzés terjedelmi korlátaihoz képest viszont tíz könyv mégis csak túl sok, hiszen alig pár mondatot írhatok egy-egy alkotásról. Úgy döntöttem, szakszerű könyvajánló helyett inkább egyfajta szubjektív életrajzi vonatkozásban venném elő ezeket a műveket, előhívva azoknak az érzéseknek az emlékét, amelyeket az adott könyv ébresztett bennem életemnek azon a pontján, amikor először a kezembe került.
- Fekete István: Tüskevár
Ez kiábrándító lehet, de nekem egy kötelező olvasmány lett az első nagy olvasásélményem tízévesen, zsinórban legalább tucatszor elolvastam, és hevesen vágyódtam ugyanilyen izgalmas nyári kalandokra. Némi keserűséget csak az okozott, hogy tisztában voltam vele: Matula bácsi velem szóba sem állna, nem hogy kivinne a berekbe. Otthon hagyott volna az unalmas Náncsi nénivel kenyeret sütni, hiszen lány vagyok. Ez után évekig fiú akartam lenni.
- Charlotte Brontë: Jane Eyre
Kamaszkoromban a barátnőimmel csoportos versenyolvasásokat rendeztünk, így járt kézről kézre a Jane Eyre is. Úgy emlékszem, nyolc óra volt a szintidőm ennél a regénynél. A mások sorsával való azonosulás első frenetikus élménye volt számomra ez a mű, és annak felismerése, hogy nem mindenkinek jut olyan szerencsés kor és sors, mint nekem.
- Biblia
Tizenhét éves koromtól fogva napi szinten olvasom. Az első találkozás hatalmas szerelem volt: lenyűgöztek a színes és erős történetek, a himnikus zsoltárok, a megrendítően egyszerű és blöcs tanítások. Bár évtizedek teltek el, ma is ugyanúgy szíven talál, mint akkor.
- Arany János balladái
Tisztán emlékszem, hogy arra a gimnáziumi feladatra, hogy mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre, a listámban egyetlen könyv szerepelt: Arany balladái. Megragadott a verselés drágakőszerű tökéletessége, népköltészethez hasonló veretessége, egy-egy sorral vagy versszakkal szinte nem tudtam betelni, hangosan felolvastam magamnak újra és újra, és mindig beleborzongtam a szépségébe.
- Thomas Mann: József és testvérei
Felnőtt életem legnagyobb regényélménye volt, külön önfegyelmet kellett gyakorolnom, hogy a számos újraolvasás során csak hétvégén vegyem kézbe, és ne ússzon el az egész hetem amiatt, hogy nem tudom letenni. Felfoghatatlan volt számomra, hogy egy író hogy tudhat ennyit az emberi lélekről, illetve egy időben távoli történelmi korszakról. Mintha három doktori disszertáció kutatási anyagát rakta volna bele, pedig “csak” egy regény.
- Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők
Pszichológia szorozva a görög mitológiával. Önismeret és mások elfogadása terén az egyik legnagyobb lépcsőfok volt az életemben ez a könyv.
- Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás
Mindenkit érdekel a boldogság titka, ez a kutató hatalmas adatgyűjtést végzett évtizedeken át annak érdekében, hogy megtalálja azt. Életmódomra és értékrendemre óriási hatással volt a szerző összes könyve.
- Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei
Hosszú listát írhatnék orosz szerzőkből, de a tízbe nem férne bele. A történelmi fordulatokkal és sorscsapásokkal szembeni bölcs és szeretetteljes viszonyulás lenyűgöző példáit találtam meg Ulickaja regényeiben.
- Elif Safak: Fekete tej
Hosszú listát írhatnék török szerzőkből, de a tízbe nem férne bele. Keleti és nyugati kultúrkör, hagyományos és haladó női szerepek találkoznak Elif Safak regényeiben, melyek személyesek, drámaiak és viccesek is.
- Oskar Bätschmann: Bevezetés a művészettörténeti hermeneutikába
Ha már kötelező olvasmánnyal kezdtem, azzal is fejezem be, csak közben fordult a kocka: ezt én szoktam feladni. Nem ismerek olyan könyvet, ami több kérdést tenne fel a képelemzéssel kapcsolatosan, ami inspirálóbb lenne arra, hogy minél pontosabban és minél többet tudjunk meg a műalkotásokról. Márpedig életem egyik legnagyobb szenvedélye pontosan ez a tevékenység.
A kiemelt képen: Jan Davidszoon de Heem, Csendélet könyvekkel, 1628