Valójában minden életszakaszunkban, minden kihívás előtt, minden küzdelem lezárultával újra és újra meg kell találnunk önmagunkat.
Látnunk kell a helyünket a szűkebb környezetünkben ahhoz, hogy a feladatainkkal, a céljainkkal tisztában legyünk. Vannak azonban az emberi életnek olyan fordulói, amikor a helyzetünk tisztázása, saját személyiségünk megértése és formálása különösen fontos feladatként áll előttünk. Tagadhatatlanul ilyen állomás a felnőtt élet kezdete, a középiskolás évek lezárása és a felsőfokú tanulmányok megkezdése. Sokak számára ez az időszak az önállóság első komoly próbája is egyben. „Az ember érzi, most kezdődik az élet, s már benne van ő is, forog vele.” – írja Tompa Andrea.
A Fejtől s lábtól hősei éppen egyetemi tanulmányaikat végzik Kolozsvárt az első világháború kitörése előtti években, majd a háború alatt. Egy fiú és egy lány, akik a történelmi fordulat közepett éppen saját személyiségüket, saját céljaikat és szerepeiket igyekeznek megtalálni. Elszakadnak a szülői háztól, a vallásuktól, az otthoni szokásaiktól, barátkoznak, hivatást választanak, szerelemre vágynak, addig ismeretlen szellemi irányzatokkal találkoznak, amelyek között valahogyan tájékozódni kényszerülnek. Színes és katalógusszerű képet kapunk a tízes évek egyetemi világáról, fürdőkultúrájáról, a korabeli mentőzésről, műtétről, bár e képek nem filmesen peregnek, sokkal inkább egy album lapjait mutatják, leltároznak. A korabeli jelenetek aprólékos gazdagsága, az elbeszélő nyelvén pillanatokra kel életre.
Sajátosan női és sajátosan férfi sors bontakozik ki előttünk belső monológokon, naplószerű számadásokon keresztül. Bele kell szoknia az olvasónak abba a különös nyelvi világba, amit a regény mint korabeli és helyspecifikus, ám inkább anyagában is fiktív szövetként létrehoz. Ez a nyelvi idegenség teszi talán, hogy bár elmerülünk a két fiatal belső világában, mégis minden részlet arra sarkall, hogy saját személyiségünk dilemmáira, magunk kimunkálásának múltjára és jelenére is ránézzünk közben. Bármennyire is a történelmi adottságok teszik érdekfeszítővé az egyes jeleneteket, a figurák divathoz, szórakozáshoz, testhez, saját arcukhoz, mulandósághoz, vagy éppen a művelődéshez való viszonyát, fő erősségük, hogy személyes közvetlenséggel szólítják meg az olvasót. Ha ezen a nyáron a pihenés a számvetés ideje is egyben, ez a könyv jó társ lehet, szinte követeli, hogy a saját viszonyulásainkra visszakérdezzünk.
Fejtől s lábtól, Kettő orvos Erdélyben, Jelenkor Kiadó, 2013, 2018.
Csanádi-Bognár Szilvia
