A karácsonyhoz elválaszthatatlanul hozzátartozik a diós és mákos sütemények jellegzetes illata, zamata. Az emberiség ilyenkor két élesen elváló csoportba osztható fel: aki otthon süti a bejglit, és aki boltban vagy cukrászdában veszi, rendeli.
Én könyvből tanultam meg, hogyan kell otthon sütni. Tudtam, hogy sok buktatója van, ettem én már elég vacak, fűrészporral töltött bejglit, így nem kísérleteztem ilyen-olyan, véletlenszerűen megtalált receptekkel, hanem egyenesen az Ínyesmester nagy szakácskönyvét nyitottam ki, itt külön fejezete van a kalács-féléknek. Az 1991-es kiadásban négy bejglirecept van, a legbonyolultabbtól és legdrágábbtól lefelé haladva az „Egyszerűbb fajta, de igen jó ízű” megjelöléssel illetett utolsóig. Már többször is végigsütöttem a sort, és mind hibátlan, tényleg. Ezek a legmaszatosabb lapok a szakácskönyvemben.
A legfontosabb tanács, amit az Ínyesmestertől kaptam, és amely varázsütésre eltüntette minden szorongásomat a bejglivel kapcsolatban: NEM AZ A JÓ BEJGLI, AMI NEM REPED KI. Ha zamatos és nedvdús a töltelék, a tészta pedig pihekönnyű kalácstészta, ropogós kéreggel, akkor a fizika törvényeinek megfelelően sütés közben az oldalán ki fog repedni. De az ember még a tepsiben visszaigazgatja egy spatulával, hűlés után óvatosan szeli, és az íz- és állag-élmény, hogy ismét az Ínyesmester szavaival éljek, verhetetlen lesz. Én már rég nem mentegetőzöm a külalak miatt. A bejglisütés időigényes, nem férne bele minden hétvégébe, de évente néhányszor veszek egy nagy levegőt, rászánom a fél napomat, és utána jó ideig élvezzük a kávé vagy tea mellé a diós vagy mákos kalács utánozhatatlan ízét. Alufóliába csavarva, hűvösben kiválóan eláll minőségvesztés nélkül.
Az Ínyesmester-féle recepteket mindenki megtalálja a könyvében, én itt most egy továbbfejlesztett változatát adom közre. Mivel a bejgliben tej, vaj, tojás is van, az ember nem gondolná, hogy vegán módon, tehát állati eredetű összetevők nélkül is elkészíthető. Egyszer azonban megpróbáltam, és az eredmény meglepően élvezhető lett. Már évek óta sütöm így is, egyre csiszolgatva a vegán verzió receptjét, és nagy öröm, hogy ennek köszönhetően a vegán vagy tejérzékeny családtagokkal együtt is élvezhetjük ezt a karácsonyi süteményt.
VEGÁN DIÓS ÉS MÁKOS BEJGLI
Hozzávalók négy rúdhoz
Tészta:
60 dkg rétesliszt
15 dkg kókuszolaj (folyékonyra olvasztva)
csipetnyi só
vaníliás cukor
2 dkg cukor
citromhéj
2 dl langyos, cukros víz
2,5 dkg élesztő
Töltelék:
10 dkg dió
10 dkg mák
15 dkg cukor
mazsola vagy datolya
lekvár (sárgabarack vagy narancs)
alma vagy birsalmasajt
A tészta első hat hozzávalóját összemorzsoljuk, majd beleöntjük a langyos, élesztős keveréket, és jól összegyúrjuk. Négy gombócra szedjük szét, kicsit meglisztezzük, hogy ne ragadjanak össze, és szobahőmérsékleten, letakart edényben pihentetjük 90 percig. Ezalatt bőven van időnk elkészíteni a kétféle tölteléket.
A diót sütőben kicsit megpirítjuk (így nagyon zamatos lesz), megdaráljuk, majd a kevés vízben felforralt 5 dkg cukorban megfőzzük. A mákot megdaráljuk, és ugyanígy cukros szirupban megfőzzük, csak ebbe 10 dkg cukor kell. Épp csak felforraljuk, folyamatos kavarás mellett, nem kell hosszan főzni egyiket sem.
Ezután mindkettőbe teszünk 5 dkg mazsolát vagy apróra vágott datolyát, 1 nagy evőkanál lekvárt (szerintem narancslekvárral a legjobb), és egy fél reszelt almát (vagy egy kevés apróra vágott birsalmasajtot).
A tésztagombócokat szépen egymás után lisztezett deszkán kinyújtjuk (kb. 20×30 cm-esre), kettőt diós, kettőt mákos töltelékkel megkenünk, felcsavarjuk, a végeket összenyomkodjuk, és kikent tepsibe helyezzük szorosan egymás mellé, a záródás alulra kerüljön. Ezután 20 percig hideg helyen pihentetjük, majd megkenjük cukros vízzel, megszurkáljuk villával, és mehet a sütőbe. 180 fokon 35 percig sütjük. Szeletelni csak hűlten lehet.
Boldog karácsonyi időszakot mindenkinek!
