2023.01.28.
Tomori világÖnismeretOnline önismeret?

Online önismeret?

 

Az online világ befurakodott az életünkbe, sokakéba talán túlságosan is. Az elmúlt évek különböző történései rákényszerítettek és kényszerítenek minket a benne való részvételre. Ez van, akinek kihívás, míg mások számára már természetes. Egy biztos: nem mindegy hogyan éljük meg az online lehetőségeket és kényszereket.

fotó: Jane Palash, forrás: Unplash

A legutóbbi évtizedekre megtapasztalhattuk, hogy egyre felszínesebbé válik a világunk. Körbe vesznek az egyre okosabb eszközök, egyre több a főként kényelmi szempontoknak megfelelő megoldás. Jelentősen megnőtt az internetet kommunikációra is használók száma. Mindez pedig azt eredményezi, hogy egyre többet bámuljuk a különféle kijelzőket, egyre több kommunikációs szükségletünket intézzük online és ezzel párhuzamosan egyre csökken az egymás társaságában töltött idő. A különféle közösségi platformok átalakítják a szokásainkat, arra is egyre több időt fordítunk, hogy megnézzük ki mit posztolt, illetve mi magunk is posztolunk, ki többet, ki kevesebbet. Nem azért említem mindezt, mert szeretném elsiratni a „régi szép időket”, amikor még összegyűltük a barátainkkal valakinél és jókat beszélgettünk, megváltottuk a világot. Erre most is adott a lehetőség és választhatunk, hogy offline, vagy online formában tesszük-e. Ráadásul a megvalósult fejlődés számos ponton kifejezetten hasznosnak bizonyul. Lehetővé teszi például az otthonról tanulást-tanítást, vagy éppen munkavégzést. Nem az tehát a kérdés, hogy jó, vagy rossz-e ez a fejlődés. Sokkal inkább az, hogy mit tudunk vele kezdeni, mit okoz ez bennünk. Mert az tagadhatatlan, hogy sok mindent átalakít körülöttünk. A további kérdés, hogy tudunk-e alkalmazkodni? Mitől függ ez, és hogyan viszonyulunk az egészhez? Már hallom is a választ: ki-ki ahogy tud. Ez pontosan így van, ez a válasz mégis hagy maga után egy űrt bennem. Azt érzem, hogy ennyivel nem lehet elintézni a dolgot. Van itt egy nézőpont, amit, ha figyelmen kívül hagyunk, akkor esélyes, hogy forogni kezd az iránytű, ami eddig viszonylag pontosan mutatta merre van az előre. Úgy tűnik, hogy a korábbi tájékozódási pontjaink, vagy kapaszkodóink már nem adják meg a szükséges stabilitást, új kapaszkodóból pedig olyan sokféle van, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik közöttük. Amíg a sokféleség gyönyörködtet, kiszélesíti, amit a világról eddig gondolni tudtunk, el is terelheti a figyelmünket a minket érő impulzusok hatásairól. Úgy okozhat bennünk változásokat, hogy észre sem vesszük. Azt gondolom ez az a pont, ahol érdemes megállni kicsit és ránézni mi történik.

A fogyasztói társadalom egyik igen markáns következménye, hogy minden szinten és minden csatornán sulykolják belénk, ha bármi gondunk van csak kapjuk be a megfelelő „pirulát” és minden rendben lesz. Ha Black Friday keretében vásárolunk, akkor csak jól járhatunk a fantasztikusabbnál hihetetlenebb kedvezményekkel, és még sorolhatnám. Arra csábítanak, hogy csak a látszat alapján ítéljünk, ne firtassuk mi van belül/mögötte, így a felszínen bármilyen bármit tekinthetünk igaznak, bármilyen tünetet meg lehet szüntetni, bármilyen látszólagos, azonnalinak tűnő előnyt fel lehet nagyítani. Pontosan ezt a hatást erősíti az online világ nagyon sok színtere. Ha csak kifelé figyelünk, a felszín csillogása köt le minket, akkor nem veszünk tudomást azokról a jelekről, amelyek belül mutatkoznak meg. Így aztán könnyen megeshet, hogy olyan kapaszkodókat ragadunk meg, amik igazából nem is tartanak meg, vagy akár nem is léteznek, pedig nagyon úgy tűnt. Ez azonban csak akkor fog kiderülni, amikor támaszkodni próbálunk rájuk…  Sokan hajlamosak rá, hogy tőlük független körülményeket hibáztassanak a velük történő cifraságokért, egy dolgot figyelmen kívül hagynak ilyenkor: a döntésüket, amivel ezeket a körülményeket választották, amivel önként alávetették magukat a hatásaiknak. Az online világ által gerjesztett hatásokért nem okolható az online világ, ahogy önmagában az atomenergia sem okolható amiatt, amire használják.

A magam részéről üdvözlöm mindazt, amit nyújtani tud, és igyekszem élni a lehetőségeivel. Megtapasztaltam milyen az, amikor bedarál és függővé tesz, de azt is, hogy ezt el tudom kerülni, ha akarom. Ha nem is vagyok kütyümániás, de szeretem az „okos” eszközöket használni, sok tekintetben megkönnyítik az életemet. Kifejezetten élvezetes tud lenni velük a munka is, ráadásul egyre újabb szoftverek jelennek meg, amelyek pont ezért születnek. Jelen vagyok a számomra fontosnak tűnő közösségi platformokon is. A napi aktualitásokban főként online tájékozódom, és élvezem, hogy szinte kifogyhatatlan információforrásként is rendelkezésemre áll számos tudástár, gyűjtemény. Ez az én hozzáállásom, ami nem tekinthető mintának, de egy a végtelen számú lehetőség közül. Példa lehet arra, hogy az online világ nem több, mint egy eszköz, amiről mi döntjük el, mire és hogyan használjuk.

 

Fotó: Ksenia Yakovleva, forrás: Unplash

 

Ezen a ponton kapcsolódik össze a két fogalom, azaz kap értelmet, hogy mit keres a címben az önismeret szó. Az önismeretre úgy tudunk szert tenni – ahogy erről korábban már volt szó -, ha megfigyeljük magunkat, ha tudatosítjuk, hogy milyen impulzusok, ingerek mit váltanak ki bennünk és ennek milyen következményei lesznek a gondolkodásunkra, az érzelmeinkre, a cselekedeteinkre, az önmagunkról alkotott képre stb. Szabadon dönthetünk arról mit választunk, és nem árt, ha azt is tudjuk miért. Mindezek pedig alapjaiban határozzák meg, hogyan érezzük magunkat a testünkben. Ha ezt elfogadjuk, akkor nem nehéz megérteni, hogy nagy mértékben azon múlik az önismeretünk, hogy hova irányul a figyelmünk fókusza. Ha például képesek vagyunk eszközként tekinteni a Facebookra, vagy a különféle webáruházakra, honlapokra, az ad egy néhány lépésnyi távolságot, ahonnan könnyebb megválasztani, hova irányítom a figyelmemet. Ez nem jelenti azt, hogy nem csodálkozhatok rá a dolgokra, nem örühetek bárminek, ami ezt képes kiváltani bennem. Csupán arról van szó, hogy a figyelmem egy részét fenntartom arra, hogy észleljem mindazt, amit a külvilág ingerei kiváltanak bennem, hogy tudatosan döntsek arról, melyiket választom az elém táruló lehetőségek tömkelegéből. Ha ezt teszem, akkor nem a körülmények fogják meghatározni a döntéseimet, hanem a tudatos mérlegelésem. Dönthetek úgy, hogy órák hosszat görgetem a hírfolyamot, vagy épp úgy, hogy ma kihagyom. Mindkét döntés teljesen rendben lévő lehet. A kérdés csak az, hogyan állok a következményekhez. A lényeg, hogy nem áldozatává, hanem a használójává válhatok egy egyébként igen hasznos eszköztárnak, amit a különféle online lehetőségek bocsátanak a rendelkezésemre.

Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan csináljam? Ehhez kiváló iránytűként szolgál az önismeretünk. Ha tudjuk, milyen hatásai vannak bennünk a különféle ingereknek, akkor megválaszthatjuk, mit engedünk közel magunkhoz, és melyek lesznek azok, amelyekkel kapcsolatos viszonyulásunkra oda kell figyelnünk, vagy változtatnunk érdemes rajtuk. Persze ezekhez a választásokhoz hasznos, ha mindig van valamilyen értékrendszerünk, amihez minden esetben vissza tudunk nyúlni. Azzal sincsen gond, ha ez változik. Igazából nehezen elkerülhető ez a változás. Ha mindezt figyelemmel tudjuk követni, azzal gazdagodunk, mert egyre többet tudunk meg magunkról. Addig, amíg nem jövünk rá, hogy kik is vagyunk valójában, a mindenkori értékeink és a hozzájuk fűződő viszonyunk, az önismeretünk adnak egyfajta kiindulópontot, stabilitást a világban történő eligazodáshoz.

 

A kiemelt kép Buce Mars fotója, forrás: Unplash

 

Megkérdeztük a Tomori Pál Főiskola hallgatóit, mit jelent nekik a Tomori.