2023.01.28.
Tomori világTesztelve!Teret a fénynek (kiállításajánló)

Teret a fénynek (kiállításajánló)

 

Sokan már október végétől nehézségként élik meg az egyre rövidülő nappalokat, a kora reggeli sötétet. Ezért is gyújtunk annyi gyertyát, lámpást, mécsest, fényfüzért. Jóleső, melengető érzés, ahogyan a sötét estéket beragyogja egy kisebb vagy nagyobb fényforrás. Természetesen a fénynek éppen ehhez az időszakhoz kötődve szimbolikus jelentése is van: a sötétségben nagy fényesség támad, a félelmet és a reménytelenséget betölti a remény világossága. Mindennek a művészi megjelenítése évszázadokon át fejlődött. A meghitt esti jeleneteket ábrázoló zsánerképeken, a bibliai történeteket bemutató festményeken és a karácsonyi jeleneteket felvonultató alkotásokon egyaránt. A fény önálló művészi felhasználása azonban független a szimbolikus jelentésétől, és viszonylag új fejleménynek mondható, a 20. század első harmadában kezdődött, jobbára a mesterséges fényforrásokkal történő kísérletezéssel.

 

Nemrégiben Pesten, a Hold utcai Vásárcsarnok épületében új kiállítás nyílt, ahol fényinstallációkkal mutatják be a képzőművészetnek ezt a kísérleti ágát. A kiállítást azoknak is érdemes megnézni, akik nem rajonganak kifejezetten a kortárs művészetért, sőt azoknak is, akik egyáltalán nem a karácsonyi hangolódás miatt mennének. Miért? Mert nagyszabású, látványos és főként az interaktív művek esetében, garantáltan élményt nyújt. Ha mégis karácsony táján lepnénk meg vele a barátainkat, akkor pedig kifejezetten elegáns ajándék. Sok magyar művész neve merül fel ebben a műfajban: Moholy-Nagy László, Kepes György, Victor Vasarely, Nicolas Schöffer, Mengyán András, Csáji Attila, Mátrai Erik, hogy csak néhány ismert képzőművész nevét említsük, akiket rendre fel is vonultat a kiállítás.

A fény installálása kapcsán elhanyagolhatatlan mérföldkő Moholy-Nagy Fény-tér-modulátora, amelynek parafrázisát Szauder Dávid Ariel alkotása helyettesíti, mintegy az eredeti mű homage-át építve meg. A kiállítás rendezői nagy hangsúlyt fektettek a hatásos bemutatásra, a művek nem csak egyenként, de egymáshoz hangolva is monumentális hatást keltenek. A sort Kepes György Izzó oszlopok című munkája nyitja, melynek rekonstrukciója a bejáratnál köszönti a látogatót. Az eszközök, amelyeket a képzőművészek felhasználnak közismertek: a neoncső, a lézerfény, az UV lámpa, a tükör, a foszforeszkáló festék, vagy az egyszerű árnyék mind a hétköznapi élet velejárói. A felhasználás kreativitása, az a finom érzék, amellyel a művész a lehengerlő hatás és a minimál megjelenés között egyensúlyoz, ez teszi ezeket a műveket különlegessé. Sok eszköz, amit a fényreklám vagy a koncertek látványtervezői használnak, itt a néző számára közvetlen élményt nyújt, a részesévé válhat, hiszen belesétálhat a fényhatások által megképzett térbe, vagy a mozgásával tudja befolyásolni a látvány alakulását. A tükröződő padló fölé függesztett neoncsövek (Re-Facture – Kiégő izzók, 2018) vagy a fölénk terülő ballonra vetített mozgó grafika (Kovács Ivó: Keresőfények, 2020, ill. Vicsek Viktor: Térevő, 2022) megszünteti a hagyományos tértapasztalatot.

 

 

Mintha egy jövőben játszódó filmbe vagy számítógépes játékba csöppennénk. Terek nyílnak a lábunk alatt, folytonos mozgás támad a bennünket körülölelő közegben, megszűnik a világ stabilitása, és helyét az átalakulás szünet nélküli dinamikája veszi át. Pár évtizeddel ezelőtt mindez talán még sokkoló lett volna. Moholy-Nagy Térmodulátora vagy Schöffer mozgó szobrai még inkább az árnyék síkra vetítésével dolgoztak, akárcsak a mozifilm. A háromdimenziós mozgó grafika azonban, amint minden érzékelhető terünket betölti, már a 3D vetítés és a hologramok eredményeit hasznosítja. Kétségtelen tény, hogy a vizuális technikák bővülésével változik az érzékelésünk, feldolgozásunk alkalmazkodik a gyorsuló képekhez, sőt mi több az ingerszintük követelőzőbbé válik. Ebben a folyamatban a képzőművészet sok ága inkább a megnyugvás, a visszatérés terepe, ám a fényművészet egyértelműen progresszív tendenciát követ, mozgásba hozza a médiatapasztalatunkból elsajátított képességeinket, ezért aztán képes arra, hogy bárkit megszólítson, azokat is, akik a kortárs művészet terepén kevésbé magabiztosan mozognak.

 

Megkérdeztük a Tomori Pál Főiskola hallgatóit, mit jelent nekik a Tomori.