2024.04.26.
Tomori világCampus„A kérdéseim visznek előre a tudományos életben”

„A kérdéseim visznek előre a tudományos életben”

 

INTERJÚ DR. HABIL. NAGY HENRIETTA, TUDOMÁNYOS ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKÉRT FELELŐS REKTORHELYETTESSEL

 

Az idei évben új tudományos rektorhelyettese van a Tomori Pál Főiskolának, dr. habil. Nagy Henrietta személyében, akit egyúttal új oktatóként is köszönthetünk. Lendületes vezetői stílusa és aktivitása máris több konferencia alkalmával látszódott nem csak azok számára, akik a főiskola vezetésében közvetlenebb munkakapcsolatban állnak vele, hanem az oktatók, a résztvevő hallgatók, sőt a külföldi partnerek számára is. A beszélgetésünkben arra kértem, meséljen a szakmai útjáról, azokról a témákról és tevékenységekről amelyek energiával töltik fel, illetve arról is, milyen programterv körvonalazódik benne a főiskola tudományos életével kapcsolatban.

 

 

dr. habil. Nagy Henrietta, a Tomori Pál Főiskola tudományos és nemzetközi kapcsolatokért felelős rektorhelyettese

Mióta tudtad, hogy a felsőoktatásban szeretnél dolgozni?

A Gödöllői Agrártudományi Egyetemre jártam, gazdasági agrármérnök és angol-magyar szakfordító szakon végeztem. Hallgatóként demonstrátor voltam, én tartottam a kapcsolatot a hallgatótársak és az oktatók között. Rengeteg programot kellett egyeztetnem, a szervezés soha sem állt távol tőlem. Harmadéves egyetemista koromban indultam először TDK-án. Akkor már olyan együttműködés alakult ki az oktatóim és köztem, hogy elmondhattam magamról, egyre közelebb kerülök a tudományos élethez. Édesapám Tokaj-Hegyaljáról származik, nekünk is volt szőlőnk és borunk, ehhez kötődött az első TDK-témám, mely során a hegyközségek működését és szerepét vizsgáltam. Ezzel voltaképpen a kutatói pályám indult el. A következő években is jelentkeztem TDK-ra újabb dolgozatokkal, helyezéseket, különdíjakat kaptam mind a helyi, mind az országos fordulókon, ami újabb és újabb motivációt jelentett. Ettől kezdve a kutatás a mindennapjaim részévé vált. Szinte automatikus volt, hogy a diploma megszerzése után PhD-képzésre jelentkezem, ezért a kérdésre a válaszom, hogy az egyetemi évek alatt fokozatosan közelítettem a jelenlegi hivatásom felé. Úgy gondolom, hogy a folyamatos tanulás és kutatás újabb és újabb összefüggéseket világít meg, ami visz tovább, szinte megállíthatatlanul jönnek a kérdések, amelyek további tudományos munkára ösztönöznek. A kutatás állandóan jelen van az életemben, ezért nyugodtan mondhatom, hogy ez nem munka számomra, hanem hivatás, életforma.

 

 

 

Milyen témák foglalkoztatnak különösen a szakterületeden belül?

2004-től mindig is két fő iránya volt a felsőoktatási tevékenységeimnek. Az egyik az oktatás és kutatás, de emellett az akkori munkahelyem külföldi kapcsolatainak szervezése, a nemzetközi hallgatók koordinálása, a külföldi delegációk fogadása is a feladataim közé tartozott. Az oktatói pálya mellett később 6 éven keresztül a nemzetközi dékánhelyettesi tevékenységi kört is elláttam. A nemzetközi terület azért is fontos számomra, mert a nemzetközi kapcsolatok ápolását nem tudom egészen elkülöníteni a szakterületemtől. Ez egészen más, mintha csak adminisztrációs vagy fordítói szempontból közelíteném meg a külföldi partnereket, és keresném az együttműködéseket. A tudomány révén a kutatók között más jellegű lesz a kommunikáció, az akadémiai törekvések miatt a külföldi partnerekkel – a különböző kulturális hátterek ellenére – sokkal könnyebben megtaláljuk a hangot, ami az intézmények számára is kedvező.

A diplomamunkámat regionális politika témában írtam. Ezt vittem tovább a későbbiekben. A doktori disszertációmban az Európai Unió regionális fejlesztési zónáival foglalkoztam, ennek ellenére a területiség kérdése a vidéki térségfejlesztés és a leszakadó területek problémáinak feltárása miatt foglalkoztat a leginkább. A kollégáimmal ezt az utóbbi témát küldetésként is értettük: elvinni a tudományos szempontokat azokra a területekre, ahol a helyi gazdaság és társadalom fejlődéséhez a szükséges szakmai háttér nem áll rendelkezésre. Egy éve, a hosszú évek alatt szerzett gyakorlati tapasztalatokat kiegészítve, a protokoll és nemzetközi kapcsolatok területén is diplomát szereztem.

 

Hogy érzed, hogyan alakított téged a tanítás? Hogyan alakítanak a hallgatók?

A kíváncsiságom, a tudományos munkáim folytonos mozgásban tartanak, ahogy mondtam, ezt nem lehet letenni. Utána akarok olvasni a felmerülő problémáknak, készen állok ha kell, kritikával illetni mások véleményét, szívesen vitatok meg szakmai kérdéseket másokkal. Minél többet írok és tapasztalok, minél több vitában veszek részt, annál több a kérdés. Ebben a folyamatban a hallgatók is nagyon fontos szerepet játszanak. Az olvasmányaik, a kérdéseik új rálátásokat nyitnak. Boldog vagyok, ha látom, hogy tudtam hozzátenni az eredményeikhez, akár egy beadandó esetében, akár egy versenyeredménnyel kapcsolatban. A külföldi hallgatóktól is nagyon sok kulturális tudást kapok. Más szokások, más mentalitás, ami mind engem is épít. A korábbi munkahelyemen fogadtunk hátrányos helyzetű országból érkező afrikai, ázsiai hallgatókat. Elképesztő volt látni, hogy ugyanaz az igény más-más országokban egészen más megoldásokat követel. Az egyik országban az alapvető helyi fejlesztés higiéniai szempontokat, a másikban környezetvédelmi szempontokat tart szem előtt. Ezek a külföldi hallgatók nagyon hálásak voltak azért a lehetőségért, hogy a családjukban sokszor első diplomásként vihetnek haza használható tudást. A sokféle szemléletmód rengeteget adott hozzá a gondolkodásomhoz, és bizonyította, hogy a tudomány, a sok különbözőség dacára, közös nyelv lehet.

 

Amit eddig meséltél, abból az derül ki, hogy nagyon elfoglalt vagy. Van valamilyen hobbid? Mi jelenti számodra a kikapcsolódást?

Sajnos nagyon kevés időm marad hobbira, de van egy örökbefogadott kutyánk, és a vele való foglalkozás mindenképpen kikapcsol. Vele megyünk kirándulni, nyaralni, családtagként kezeljük. A fiammal is hihetetlenül szeretetteljes és ragaszkodó. Gyermekkoromtól kezdve mindig is voltak kutyáink – egyszerre több is – és meggyőződésem, hogy olyan érzelmeket tudnak az emberekből kiváltani, amit sokszor emberek nem. Ők tényleg feltétlen szeretettel vannak irántunk, érzik a rezgéseinket és örömünkben, bánatunkban a legmegfelelőbb módon tudnak felénk közeledni. Fontosnak tartom, hogy a fiam úgy nőjön fel, hogy ezt a tapasztalatot érezhesse.

 

Hogyan tervezed a főiskola tudományos programját? Milyen koncepció áll a terveid mögött?

Fontosnak tartom, hogy a főiskolán dolgozók jól ismerjék egymás munkásságát. Ez a különböző területeken dolgozók kutatási témáinak az ismeretét jelenti, mert ez szolgáltathat alapot a közös kutatások indításához. Úgy gondolom, elsősorban ennek az elősegítése az én feladatom. Az ilyen jellegű fejlődés az egész szervezetnek nagyon sokat adhat, jobb kapcsolatokat, kisebb kutatói csoportokat eredményezhet, amiből nemcsak publikációs eredmények, de szorosabb emberi kapcsolatok születhetnek. A másik törekvésem, hogy szeretném megmutatni a világnak, milyen értékes oktatók dolgoznak a Tomori Pál Főiskolán, ennek az egyik útja a nemzetközi konferenciákon való részvételeken keresztül vezet. Nagyon fontosnak tartom továbbá, hogy nemzetközi projekteket valósítsunk meg. Ezek koordinálásában van tapasztalatom, mivel több kutatási projektnek voltam vezetője vagy közreműködő kutatója és feladatomnak érzem, hogy ehhez ösztönzést és támogatást adjak a kollégáknak. Úgy vélem, az egyéni kutatásoknál és az egyéni publikációs tevékenységnél sokkal hatékonyabb a csoportos munka. Jelenleg például egy nemzetközi projekt benyújtásán dolgozom a hallgatók közreműködésével, mely minden résztvevő és az intézmény számára is csak pozitívumokkal jár. Tapasztalatom szerint az elszigeteltség a nemzetközi mezőnyben soha nem visz előbbre, a kulcsszó mindig a kooperáció. Ezeknek az elveknek a mentén szeretném kialakítani a tudományszervezés programját.

 

Hogyan ünnepeltek a fiaddal karácsonykor?

A kisfiammal ez lesz az első karácsonyunk az új otthonunkban, ahová néhány hónappal ezelőtt költöztünk. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen meghatározó lesz az ünnepek vonatkozásában. Természetesen izgatottság, várakozás, felfokozott örömteli érzések szövik át a mindennapjainkat az adventi időszakban, hiszen most ért el egy olyan életkort, amikor már a Mikulás, Jézuska, Angyalka mind-mind jelentéssel bír az ő számára is. A családdal fogunk ünnepelni és hálát adni egymásért.

 

 

 

Megkérdeztük a Tomori Pál Főiskola hallgatóit, mit jelent nekik a Tomori.