Pintér András Ferenc absztrakt képeket fest, a műveit főként fatáblára viszi fel zománcfestékkel. Kíváncsi voltam arra, hogy miért így alkot, annál inkább, mert gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Egy vidéki kisváros (akkor még község) általános iskolájának ének-zene tagozatos osztályába jártunk. A ballagás óta eltelt jó sok év alatt mindössze egyszer találkoztunk személyesen, de a beszélgetést ugyanott tudtuk folytatni, ahol 14 évesen abbahagytuk.
Ha jól emlékszem középiskolában bőrdíszműves szakmát tanultál, hogy kerültél innen a Képzőművészeti Egyetemre?
Igen, mert arra a szakra vettek fel, holott festő szakra felvételiztem, de örültem, hogy bekerültem és ott maradtam. Rengeteg tapasztalatot szereztem mint bőrdíszműves. A matériák iránti vágyam, ide eredeztethető vissza. Már a Képzőművészeti Gimnáziumban is átjártam más szakokra, úgy, mint festő és szobrász szakokra. Egyértelmű volt számomra, hogy a Képzőművészeti Egyetem festő szakára fogok felvételizni. Első próbálkozásra fel is vettek Klimó
Károly Mester osztályába.
Mikor és miért választottad a barkácsáruházakban kapható sima zománcfestéket alapanyagnak , amiről nem feltétlenül a képzőművészet jut először az emberek eszébe? Miért nem az általánosan elfogadott olajfestékkel vagy pasztellel dolgozol? Kísérletezés eredménye a választásod?
Az egyetem első évében a Klimó osztályon a Mester támogatta a kísérletező hozzáállást és én ebben az időben kezdtem igazán megnyílni mint alkotó és felfedezni magam, a képzőművészetben rejlő lehetőségeket, anyagokat, eszközöket. Mint festő, zúztam az anyagokat és mindent mindennel kipróbáltam és dúskáltam a lehetőségek tárházában. Ekkor kezdtem el ipari festékeket használni, mivel olcsóbbak és más állagúak voltak mint a hagyományos festékek. Ezekben az években a festés mellett szobrokat is csináltam, hegesztettem és a képeket is erősen fakturáfisan építettem, szinte már domborműszerűen. Kerestem a saját magam, az anyagok és a felület adta határokat.
Műveid nonfiguratívak. Gondolom jó néhányszor megkaptad már, hogy ezek nem ábrázolnak semmit, sőt: „ilyet én is tudnék festeni”! Ezekbe a beszélgetésekbe belemész vagy elengeded? Mivel, hogyan magyarázod meg?
Arra szoktam ilyenkor gondolni, hogy ez a tőle telhető maximum. Ha ez a kérdés vagy kijelentés, hogy “ilyet én is tudok” felmerül, nincs miről beszélni. Ez a hozzáállás minősíti a befogadónak a készségét, az intelligenciáját, a nyitottságát. Tehát nem megyek bele művészetelméleti magyarázatokba, mert semmi értelme.
Véleményed szerint mitől jó vagy rossz egy festmény? Mitől függ a siker? Számít-e a tehetség? Ha látunk egy festményt, mi alapján mondjuk meg, hogy azt tehetséges festő alkotta?
Nehéz, bonyolult és összetett kérdés. Nincs rá adekvát válasz. Nincs olyan, hogy jó vagy rossz festmény. Egy festmény annyit ér, amennyit éppen hajlandóak adni érte. Valakinek értékes, valakinek nem. Nehéz meghatározni ilyen módon az értéket és a minőséget. Sokkal többet jelent az, hogy milyen kapcsolatrendszerrel rendelkezik az adott művész, mintsem, hogy mit alkot. A lényeg talán az, hogy a befogadónak, a nézőnek tetszik-e a mű. A sikerhez egy sok ismeretlenes egyenlet és a szerencse vezet. Nyilván tenni kellázért, hogy az embert és amit csinál, azt elfogadják és értsék, de az önmagában, hogy valaki tehetséges művész, még nem lesz sikeres, ahhoz annál sokkal több kell.
2014-ben Pécsett részt vettél egy performanszon Celenivel (Cselényi Eszter divattervező). Itt élőben festettél meg textileket, Celeni által tervezett ruhákat) Az ilyenfajta kitekintés a pályádban a te igényed a változatosságra, vagy egyfajta „kényszer” a folyamatos megújulásra?
Pécsre jártam a Művészeti Kar Doktori Iskolába, és éppen most zártam egy sikeres doktori védéssel. 2013-ban kezdtem ott a doktori tanulmányaimat, és volt ott több kiállításom, az egyik ilyen kiállítás kapcsán csináltunk a Celenivel egy közös performansz-ot. Akkoriban több hasonló kitekintésem is volt, kooperációban dolgoztak együtt más divattervezőkkel is, és borászokkal is. Ezek alkotói, tervezői közös projektek voltak. Általában engem kerestek meg ötletekkel, hogy például a gesztusrendszereim jelenjenek meg ruhákon, vagy éppen egy palack boron. Ezek nem
a megújulás kényszere miatt történtek, hanem mert nyitott vagyok és szeretek érdekes új dolgokat, lehetőségeket megismerni, kipróbálni.
Nagyjából 10 perccel ezelőtt a PAF facebook oldalon megosztottál egy új munkádról készült fotót. Ez fémből készült, egy installáció. Mesélnél erről? Persze csak ha publikus.
Sok mindent csinálok egyszerre általában. Nagyon keveset alszom, mindig hajnalban ébredek magamtól. Régóta tanítok, jelenleg a BME Rajzi Tanszéken tanítok építész hallgatókat, és éppen most fejeztem be a doktori tanulmányaimat, sikeresen ledoktoráltam. Festek és alkotok a műteremben folyamatosan, csak nem mindig osztok meg erről képeket. Jól láttad, jelenleg belefogtam pár új “projektbe”, hegesztek és csiszolok, formálom a fémet, de mellette vászonra is festek továbbra is természetesen. Amikor már lehet újra kiállításokat rendezni és közönséget
fogadni, tervezek egy nagy önálló PAF kiállítást összehozni festményekkel, szobrokkal, most már mint Dr. PAF DLA.
