A Gyűrűk Ura J.R.R. Tolkien, angol író és filológus világhírű fantasy-regénye. Két generáció is meghatározó élményként tekint rá, azok akiket a 60-as években beszippantott a regény és azok is, akik a kétezres évek elején a mozikban ismerkedtek meg Zsákos Frodó és az Egy Gyűrű történetével. Bár Magyarországra csak a nyolcvanas évek közepén érkezett meg a trilógia, de a fordítás magas minősége (a szöveget Göncz Árpád, későbbi köztársasági elnök, a versbetéteket Réz Ádám és Tandori Dezső fordították) kárpótolta a várakozókat. Ha ma belekezdek a legendás versbe, „Egy Gyűrű mind fölött / Egy Gyűrű kegyetlen…”, minden bizonnyal az utcai járókelők számottevő része be tudja fejezni a strófát. De vajon mi inspirálta Tolkient Gondor fővárosának, Minas Tirithnek a megalkotásakor?
Id. Pieter Bruegel (1525?-1569), a “nagy” Bábel tornya képe szintén tekinthető Minas Tirith egyik vizuális előképének
Nézzük előbb Tolkien szövegét: „Minas Tirith hét szinten épült, valamennyi teraszt a hegyoldalba vágták, mindet fal kerítette, s mindegyik falnak kapuja volt. A városfal Nagykapuja keletre nyílt, a következő délkeletre, a következő északkeletre, s tovább így, jobbra-balra, egyre följebb; a Fellegvárba vezető köves út tehát hol erre, hol arra kanyarodott a hegyoldalban.” /J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura, V. könyv/
Ha alaposabban megvizsgáljuk a szöveget, könnyen felismerhetjük benne az Isteni színjáték egyik epizódját, a pokol tornácán található nemesi kastélyt.
Priamo della Quercia (1403-1483), Dante és Vergilius Ovidiusszal, Homerosszal, Lucanusszal és Horatiosszal; Limbo vára, 1444-52
„Venimmo al piè d’un nobile castello,
sette volte cerchiato d’alte mura,
difeso intorno d’un bel fiumicello.
Questo passammo come terra dura;
per sette porte intrai con questi savi:
giugnemmo in prato di fresca verdura.“
/Dante Alighieri: La Divina Commedia, Inferno, Canto 4/
Vagy ahogy Babits Mihálynak köszönhetően mi jobban ismerjük:
„Ős kastély alá ért a kis sereg most,
mely hétszer van kerítve, mint a börtön,
s melyet körűl egy szép kis csörgeteg mos.
Ezen átmentünk, mint a kemény földön;
s átnyitva e bölcsekkel hét kapúkon,
megálltam túl egy réten, üde zöldön.“
Még jobban felismerhető azonban a hasonlóság, ha Nádasdy Ádám új fordítását vesszük elő:
„Egy büszke várkastély lábához értünk:
hétszeres fal övezte magasan,
s egy szép folyócska védte gyűrűként.
Mintha föld volna, átkeltünk ezen,
beléptünk hét kapun bölcs társaimmal,
és bent egy zöld füvű, friss rétre értünk.“
Tolkien a füves rétet ugyan udvarra cserélte a fellegvárban, ennek ellenére a hasonlóság még itt is tetten érhető:
„Bájos szökőkút játszott a reggeli napsütésben, élénkzöld gyepszőnyegen; de az udvar közepén halott fa hajolt a medence vizére, s csupasz, törött ágairól szomorúan csöpögött vissza a kristálytiszta medencébe a szökőkút vize.”
A Királyok Csarnoka és a Fehér Fa a filmből
Ahogy láthatjuk, a hét fal és a hét kapu már stimmel, hellyel-közzel a rét is előkerül, de vajon hol találjuk meg a koncentrikus körökben felfelé törő, hegyoldalba épülő város előképét? Ehhez hagyjuk magunk mögött Dantét és üssük fel Tommaso Campanella nagy hatású művét, a Città del Solét (A Napváros), mely ugyan utópiaként inkább egy társadalmi képet állít elénk, a leírás elején mégis ismerteti az ideális várost, melyben elképzeli az adott társadalmat.
„Sorge nell’alta campagna un colle, sopra il quale sta la maggior parte della città; ma arrivano i suoi giri molto spazio fuor delle radici del monte, il quale è tanto, che la città fa due miglia di diametro e più, e viene ad essere sette miglia di circolo; ma, per la levatura, più abitazioni ha, che si fosse in piano.
E’ la città distinta in sette gironi grandissimi, nominati dalli sette pianeti, e s’entra dall’uno all’altro per quattro strade e per quattro porte, alli quattro angoli del mondo spettanti; ma sta in modo che, se fosse espugnato il primo girone, bisogna più travaglio al secondo e poi più; talché sette fiate bisogna espugnarla per vincerla. Ma io son di parere, che neanche il primo si può, tanto è grosso e terrapieno, ed ha valguardi, torrioni, artelleria e fossati di fuora.“
/Tommaso Campanella: La città del Sole, 1602/
„Vagyis a város kör alakú és szerkezetét hét koncentrikus kör alkotja, melyek a bolygókról kapták a nevüket. Egy-egy övezetből kapukon lehet átjutni a másikba, és a haladás egyre emelkedő szinteken történik, minthogy a város egy nagy dombon terül el. A hegy tetején, vagyis a város középpontjában nagy tér van, és ennek közepén hatalmas, kupolás templom emelkedik.”
/Hajnóczi Gábor : Az ideális város a reneszánszban/
Ha a fenti leírás mellett azt is figyelembe vesszük, hogy Tolkien maga írta meg, hogy a várost egykor Minas Anornak (A Nap Tornyának, vagy egyszerűbben Naptoronynak) hívták, máris érintésnyi közelségbe került Campanella Napvárosa, ám az asszociációs lehetőségeket még itt sem merítettük ki.
Mont-Saint-Michel apátsága, @Andre Diaz Jeruzsálem ábrázolása a Nürnbergi Krónikában (1493)
A szövegen túl, a filmben könnyen ráismerhetünk a fenti leírásokra mintegy rávetített franciaországi bencés apátságra Mont-Saint-Michel szigetén. Mind ez utóbbi, mind az előbbi irodalmi példák alapjául pedig minden bizonnyal a tökéletes város, a Mennyei Jeruzsálem szolgálhatott. Láthatjuk, hogy Tolkien nem csupán az északi mítoszokat használta fel művében, de A Gyűrűk Urában kapcsolatot teremtett a XX. századi ember utópikus vágyai és a biblikus hagyomány között is.
