Az Artpool Művészetkutató Központ a magyar avantgárd és kortárs művészet archívuma, alapítója Galántai György 1979-ben hozta létre feleségével, Klaniczay Júliával, részben a legendás balatonboglári Kápolnaműterem kiállításai és az azt követő években felhalmozódott művészeti dokumentumok és mail art munkák gyűjteményeként. A kortárs művészettel foglalkozók számára Balatonboglár egyet jelent a magyar neoavantgárd mozgalomszerű hazai jelentkezésével, ahol a fluxus, az akcióművészet és a koncept egyaránt teret kapott, az Artpool kiállításai pedig ennek megfelelően a balatonboglári szellemiség folytatásai. A rendszerváltás előtt az Artpool különböző helyszíneken szervezett kiállításokat, majd 1991-ben nyitotta meg saját kiállítóhelyét Kapolcson Újkapolcs Galéria, illetve 1997-ben Budapesten Artpool P60 néven. Idén az 51-es körzet elnevezésű helyszínnel bővült a kapolcsi kiállítóhely, és a véletlen jövő mint hívószó tematizálja a kiállítást. Az Artpool munkatársával, László Zsuzsával a kiállításról, a bizonytalanság és a véletlen strukturáló szerepéről beszélgettünk.

Galántai György és László Zsuzsa az 51-es körzetben Kapolcson
A kiállítás témáját az Artpool helyzetének alakulása szülte és aztán a járvány jöttével kiderült, hogy annál is időszerűbb. Hogyan függ össze a véletlen az intézmény sorsának alakulásával?
A 2000-es évek óta alkalmazza az Artpool azt a megoldást, hogy az adott évszám számjegyeiből képződik az adott év projektjeinek témája. 2000 volt a véletlen éve, 2001 a lehetetlen, 2002 a kétség, és így tovább a szabad asszociációk mentén. Ezt a logikát követve idén 2020-ban a 2000-es véletlen és a 2002-es kétségek tematikákat idézzük fel és vetjük össze a jelennel. 2020-szal a 21. század egyötödéhez érkeztünk – ez a felismerés tette szükségessé, hogy ránézzünk arra, hogy a 21. században hol tartunk. A járvány és konzekvenciái aztán valóban globális kontextusba helyezték a témát. Az Artpool aktuális helyzetével ez mindössze úgy függ össze, hogy a ’80-as években az intézmény underground státusza, a ’90-es évektől pedig a finanszírozási nehézségek miatt volt kétséges a jövő. 2015-től viszont az Artpool a Szépművészeti Múzeum önálló osztályaként működik, de ettől még ugyanúgy kiszolgáltatott a véletleneknek: például a most létrejövő Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetbe már többször tervezett, de elhalasztott költözése kapcsán, ami a Szabolcs utcai Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ része lesz. Reményeink szerint idén szeptemberben a költözés megvalósul.
A címben szereplő evolúció szó biológiai fogalom, sajátosan találkozott a kifejezés a járványhelyzettel. A „jövő bizonytalansága” költői kérdés valóban biológiai bizonytalansággá vált. A kiállítás szervezését hogyan befolyásolta ez a körülmény?
Az Artpool kiforrott munkamódszerei a járvány minden korlátozó hatása ellenére is működtek. A Kapolcson megjelenő kiállítás esetében bevált gyakorlat, hogy vannak évről évre megmaradó részei, melyek minden évben új összetevőkkel egészülnek ki. Az idei kiállítás alapkoncepciója már tavaly megvolt. Ezért Galántai György, a kiállítás kurátora ugyanúgy folytatta az előkészületeket, tudva, hogy nem lesz fesztivál, mert nem az az elsődleges, hogy ezrek nézzék meg a kiállítást, hanem, hogy érvényes legyen az apropó, ami miatt létrejön az adott évre szóló összeállítás.
A kiállítás két helyszínen került megrendezésre. Az egyik egy polgári ház egy üzlethelyiséggel, ahol az Újkapolcs Galéria, majd 2009-től a K55 elnevezésű kiállítóhely működött egészen 2019-ig, a Kossuth Lajos utca 55. szám alatt. Ugyanakkor tavaly a házat átszámozták, így az idei kiállítás az új, véletlenül kapott 53-as házszámot értelmezi a már korábban kidolgozott, a számokból fogalmakat kinyerő módszerrel. A szomszédos telken, a részben felújított, részben az eredeti állapotában megőrzött parasztház kertjében és melléképületeiben működik az 51-es körzet nevet viselő rész 2015 óta. Itt még erőteljesebben érvényesül az a szemléletmód, ami korábban Balatonbogláron, a kápolnaműteremben is tetten érhető volt. A kiállításban szereplő hangművek, videók, szobrok, dokumentációk, molinón reprodukált művek, idézetek minden évben a helyszín egyes részeihez – villanyóra, emésztő, szaletli, budi, fafészer, padlás, pince és kert – vannak komponálva olyan módon, hogy a terek eredeti funkciója is megidéződik.
Milyen művekből állt össze a kiállítás anyaga? Kizárólag gyűjteményi válogatás, vagy vannak direkt erre az alkalomra készült darabok is?
Éppen amiatt, hogy a költözésre készülünk talált egymásra egy Magyarország útikönyv és egy félbehasadt kockakő, melyeket Galántai már régóta őrzött, és most vette észre, hogy egyező méretűek, szépen illeszkednek. Ráadásul a kockakő a ’70-es évek magyar művészetének is egyik emblematikus témája, így került ez a tárgymunka a „79 éves fiatalok fesztiválja” címet viselő részébe a kiállításnak, melyben Galántai a vele egy évben, 1941-ben született, és a ’60-as évek végén, ’70-es évek elején fellépő kortársak tevékenységéből állított össze egy tíz részből álló videóprogramot.
A magyar avantgárdnak, vagy mondjuk inkább – neoavantgárdnak éppen a balatonboglári gyökerek miatt eredendő összetevője a közösségi jelleg, a közösségformálás és ezzel együtt a fesztiválszerűség.
A balatonboglári kiállítások nem egy pontosan körülhatárolható művészcsoport kiállításai voltak, hanem a cél valóban az volt, hogy mindenki ott legyen, aki progresszív és ugyanakkor színvonalas alkotásokkal áll elő. Galántai György következetesen törekedett arra, hogy különböző típusú művészeket és művészcsoportokat is meghívjon, ami persze a terep felmérését is jelentette, egyfajta tájékozódást, de természetesen közösségteremtést is. A kapolcsi program tervezésekor is már többször felmerült, hogy nyári egyetem, vagy alkotótábor megrendezésére is alkalmas a helyszín. A jelenlegi kiállítás bemutatja egy olyan korábbi projekt dokumentációját, amelynek kifejezetten közösségi alkotás volt a célja, ez az Audiovizuális és elektronikus gyermekegyüttlét 1992-ből.
Az 51-es körzetben a fedett teraszon székek-asztalok, és egy szekrénybe épített könyvesbolt-könyvtár is várja a látogatókat. Ebben a közösségi térben a 2000-es és a 2002-es év dokumentációja között ásók, lapátok, kaszák lógnak. Miért helyeztétek a szerszámokat a kiállításba?
Az 51-es körzet előző tulajdonosának volt egy szerszámgyűjteménye, ezek a darabok már többször szerepeltek a kiállításban. Egyrészt arról van szó, hogy a helyhez tartoznak, másrészt pedig arról, hogy ezek a tárgyak már egy gyűjtemény részeként, elszakadtak az eszköz-mivoltuktól, és a tárgyformálás variációiban megjelenő kulturális evolúció tágabb perspektívájába illeszkednek. Hasonló a helyzet a padláson megjelenő csizmával és a hozzá tartozó sámfával. Ezek is az egyik épülettel együtt maradtak az Artpoolra. Idén Galántai György választott melléjük egy videót, Syporca Whandal és Gimesi András Gime 2015-ös alkotását, amely azt mutatja meg – egyszerre humoros és apokaliptikus felállásban -, hogy mit lehet csinálni egy elhagyott épületben. A funkciójukat vesztett, romos terek megújítása a kapolcsi házak, vagy annak idején a balatonboglári kápolna esetében is fontos volt.
Ha egy művet kellene kiemelned a kiállításból, mint személyes kedvencedet, melyik lenne az?
Talán a leglátványosabb eleme a kiállításnak Galántai hangszobra, amelyik már 1992-ben is ki volt állítva Kapolcson, de a története egy véletlen evolúciónak is mondható. A címe Lábközi terek, ami a pikáns utalás helyett, sokkal inkább a strukturált figyelem eredménye. 1988-ban Galántai Nyugat-Berlinbe kapott ösztöndíjat, és ott talált egy köteg divatlapot. Arra lett figyelmes, hogy a divatmagazinok fotóin a modellek beállításai típusokba sorolható negatív formákat hoznak létre. A fotókon a modellek lába által körülzárt tereket kezdte tipizálni, ami – meglepő módon – egy reflexiós gyakorlattá vált az 1988-as berlini létre. Egyszerre jelentette a kijutást a „szabad Európába” és a körbezártságot, hiszen Nyugat-Berlin akkor egy zárvány volt Kelet-Németországon belül. Ezekből a formákból 1989-ben egy hangszobor is készült, mely az újságkivágásokból kialakított montázsok, és a montázsokból idén készült molinó mellett szintén szerepel a kiállításon. Mivel xilofonszerűen megszólaltatható, a látogatók zenélhetnek rajta. Már régóta ismertem ezt a művet reprodukciókról, de csak most értettem meg azt a sokrétű összefüggésrendszert, amiben értelmezhető.
A kiállítás megtekinthető az artpool@artpool.hu címen történő előzetes regisztrációt követően hétvégenként a nyár folyamán,
illetve – regisztráció nélkül – a Völgyhétvége programban:
- szeptember 3-6.
- szeptember 12-13.
- szeptember 26-27.
- október 3-4. naponta 15:00–18:00 között.