Azt nem tudom, hogy miért, azt sem, hogy miért éppen akkor, amikor – de előbb, vagy utóbb az ember felteszi a kérdést, hogy miért él, mi a lét, van-e a létnek értelme, lényege. Úgy értem, mi az, ami maga az élet. És egyáltalán, a születés vagy a halál van-e a dolgok lényegi végén? Világunkban rengeteg olyan tudományos vagy technikai változás történik, szakadatlan fejlődésben, amely rácsodálkozásra késztet minket. Mégis, a gyermekvédelem speciális ágazatában dolgozva az esetkezelések tapasztalata, a gyermekek és családok gondozása és életsorsa alapján sokszor jutottam arra a következtetésre, hogy az embernél nincs rendkívülibb. Elszántan keresi a választ önmagára vonatkozóan, van, hogy tudományos, van, hogy spirituális megközelítésből. E két oldal olykor egymásnak feszül, de honnan tudhatnánk biztosra, hogy melyiknek van igaza.
Egy alkalommal egy rendkívüli helyzetben, egy rendkívüli fiatal, aki a társadalmi élet sokféle minőségét megélve elmerült a mindennapok szemetesének tengerében, nekem szegezte a kérdéseit. Miért akarom meggyőzni őt, hogy az életének van értelme? Honnan tudhatjuk, hogy vagyunk, és valóban létezünk? Mi az, ami körülvesz minket? – Nos… ezek zavarba ejtő kérdések amúgy is, de különösen azok lesznek, ha valaki egy párkányon állva teszi fel őket nekünk.
A fenti körülmény kizárta az üres frázisokat, a végletesen anyagias világunkból kiinduló magyarázatokat, vagy a napjainkban giccsesre rágott boldogságválaszokat. Szorult helyzetemben úgy éreztem, hogy a legfontosabb, hogy tudok-e az általános, a mindenkinek rendelkezésre álló emberi értelem tükrében bármi igazat mondani vagy állítani ennek a fiatalnak az életről, és annak értelmességéről. Milyen a természetünk? Mi a természetünkben az egyértelműen tapasztalható különösség? Nem csupán jó értelemben véve.
A témával számtalan művészeti és irodalmi alkotás foglalkozik, kiváló minőségben.
2020-ban a Pixar jóvoltából készült a Lelki-ismeretek című animációs film. Története az életről, a lélekről és az emberi tulajdonságokról mesél kreatív nézőpontból. Főhősünk dzsessz zenész, aki egy zeneiskolában oktatja lelkes és kevésbé lelkes tanítványait, és akinek az igazi vágya és álma a rivaldafény, az ismertség. Kicsit magányos, elégedetlen a sorsával, és még a mamájával sem tud őszinte lenni. Amikor kezd beletörődni a helyzetébe, váratlanul, a volt tanítványa segítségével megkapja élete nagy lehetőségét. Elmehet egy meghallgatásra a példaképéhez, lelkesedése így határtalan, azonban nem várt akadály szegi útját.
Az első öt perc után, hősünkkel együtt az univerzum világában találjuk magunkat, ahol a létfilozófia rendkívül összetett kérdéseivel találkozunk. Mi tesz minket emberré? Mitől vagyunk érző lények? Mire való a művészet? Hogyan és miért alakul úgy, hogy a szikra (átélés, belső szólam, ösztönző erő) amelyről általában egyoldalúan gondolunk jót vagy rosszat, mégis olyan absztrakt létező, amelynek szárnyaival a végtelen szabadságban, vagy rácsaival a legmélyebb börtönben is élhetünk, noha persze ez nézőpont kérdése. A humorral tarkított történet közérthetően beszél lelki adottságainkról. Arról, miért leszünk kiégettek, életuntak, fásultak, depressziósak vagy elveszettek, de arról is, hogyan tudjuk mégis megtalálni a mindennapjainkat megakasztó titkok kulcsát, és a legfontosabb – bár lehet, hogy ez egy kicsit naivan hangzik – , hogyan tudunk tiszta lelkeknek megmaradni. Az animáció, mivel elsősorban a gyermekeket tekinti közönségének, a halál fogalmát diplomatikusan kezeli. Nem azzal törődik, hogy mi van az után, hanem azzal, hogy mi van az előtt.
Nem így tesz a szigorúan felnőtt közönségnek szóló Jü Hua A hetedik nap c. regénye. Már az ajánlót olvasva egyértelmű, hogy az életet a halál világából, a könyv oldalain megjelenő, elképzelt spirituális univerzumból fogjuk látni. A főhős halott, el kell tehát indulnia a temetkezési vállalkozóhoz. A vállalkozónál kanapékon ülve várakoznak a VIP, és műanyag székeken kucorognak a szegény lelkek. Mivel nincs egy garasa sem, a temetetlen lelkek világába kerül. Groteszk, mégis vesébe nyúló humorral és iróniával ismerhetjük meg hősünk útját, amely 7 napot ölel fel. A hét nap alatt feltárulnak előttünk az életek, miközben furcsán, homályosan mosódik és fonódik össze az élők és a holtak világa. Ebben a különös történetben egyértelműen olvashatunk a felnőtt létet terhelő társadalom kritikájáról, a felmerülő problémák és kérdések (mint például szegénység, gazdagság, születésszabályozás, modern vagy hagyományos értékek, az emberi kapcsolatok minősége) pro-kontra oldala, valahogy mégis egyensúlyban marad.
Élet és halál. Örök kérdés, de vajon boldogabbak lennénk-e, ha e kérdések titkai feltárulnának előttünk? Az író sajátosan értelmezi a halál utáni állapotot, és szerintem szimbolikus értelemben a születés utáni életet is. Rendre sorakoztatja föl előttünk azokat a dolgokat, amelyek – véleménye szerint befolyással vannak a halál utáni életre – ilyen például a család, a szerelem, a barátság, továbbá a társadalomban betöltött szerepünk, az érzelmeink, az akaratunk, a céljaink és a döntéseink, vagy inkább ezek minősége. Azaz visszatérhetünk a fő kérdésünkhöz. Mi igazán az élet?
A mindennapok tapasztalata alapján a világ egyes részei megnyílhatnak előttünk. A világegyetem és a kozmosz pedig vitathatatlanul körbe vesz minket. Amennyiben a világ egészében létezek, részese vagyok, tehát ha a világ létezik, nekem is léteznem kell, akár a bolygók körforgásának. Az, hogy aktuálisan létezem, önmagam vagyok, és a lehetőségem szerint más vagyok, egység és különbözőség mozzanatát bizonyítja, és véleményem szerint éppen emiatt az ellentmondás miatt lesz az élet nagyon is valóságos dolog, az összes összetevőjével.
El kell ismernünk, hogy világegyetemünk ésszerű, nem csupán tények kusza halmaza, hanem benne rend, törvényszerűség van, amely megfelel az észnek. Az ember élete pedig különös módon értelmes lét, nemcsak pusztán vagyunk, hanem önmagunk tudatára jutott élettel rendelkezünk. Fel tudjuk fogni a világot, sőt meg tudjuk azt érteni, és képesek vagyunk igazi ismereteket szerezni. Döntéseink, tevékenységeink nem is léteznének, ha ennek számunkra nem lenne értelme még akkor is, ha motivációink nem mindig tiszták.
Még egy gondolat, csak hogy befejezzem a fent megkezdett történetet. A kivételes, de éppen háborgó léleknek, a tátongó mélységtől való visszahúzás félelmetes és kínzó igénye mellett, azt a választ adtam, hogy Valaminek lennie Kell. Ez Biztos, és mi lenne, ha Ebből indulnánk ki.
Ott és akkor szerencsénk volt.
A kiemelt képet Jordan Opel készítette, forrás: Unplash
