2020. március 11-én Magyarország Kormánya a COVID-19 világjárvány magyarországi terjedése miatt veszélyhelyzetet rendelt el. A fertőzésveszély elkerülése érdekében minden (alap, közép és felsőfokú) oktatási intézménynek, így a Tomori Pál Főiskolának is, alig két hét alatt, át kellett térnie a digitális távoktatásra. Sokszor hallottuk az utóbbi években, hogy az oktatás jövője a digitális oktatás lesz. Ám arra nem sokan voltunk felkészülve, hogy az oktatás és tanulás e formája szinte egyik napról a másikra a mindennapok valóságává válik. Tanároknak, diákoknak, és családoknak is igen nagy kihívást jelentő helyzet állt elő.
Schuchmann Júlia, főiskolai docens
Úton az információs társadalom felé (?) – Európai és hazai trendek
Az információs társadalom egy olyan társadalmi berendezkedést jelent, amelyben az társadalmi és a gazdasági élet szinte valamennyi területének (fogyasztás, szabadidő, társasági élet, munka, tanulás, oktatás, ügyintézés) működését az IKT (Információs Kommunikációs Technológiai) eszközök használata hatja át, formálja és segíti. Nagyon fontos előfeltétele egyrészt a széles körében rendelkezésre álló informatikai eszközök megléte, másrészt az a képesség, tudás, hogy használni is tudják az eszközöket információszerzésre, kapcsolatépítésre, ügyintézésre. Az Eurostat rendszeresen készít felméréseket az uniós tagországok körében a háztartások és magánszemélyek információs és kommunikációs eszközökkel való ellátottságáról és használatuk különböző módjairól. Egy felmérés adatai alapján 2013-ban az Európai Uniós háztartások 79%-nak volt internet hozzáférése, míg ez az arány 2018-ra már 89%-ra nőtt. Jelentős különbségeket láthatunk a tagországok között. Hollandia értékei a legmagasabbak, ahol 2018-ban már a háztartások 97%-ka rendelkezett internethozzáféréssel. Magyarországon az arány uniós átlag alatti (2013-ban 70%, 2018-ban 83%), annak ellenére, hogy nálunk is javult a két időpont között az érték. Hatalmas digitális szakadék van az internettel ellátott háztartások között, ha a különböző magyar régiókat nézzük. A legfejlettebb magyar régiókban a háztartások IKT ellátottsága 80% feletti, ugyanez az érték az észak-magyarországi régióban a 70%-ot sem éri el. A digitális egyenlőtlenség a térbeni-társadalmi egyenlőtlenségek egyik fontos dimenziójává vált mára. A járvány miatt kiderült: egész térségek „maradtak ki” a távoktatás lehetőségéből. Magyarországon az uniós célokkal összhangban 2016-ban kormányhatározat született a köznevelési, a szakképzési, a felsőoktatási és a felnőttképzési rendszer digitális átalakításáról és az ország Digitális Oktatási Stratégiájának elkészítéséről. A 2016 júniusában megjelent Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája szerint a Kormány célul tűzte ki a pedagógusok, az oktatók és a diákok úgynevezett digitális kompetenciáinak a fejlesztését. Segíti őket oktatási programokkal, elektronikus tananyagokkal és megteremti ennek a technológiai, műszaki hátterét, vagyis biztosítja az oktatási intézmények informatikai eszközökkel való ellátottságát.
Kihívások
Tény, hogy az elmúlt időszakban sok előrelépés történt a magyar oktatás digitalizációjának irányába: megindultak a pedagógusok informatikai továbbképzését célzó programok, több milliárd forintnyi eszközfejlesztés történt, mégis a globális vírusválság számos problémára és kihívásra is rávilágított, amelyet a jövőben kezelni kell. A felsőoktatási intézmények nagyon kis része volt felkészülve a távoktatásra, nem voltak erre alkalmas oktatási anyagok sem. A megfelelő szoftver megléte nem oldotta meg azt a problémát, hogy a diákok, a hallgatók, és sokszor a tanárok sem rendelkeztek megfelelő informatikai eszközökkel: személyi számítógéppel, tablettel vagy laptoppal, esetleg okos telefonnal sem. Ez nagyon megnehezítette a folyamatos kapcsolattartást, az online órákon való részvételt. A családok is nehéz helyzetbe kerültek. Ha nem volt mindenkinek saját informatikai eszköze, akkor azt is meg kellett osztani egymás között. Gondoskodni kellett a kisebb gyermekek egész napi ellátásáról, és közben át kellett venni a tanárok szerepét is. Nehezítette a dolgukat az is, hogy nem voltak egységes online oktatási felületek, a diákok sokszor többféle csatornán (Google Classroom, Messenger, e-mail) kapták meg a feladatokat. Külön problémát jelentett a különleges tanítási igényű (SNI-s) gyerekek otthoni tanítása, amihez a szülők nem rendelkeztek a szükséges szaktudással.
A Tomori Pál Főiskola tapasztalatai a távoktatással kapcsolatban
Főiskolánknak nem volt előzetes gyakorlata a távoktatásban, sem megfelelő szoftveres háttere, ezért ezeket mind-mind ki kellett „építeni”, meg kellett tanulni a használatukat. Így a félév végén, a vizsgaidőszak kezdetén már azt mondhatjuk, hogy a Főiskola sikeresen vette az akadályokat ezekben a rendkívüli hónapokban. A szoftveres háttér (Micrososft Teams) gyors beüzemelése, és kedvező fogadtatása az oktatók és a hallgatók részéről szinte zökkenőmentessé tette a tanév folytatását. Érdekes megvizsgálni, hogyan élték meg oktatóink és hallgatóink ezeket a hónapokat. Egy rövid körbekérdezés után kiderültek a vélemények. Egyes hallgatók kiemelték, hogy örültek a távoktatás bevezetésének, mert nem ment el az idejük az utazással és így azt az időt is hasznosan, kreatívan, akár tanulással is tudták tölteni.Ezt a véleményt fogalmazta meg egy elsőéves hallgatónk:
„Szerintem az online oktatás nagyon jól sikerült, külön öröm volt számomra, hogy az utazási idővel sok plusz tanulási időt nyertem. A tanárok is minden erejükkel azon voltak, hogy a legegyszerűbben és legjobb formában jussunk az órai anyaghoz. Habár otthon könnyebben kalandozik az ember figyelme, de amikor tényleg igyekeztem, akkor sokkal erősebben ragadt meg a tananyag. Számomra még mindig megdöbbentő, hogy itt tart a technika, és simán tudok prezentálni egy csoportnak online.” (elsőéves hallgató, Gazdálkodás Menedzsment)
Más hallgatónk úgy gondolta, bár jól és gördülékenyen működött az online oktatás, mégis hatékonyabb ha térben és időben a valódi, klasszikus tantermi oktatás zajlik. Ő így érvelt:
„Mikor márciusban kiderült, hogy nem kell bemenni az iskolába, nagyon megörültem. Gondoltam, otthonról könnyebben fogunk tanulni, és sokkal pihentetőbb lesz. Sajnos így a korlátozások után rájöttem, hogy abszolút nem könnyebb, sőt nehezebb is volt ez az egész távoktatás. (…) Nagyon örülök, hogy a Tomori Pál Főiskola tanárai ilyen jól vették az akadályokat, rendszeresen megtartották az órákat, és készültek. Elmagyarázták, leadták az anyagokat, ppt-t, segédanyagokat küldtek nekünk. Én nem vezetném be az online oktatást, jobban szeretem a hagyományost.” (elsőéves hallgató, Gazdálkodás Menedzsment)
Sokunknak okozott kellemes meglepetést, hogy a technika ma már „mikre képes”. A modern technológia nélkül, nem tudtuk volna ilyen gördülékenyen végigcsinálni ezt a rendhagyó félévet.
„Véleményem szerint a távoktatásban van jövő, a technológia fejlődésével az oktatást is fejleszteni lehet. Én a távoktatáshoz nagyon szkeptikusan álltam hozzá, mert úgy gondoltam a technológia még nem áll készen arra, hogy olyan órát lehessen tartani, mint amelyet tantermi körülmények között, a hagyományos oktatást jobban szeretem. Összességében mégis tetszett az online oktatás, hisz tanáraink arra törekedtek, hogy minél jobban megoldják ezt a helyzetet és minél érdekesebb órát tudjanak tartani. Különösen jó volt, hogy minden órához tartozott egy prezentáció, amit láthattunk magunk előtt, és később megkaptuk ezeket, így könnyebben lehetett tanulni.” (elsőéves hallgató, Pénzügy-Számvitel)
Nem csak a hallgatóknak jelentett nehézségeket az átállás, hanem az oktatóknak is, akik szorongással tekintettek erre a számukra is teljesen új oktatási formára, ahol a kommunikáció eddig megszokott módjai teljesen új megvilágításba kerültek.
„Szerintem a főiskola nagyon jól teljesített. Hamar átálltunk, tudtuk biztosítani a szükséges hátteret. A hallgatókkal kapcsolatban azt vettem észre, hogy vannak, akik nagyon lelkesek, de vannak olyanok, akiket egyáltalán nem érek el. Ennek nem tudom, mi az oka. Összességében szerintem egész jól működött a felsőoktatásban az átállás.” (főiskolai docens)
Mindannyian gyakorlottá váltunk az online oktatásban, ami a kezdetekben nem volt könnyű.
„Az online átállás kezdetén rettegve vártam azt a hétvégét, amikor Kommunikációs gyakorlatok címszó alatt tréninget kellett tartanom az éterben, anélkül hogy a hallgatókat ismerném, anélkül, hogy közvetlenül érzékelhetném a reakcióikat. Egy ismerősöm, aki párkapcsolati tréningekkel foglalkozik, azzal bátorított, hogy az ő online terápiái valahogy sokkal flottabban működnek, mint korábban a személyes találkozásokkor. Ebből a beszélgetésből inspirálódva alakítottam át a kurzus teljes anyagát az önismeret és a kommunikáció kapcsolatára épülő feladatokkal. A Teamsnek és a hallgatók lelkes munkájának hála, a sok feladat és rögtönzés remekül működött. Most azt gondolom, hogy ha a következő félévben ezt a kurzust már nem online rendszerben kell tartanom, akkor is azokat a nagyon gyakorlatias megoldásokat fogom alkalmazni, amit eddig csak óvatosabban vittem bele az óráimba.” (főiskolai adjunktus)
Felkészülés a jövőre
Reméljük a globális járványhelyzet hamarosan véget ér. Sokan érvelnek amellett, hogy a COVID 19 járvány után új világ jön, már semmi nem lesz olyan, mint korábban, így az oktatás sem. Tudjuk, a krízis mindig magában foglalja az újjászületés, új kezdet lehetőségét. Az biztos, hogy sokat tanultunk, fejlődtünk, rugalmasabbá, kreatívabbá váltunk a karanténhelyzetben. Megismerkedtünk a digitális oktatásban rejlő lehetőségekkel, és látjuk most már a hátrányait is. Én azt gondolom, ez csak egy lehetséges eszköz, ami jó ha van, ha szükség van rá, de a személyes találkozást, a figyelmes jelenlétet, egy jó szakmai beszélgetést a hallgatóinkkal a videochat sohasem fog tudni igazán helyettesíteni.
