Domboróczky Zoltán 2004-ben a Tomorit alapító tanári csapat tagja volt, és azóta is a főiskola lelkes munkatársa, 2020 tavaszától az intézmény megbízott rektora. Szakmai érdeklődése mellett kitartó sportember, a harcművészetek avatott szakértője. Amikor karácsony előtt leültünk beszélgetni, az érdekelt, vajon milyen összefüggést lát a szakterülete és a hobbija között.
Mit élsz meg a tanári pályádon sikerként?
A legemlékezetesebb siker, amikor a végzett hallgatók évek múlva visszajönnek, és egyik-másikról kiderül, hogy fényes karriert futott be. Van, aki a bankok igazgatótanácsáig jutott el. Amikor egy ilyen sikeres diák azt mondja, hogy ezt és ezt tőled tanultuk el. Vagy amikor azt mondják, hogy emlékszel, hogy ezt vagy azt nem értettük, és te három-négy órát szántál rá, hogy világos legyen. – Az ilyen alkalmakkor érzem, hogy a munkámnak volt értelme.
Az évek során hogyan fejlődött az a képességed, hogy érzed, mennyit értenek a hallgatók abból, amit mondasz?
Azt mondanám, sehogy. Ezért aztán olyan órákat tartok, ahol inkább beszélgetünk. Nagyon sokat kérdezek. Biztosan vannak, akik ezzel a főiskolán nem értenek egyet, de én tegezem a hallgatókat. Így közvetlenebb a kapcsolat, mernek kérdezni. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy a párbeszéd elinduljon. Szeretem, ha a hallgatóknak vannak önálló meglátásaik. Ezért az írásbeli vizsgákon is szoktam kifejtős kérdést adni, hogy össze tudják szedni a véleményüket egy adott problémáról. Persze szóbelin egyértelmű, hogy erre van lehetőség, és a beadandó dolgozatokban vagy a projektmunkákban ugyanígy. Minden módszerrel azon vagyok, hogy rákényszerítsem őket arra, hogy gondolkodjanak. Az elején általában meg is illetődnek attól, hogy a véleményüket kérdezem, hiszen a középiskolában nem ehhez szoktak hozzá. Aztán lassan felveszik a ritmust. A levelezőn azért ez könnyebben megy. Ott a hallgatók már legtöbbször nagy tapasztalattal érkeznek a munka világából, esetleg a saját vállalkozásukból.[/vc_column_text]
Különleges hobbid van. Mesélsz erről?
Katonai középiskolában kezdtem a tanulmányaimat, onnan mentem a katonai főiskolára. Már ott tanultam önvédelmet. Később a csapatszolgálat ideje alatt ezzel nem foglalkoztam, aztán elkezdtem dolgozni, jött a család, nem volt időm ilyesmire. Harmincéves lehettem, amikor thaiboxolni kezdtem, versenyezni jártam négy-öt évig. Aztán Fülöp-szigeteki harcművészetet tanultam, ez az eskrima vagy kali, amit bottal, késsel vívnak. A legújabb szerelmem azonban a brazil jiujitsu. A legkisebb gyerekem judózott, de nyáron nem volt edzés. Úgyhogy levittem a tatamira. Aztán a barátom, aki tartotta, megkérdezett, hogy én nem akarom-e kipróbálni. Kerített nekem egy judókabátot, és ott maradtam. Azóta versenyezni is szoktam. Tavaly Országos Bajnokságon voltam harmadik, Cembo Világbajnokságon ezüstérmes, persze az öregfiúk kategóriában, a harmincasokkal már nem bírom a tempót.
Mit jelent ez számodra?
A brazil jiujitsut úgy csúfolják, hogy ez az emberi sakk. Kívülről annyi látszik, hogy két izzadt pasas egymásnak feszül, de valójában menet közben pörög az agyuk. Komoly stratégiai játékról van szó. A vállalatvezetőknek tartott tréningeken őket is leviszem az edzésre, ugyanis azt hiszem, sokban hozzájárul az üzleti gondolkodáshoz. Itt valóban meg lehet tanulni terhelés alatt gondolkodni, mert egy százkilós pasi ül a mellkasodon, fáj, mert éppen tépik a karodat, de nem eshetsz pánikba. Szerencsés esetben heti háromszor járok edzeni, és a szemináriumok, amikor világhírű mester jön, nagyon sokat hozzátesznek ehhez.
A fiaddal próbálgattok együtt új fogásokat?
Jó gyerek. Tényleg, a villám nem csap bele! Ha nem figyelek oda, hátulról a nyakamba ugrik, és egy fojtást rak rám. Biztos ismered a Rózsaszín párduc c. filmet. Na, ebben a szereposztásban, ő alakítja Catót. Ha nem figyelek, bajban vagyok. A lányaim is kipróbálták, de ők inkább más sportba kezdtek. A nagy fittneszversenyző, a kisebb tornász volt.
Változtat rajtad bármit is a harcművészet akkor, amikor nem ezt csinálod?
Biztos vagyok benne, hogy igen. Két-három lépéssel előrébb tervezek, és alternatívákon töröm a fejem. A japán szumósokra nagy tétekben szoktak fogadni. A profi fogadók már a versenyzők tekintetéből meg tudják mondani, hogy melyikük fog győzni. A menedzsment lényege ugyanez. Folyamatosan mérlegelni kell, újabb lehetőségeken gondolkodni. Látnod kell előre, hogy minek mi az esélye.
Ahogyan a keleti sportoknak általában, itt is van valamilyen szellemi háttere a mozgásformának?
Az a helyzet, hogy a jiujitsu nem kizárólag ázsiai találmány. Dél-Amerikában fejlesztette ki egy japán judómester. A japán judó itt a brazil birkózás, a paletudo elemeivel van keverve. Nagyon sok brazil jiujitsus szörfözik is, mert előnyben vannak azok, akiknek jó az egyensúlyérzéke. Több kultúra mozgásformája keveredik, ezért itt igazán spirituális háttérről nem lehet beszélni.
A konferencián legutóbb a bicskák és a borkultúra kapcsolatáról adtál elő. A késgyűjtés is a hobbiaid közé tartozik?
A konferencia témája idén a bor volt, és úgy éreztem, a bormarketing túl kézenfekvő lenne, ezért kerestem egy érdekes témát, ahol a tárgyi kultúra kerül a középpontba. De valóban, azóta elkezdtem gyűjteni is. Megvettem az első darabját a késgyűjteménynek.
Mit fogtok inni a karácsonyi asztal mellett?
Ez jó kérdés. Van még egy kis portóink. És kaptunk valakitől dióágyon érlelt pálinkát.
Szerző: Csanádi-Bognár Szilvia
