Kissné Budai Rita
Értéket teremteni
Beszélgetés Dr. Meszlényi Rózsa alapító rektorral
A hagyománytól eltérően nem újságíró kérdezi a Tomori Pál Főiskola elmúlt 15 évéről Dr. Meszlényi Rózsa alapító rektort, főiskolai tanárt, rector emeritát, hanem munkatársa és a Tomori Pál Főiskola rektori székében utóda, Kissné Budai Rita, művészettörténész.
Mióta dolgozol a felsőoktatásban? Hol kezdted? Amikor bekerültél, gondoltad-e, hogy egykor egy felsőoktatási intézmény alapítója és rektora leszel?
A felsőoktatásban több mint 50 éve dolgozom, amennyiben az egyetemi tanulmányaimat is beleszámítjuk. 1970-ben kezdtem dolgozni mint kohómérnök a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Karán Dunaújvárosban. Kohómérnök hallgatókat tanítottam 25 évig.
Folyamatosan kerestem azokat a pedagógiai módszereket, amelyek segítségével jobban és jobban hozzáférkőzhettem a hallgatókhoz. 1984-ben kitüntetéses oklevéllel végeztem a Budapesti Műszaki Egyetem mérnök-tanári szakán, ahol módszertanból készítettem el a diplomatervemet. Gyorsan rá kellett döbbennem, hogy lépten-nyomon szükség van gazdasági ismeretekre, gazdasági számításokra, így oklevelet szereztem 1995-ben mérnök-közgazdász szakon is.
Azt gondolom, hogy ez a folyamat nem volt más, mint egy tudatalatti – tudatos felkészülés egy vállalkozás, egy önálló magánintézmény megalapításához, ami kezdettől fogva az álmaim közé tartozott.
Miért viseled a szíveden a felsőoktatás ügyét? Miért tartod fontosnak, hogy Magyarországon minél szélesebb felsőoktatási paletta álljon a fiatalok, sőt a már dolgozó korosztály rendelkezésére?
Valóban a szívemen viselem a felsőoktatás ügyét, mert úgy gondolom, a nemzet felemelkedése az emelkedettebb gondolkodású, humánus lelkületű, fáradhatatlan munkabírású, életrevaló, kikezdhetetlen erkölcsű emberek nagyobb számán, és a környezetükre gyakorolt hatásán múlik. A képzési palettát mindig a munkaerőpiac igényeihez kell igazítani, ha nem munkanélkülieket akarunk diplomához juttatni – ez nem egyszerű feladat.
A Főiskola igazgatása rengeteg adminisztratív és gazdasági intéznivalóval is jár. Nem sajnáltad, hogy ez egyre inkább háttérbe szorította a tevékenységeid között az oktatást?
Az időt nem kellett sajnálni, mert véleményem szerint egy jó időbeosztás és a jól megválasztott kollégák az összeegyeztetést elősegítik. Az oktatásról sohasem kellett lemondanom. Amikor az ember a tanteremben maga mögött becsukja az ajtót, akkor kizár minden adminisztratív és gazdasági intéznivalót. A hallgatókkal való együttlétet senki és semmi nem zavarhatja meg. Életem fontos részét képezte a hallgatókkal való jó kapcsolat.
Egy magán fenntartású felsőoktatási intézménynek milyen előnyei vannak, és melyek azok a nehézségek, amelyekkel szembe kell néznie?
Az egyik legfontosabb előnye a rugalmasság, hogy a döntések rövid idő alatt születnek, lehetőségünk van a szakmailag jól felkészült oktatógárda megválasztására, a kis csoportos oktatásra, a családias légkör megteremtésére.
Ugyanakkor a forrásai csak a saját bevételekre korlátozódnak, semmiféle állami támogatáshoz nem jut. Legnagyobb nehézség, hogy nincsenek államilag támogatott helyeink, annak ellenére, hogy ez a típusú intézmény állami feladatokat lát el.
A Tomori Pál Főiskola az elmúlt 15 évben számos sikert és megpróbáltatást élt át, de mindig talpra tudott állni. Az akadályok és nehézségek bosszantanak és elkeserítenek, vagy az intézményvezetés természetes velejárójának tartod, és minden figyelmedet és energiádat a problémák megoldására összpontosítod?
A Főiskola elmúlt 15 évében valóban számos siker és megpróbáltatás ért bennünket. Az akadályok bosszantanak, de nem keserítenek el, mert véleményem szerint az akadály nem azért van, hogy büntessen, hanem hogy több legyen az ember. A legtöbb problémát a Magyar Akkreditációs Bizottság okozta a Főiskolának. Indokolatlan csatákat kellett vívnunk a versenytársaink irányítása alatt álló MAB-bal, amely csaták felbecsülhetetlen energiát vontak el a hasznos és értelmes feladatoktól. A sok igazságtalanság közepette mi mindig megpróbáltunk, hogy Arany János szavaival éljek, „Embernek lenni mindig, minden körülményben”. A problémák megoldásánál nagy segítségemre voltak a szakmailag jól képzett kollégák. Számos sikerről számolhatok be: bővülő nemzetközi kapcsolatok, Erasmus-csereprogramok, a Szakkollégium kialakítása, a Szakgimnázium megalapítása 2012/13-ban. A legnagyobb sikernek könyvelem el a Főiskola budapesti épületének a megvásárlását 2010-ben. A megvásárlás óta szentül hisszük, hogy a környezet alapvetően meghatározza az ott folyó munkát. Úgy gondolom, az épület, amelyben dolgozunk, nem csak egy magas szakmai színvonal biztosítására kötelez, de megköveteli az örök emberi értékek követését is. Az épületet 2011-ben a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye főpásztora, Dr. Bábel Balázs Érsek Úr felszentelte.
Hogyan képzeled el a Tomori Pál Főiskola jövőjét?
Hogyan képzelem el a jövőt? Ez egy nehéz kérdés a mostani gazdasági és politikai helyzetben. Engedd meg, hogy itt is a vágyaimról szóljak. Remélem, eljön az az idő, amikor az emberi szívekből a gyűlölet, a hatalomvágy, a nyereségvágy emberi gyökerei eltűnnek. Az emberiség szelíddé, igazságossá és bölccsé válik, és a hosszú, gyilkos háborúk után a tisztesség korszaka köszön világunkra, az emberiségre. Tiszta szívemből, lelkemből erre vágyom, és ilyen körülmények között a mi kis Tomori Pál Főiskolánk egy nemzetközi intézmény lesz, ahol a béke és a szeretet honol. Intézményünkben egymás mellett élnek majd, egymás jogait, szokásait, hagyományait tiszteletben tartva, testvérként, egyetlen nagy családot alkotva a különböző népek, a különböző kultúrák gyermekei. Hiszen ahol egyformák vagyunk, ott erősek leszünk, ahol sokfélék vagyunk, ott gazdagok leszünk. Ha ezek az emberi tényezők megvalósulnának, akkor már könnyen lehet olyan szakképzéseket indítani, amelyek a majdani munkaerőpiac igényeit maximálisan ki tudják elégíteni. Ilyen Főiskoláról álmodom.
