német-olasz játékfilm 2016-2018/ 181 perc
Amikor egy rezsim diktatórikus hatalma az állami szerveken túl a családi kötelékekbe és az emberek agymolekuláikba is beépül, minden út járhatatlanná válik. A művészet azonban a sors viszontagságai között is megpróbál rámutatni az élet szépségeire. A film igaz történet alapján készült, a főszereplő, Kurt Bahner (Tom Schilling) életének eseményeit Gerhard Richter, világhírű képzőművész élettörténete ihlette.
A művészet hatalmas érték, de mit sem ér, ha a kibontakozása nem társul művészi szabadsággal. Ha egy alkotó olyan korszakba születik, ahol az elnyomó rezsimek egymást váltják, akkor nem csak a művész hasonul meg, hanem az összes emberi sors megpecsételődik. Az elnyomás kiterjed a családi és a baráti kötelékekre, a félelem elnémítja az embereket. A film a történelem egyik legkegyetlenebb korszakát mutatja be, a náci hatalom, majd a kelet-német kommunizmus időszakát. Az emberek sorsa nem a saját kezükben van, kiszámíthatatlan az életük. Főszereplőnk, mint festőművész, örök késztetést érez az állandó fejlődésre, a két egymást követő rendszer ennek azonban megálljt parancsol. „A sorscsapásnak mindig ki van téve az ember.” – írja Móricz Zsigmond. A festő életében az egyetlen csoda, hogy titkos viszonyba kezd egy lánnyal, akinek édesapja maga is a nácik kiszolgálója volt. A film tragikus fordulatokon keresztül mutatja be egy apa ideológiai és személyes zsarnokságát, valamint azt az utat, ahogyan a fiatalok ebből szabadulni igyekeznek. Míg a mai ifjúságnak mi sem természetesebb, mint hogy önmaguk akarnak lenni, addig az 1960-as évek Kelet-Németországában mindent az elnyomó rendszer látszik meghatározni. A vezetők ráerőltethetnek egyfajta életmodellt az egyénre, amit kötelezően el kell fogadnia, sőt helyeselnie kell. A főszereplők azonban inkább a szökést választják, és az akkori NSZK-ba menekülnek. De hogyan talál a saját hangjára, a saját stílusára a festő, amikor hirtelen rászakad a „bármi lehet” művészetének szabadsága? Hosszas sikertelen próbálkozás után a műveiben elkezdi a saját múltját működtetni, és kiderül, hogy alkotásai egyúttal egy egész nép történelmi traumáit tükrözik. A jövő úgy tűnik fel, mint egy tiszta lap, ahogyan a festő is mindig „tiszta” vásznon kezdi alkotását.
Megtalálhatja-e az ember az elnyomásban önmagát? Mi minden szükséges a belső én felfedezéséhez? Milyen szerepet játszik a művészet a múlt feldolgozásában? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a film, a maga grandiózus, elegáns eszköztárával.
Pertl Huda Kata
