Kőrösi Zsolt elsőéves szabadbölcsész hallgató a Tomori Pál Főiskolán. Versírást a Kodolányi János Főiskolán tanult Petőcz Andrásnál 2017/18-ban. Versei verstani gyakorlatok, melyeket szabad asszociációk és irónia jellemez.
A filozófiáról két hexameterben
Gondola módján gondolatomban, lám, szabadúszom,
S vízbe ereszthetem isteni vérnek tébolyodását.
Kettős léc
Hogy nevet, míg más hordja a terhet! Majd beleroskad!
Hogy viszi terhét, míg más nevet! Majd beleroskad.
Kire ütött ez a gyerek?
(a lírikus antréja, entreé-ja)
Éber jelen, hajnali zaj,
Sajtos kifli, alkalmi baj.
Kérges ablak, fényes kacaj,
Megtörölt talp, húsos karaj.
Hegyezett kard, véges kolomp,
Végtelen baj, mirelit bab.
Bud Spencer-film, adós rokon,
Nyugodt kalap, vágott szirom.
Folytonos kör, örökmozgó,
Véget nem ér, élve temet.
Pendül a lant, forr a dalom,
Távoli jel, jó lesz ez is.
Egységesül, netre kerül
Mit nem lehet, mit nem tudnak
Elkobozni, elrabolni:
Gondolkodom, tehát vagyok.
Nonszensz
Kalandos útra tért egy ékszerész,
Koponyámban visszhangzik a nagy sóhaj:
Hajh, mi kell, mi kincsre vágyik, mit óhajt
Most, drága kolbászszagú tengerész?
Ökoarcom atombombát nevet,
És zsanérral alkotok pénzt, vagyis
Kaján kajszibarackból lesz a baki,
Ha a vándorkereskedő keres.
Mekis zacsiból rapid, szép zenész
Múltat tudhat, ki szürcsölve szemlél;
Piramis tüdőm kántál, egyszóval
Forogva hull a hullahegységrendszer,
S madrigált jár, kezében kardántengely,
Lelkem napja, én drága Amalim.
