2021.07.27.

Kapaszkodó

 

Fura ez a világ körülöttünk. Azt igyekszik minden lehetséges módon belénk plántálni, hogyha bármi gondunk akad, arra szinte mindig van megoldás, csak meg kell hozzá találni a megfelelő segítőt, szolgáltatást, vagy javasolt megoldást. Milyen jó is ez?! Sokkal könnyebb így az élet, hogy tudhatjuk mindig van kire, vagy mire számítanunk.

 

Eglesz Kálmán, a Tomori Pál Főiskola megbízott oktatója

Na jó, de mi van az olyan problémákkal, amik nem egyszerűen arról szólnak, hogy meg kell valamit javítani: vízvezetéket, zárat, autót, számítógépet, stb. Mi a helyzet akkor, ha a probléma nem rajtunk kívül, hanem bennünk található. Ez ugye lehet egy betegség, amikor is egyértelmű a helyzet, orvoshoz kell menni. Vagy természetgyógyászhoz. Vagy valaki olyanhoz, aki meg tud gyógyítani. Mi van, ha nem betegségről van szó, hanem valamilyen életviteli, lelki problémáról? „Fordulj szakemberhez, coachoz, pszichológushoz!” – tanácsolják.

A csapból is az folyik, hogyha bármi gondod van, kapj be egy pirulát! Mindenre van pirula, akarom mondani orvosság. Ez még egyszerűbbé teszi a dolgot. Nem kell senkit zaklatnunk a nyűgünkkel, elég, ha beszedjük a reklámokban ajánlott, vény nélkül is kapható csodaszert, és minden problémák megoldódik. Vagy nem. Ha nem, az sem baj, mert akkor nincs más dolgunk, mint újabb pirulát bekapni. Mert mi is történik, ha szót fogadunk és megesszük, amit úgy hirdettek, hogy gyógyír lesz számunkra?

Elkezdenek csökkenni a tüneteink, végül meg is szűnnek. Hurrá! Minden megoldódott! Vagy mégsem? A rossz hír az, hogy a tüneteink megszűnése csak ritkán esik egybe a probléma megoldódásával. Emiatt újra és újra előfordulhat ugyanaz a jelenség, és mehetünk a gyógyszertárba, hogy vegyünk rá valami másik pirulát, hátha az hatásosabb. És bekapkodjuk azt is. És a tüneteink eltűnnek. És fellélegezhetünk! Vagy ki tudja? Mert ismét nem a kiváltó okot szüntettük meg, csupán megszabadultunk a jelektől, azt is mondhatjuk, hogy a szőnyeg alá söpörtük őket, amelyek azért voltak, hogy rámutassanak a tennivalóra.

Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy minden, ami a tünetek eltüntetésére szolgáló megoldásnak látszó pótcselekvés, egyfajta „pirula”. Félreértés ne essék. Van olyan helyzet, amikor valóban gyógyszeres kezelésre van szükség, ám nem árt tisztába lennünk azzal az aprócska ténnyel, hogy a gyógyszer nem fog meggyógyítani. Arra való, hogy elősegítse a testünkben rendelkezésre álló öngyógyító folyamatok működését. Tehát a „pirula” nem a megoldás, de segíthet közelebb kerülni a megoldáshoz. Nincsenek mindenkire általánosan érvényes receptek. Úgy tekinthetünk az ilyen segítségekre, mint egyfajta kapaszkodóra.

 

Fotó: Benjamin Davies, forrás: Unplash

 

Fontos, hogy ezen a ponton kicsit általánosítsunk. Tényleg a csapból is az folyik, ha bármilyen problémánk támad, kívül keressük a megoldást („pirula”). Ezzel csak az a gond, hogy nélkülünk, a tényleges közreműködésünk nélkül a probléma oka nem fog megszűnni. Ebből egyértelműen következik, hogy

az igazi megoldás bennünk van!!!

 

Számtalan olyan helyzettel találjuk szembe magunkat, amire hiába veszünk be bármilyen pirulát, semmilyen eredménye nem lesz. Ilyenkor reflexből keresünk valamilyen más kapaszkodót, ami vagy aki talán elvezet a megoldáshoz. Miért nem nézzük meg mi magunk mit tudnánk tenni? A válasz egyszerű. Arra vagyunk kondicionálva gyakorlatilag az élet minden területén, hogy nem kell gondolkoznunk, mert mindenre kívül van a megoldás. Ez is egy csapda, méghozzá elég körmönfont csapda. Ha a kívülről érkező „megoldás” átmenetileg képes azt a látszatot kelteni, hogy megszűnt a probléma, akkor megnyugszunk és mindent ugyanúgy csinálunk tovább, ahogy eddig. Ebből következik, hogy újra és újra szembe fog jönni velünk a helyzet, tapasztalni fogjuk a tüneteket. Mivel a nap 24 órájában sulykolják belénk, hogy nem kell gondolkoznunk, mert készen vár mindet a „pirula”, leszokunk arról, hogy megpróbáljuk magunk megtalálni. Egyszerűen elhisszük és ettől ellustulunk, vagy úgy gondoljuk, nincs időnk a napi rohanásban magunkkal foglalkozni. Egy idő után fel sem merül, hogy másként is lehet. És itt be is zárult a kör, amiből csak akkor tudunk kilépni, ha megértjük, miről szól, és lemondunk a látszatmegoldásokról.

 

Fotó: Javier Allegue Barros, forrás: Unplash

 

Valójában egyetlen valódi kapaszkodónk van: saját magunk. A legtöbb esetben magunknak kéznél vagyunk, csak egy a baj, ez az az út, ahol a megoldás érdekében szükséges munkát senki nem fogja elvégezni helyettünk. Sem a coach, sem a pszichológus, sem senki más. Ők segíthetnek rálátni miről is szól a helyzet, amiben vagyunk. Lehetnek tanácsaik arról, mit is lehet tenni ilyenkor, de nem „pirulák”. A pirulákról azt hirdetik, hogy helyettünk elvégzik, amit nekünk kellene, de ez csak ámítás. Ha valódi megoldást akarunk, akkor bele kell állnunk és meg kell tennünk, amit szükséges, bármilyen nehéz és fárasztó is. Igazából csak magunkba kapaszkodhatunk. A külső kapaszkodók ideiglenesek, előbb-utóbb el kell engednünk őket, mert csak visszatartanak. Ha bevállaljuk és megtesszük, amit kell, azaz megkeressük a kiváltó okot és megszüntetjük, cserébe valóban megoldódhat a problémánk.

Kedves Olvasó! Kérlek ne higgy el mindent, amivel bombáznak, csak azért, mert az könnyebbnek látszik! Figyelj, mibe kapaszkodsz! Barátkozz meg a gondolattal, hogy nélküled semmire nincs megoldás, te vagy az egyetlen valódi kapaszkodó magad számára. Gondolhatod azt, hogy nem vagy rá képes, de honnan tudod, ha meg sem próbálod? Érezd ezt át, és minden esetben élj a folyamatosan rendelkezésedre álló lehetőséggel. Hosszú távon ez az egyetlen út a problémáid valódi megoldásához.

 

A kiemelt kép fotósa: Anthony Tori, forrás: Unplash

 

Megkérdeztük a Tomori Pál Főiskola hallgatóit, mit jelent nekik a Tomori.