Kedves Hallgatók!
Feltételezem, mivel nem mélyültek el intézményünk tanúsított minőségbiztosításának auditálásában, így bizonyára kevesen tudják, vagy esetleg követik nyomon a Tomori Pál Főiskola minőségbiztosítási indikátorait. Az egyik nagyon fontos mutatószámcsoport a Főiskola által nagyra értékelt Oktatói munka hallgatói értékelése elnevezésű felmérésből nyerhető, mellyel Dr. Fata Ildikó tanárnő szervezésében minden szemeszterben találkozhattak már. A felmérés esetében Dr. Fata tanárnő, mint minőségbiztosítási vezető funkcionál, s áldásos tevékenységének köszönhetően oszthatom most meg Önökkel ezeket az igen bíztató számokat.
Dr. Domboróczky Zoltán, a Tomori Pál Főiskola mb. rektora
A vizsgálat lefolytatására a Főiskola a 2017/2018 tanév első szemeszterétől kezdődően használja a jelenleg is alkalmazott kérdőívet, így az adatok összegzett értékelése eddig visszanyúlva lehetséges. A korábban alkalmazott kérdőív szempontjai elavultak, kérdései felülvizsgálatra szorultak, ennek következtében a kérdőív átdolgozása halaszthatatlanná vált. A kérdések változása azonban megszakította a hosszú távú statisztikai értékelhetőséget, azonban úgy gondolom, ez a veszteség vállalható volt, főleg annak fényében, hogy egy naprakészebb, jobban használható kérdőívvel dolgozhattunk tovább.
A statisztikai elemzés részletes ismertetésével jelen cikk keretében nem untatnám Önöket, ezt meghagyjuk az auditoroknak, azonban a vizsgálat összegzésének leglényegesebb megállapításait szeretném röviden ismertetni.
Tehát a lényegre térve: az elmúlt öt szemeszter átlagában hallgatóink elégedettsége az oktatói munkával, tágabb értelemben a Főiskola oktatási tevékenységével, egy 1-től 5-ig értékelhető skálán (1 -a legrosszabb értékelés, az elégedetlenség kifejezése; és 5 – a legjobb értékelés, a nagyfokú elégedettség) 4.682 volt. Ez számunkra azt jelzi, hogy képesek voltunk megfelelni hallgatóinak elvárásainak, képesek voltunk igen jó színvonalon kielégíteni oktatással kapcsolatos szükségleteiket és igényeiket, ráadásul mindezt oly módon, hogy ezzel elégedettséget váltottunk ki az érintettekben. Mint oktatónak ez igen nagy megbecsülés, egyben büszkeség, hiszen az értékelés a teljes oktatói karra vonatkozik, és fémjelzi kollégáim eltökéltségét és erőfeszítéseit.
Csupán a teljesség igénye nélkül ragadnék ki öt olyan témakört, mely valóban az oktatói tevékenységre fókuszál a vizsgálatban. Szemeszterről szemeszterre kérjük hallgatóinkat – a már ismertetett ötös fokozatú skálán – értékeljék, hogy az oktatók mennyire készültek fel az órájukra. Az elmúlt öt szemeszter átlagában ez az érték 4,758 volt. Ez alapján megállapítható, hogy Főiskolánk oktatói felkészülten érkeznek az órájukra, nyomon követik tudományterületük fejlődését, rendelkeznek azokkal a naprakész, releváns információkkal, melyek az adott tárgyat érintik és mindezeket be is építik az ismeretátadás folyamatába. Szintén elvárás a kérdőívet kitöltő hallgatóinkkal szemben, hogy értékeljék oktatóik előadásmódját. Az említett öt szemeszter átlaga e tekintetben 4,638, vagyis a felkészültségen túl, oktatóink a megfelelő előadásmód birtokában is vannak, mely megítélésünk szerint fontos az ismeretátadás hatékonysága szempontjából. Az értékelés további fontos területe az oktatóktól főiskolai környezetben elvárható segítőkészség megítélése. Ennek átlaga a vizsgált időszakban 4,718 értéket mutat. Oktatóink tehát segítőkészek, oktatásunk és működésünk hallgatóorientált, e tekintetben merem remélni, megfelelünk az önmagunk elé tűzött céloknak, azaz képesek vagyunk az oktató-hallgató viszonyt szorosra vonni, ugyanakkor mindez nem kényelmetlen hallgatóink számára és nem lép át szükséges határokat, hozzáállásunk pedig segítőkész és támogató. A vizsgálat keretében hallgatóinkkal értékeltetjük a tantárgyakhoz kijelölt kötelező és ajánlott irodalmakat, és azok relevanciáját is. Úgy vélem e tekintetben sem kell szégyenkeznünk, a vizsgált időszak átlagában ez a kérdéskör 4,618 értékkel volt jellemezve hallgatóink részéről. Ez különösen örvendetes számomra, hiszen jómagam ezt a munkaerő-piaci elvárásoknak való megfelelés szempontjából értékelem nagyra. Tudom, hogy még nappalis hallgatóink nagy többsége is munkát vállal a tanulmányai mellett – levelező hallgatóinkról nem is beszélve –, a vonatkozó szabályzók által biztosított keretek között. Azaz hallgatóink naprakészen tisztában vannak azokkal az elvárásokkal, amiket a munkaerőpiac támaszt teljesítményükkel, készségeikkel szemben. E tekintetben egy felsőoktatási intézmény sem lehet elavult, hiszen ez alapjaiban rengetné meg versenyképességét. Mindez azt jelentené, hogy a megszerezhető diplomák gyakorlatilag „életképtelenek”, nem tartalmaznak releváns mögöttes tudást. Szerencsére hallgatóink megítélése szerint Főiskolánkon nem ez a helyzet, sőt ennek éppen ellenkezője igaz. Az általunk oktatott tárgyak tartalmazzák a szükséges és versenyképes „beltartalmat” mind akadémiai, mind munkaerő-piaci szempontból. Végezetül hadd ejtsek szót egy, a számonkéréssel kapcsolatos területről is. Hallgatóink az öt szemeszter átlagában a követelményrendszer egyértelműségét és annak következetes alkalmazását 4,68-ra értékelték. Úgy vélem ez a kiszámíthatóságot és a korrektséget reprezentálja. Ezek szerint még hallgatói szempontból is érzékelhető a Főiskola vezetésének ez irányú elkötelezettsége. Küldetésünk, hogy segítsük hozzá hallgatóinkat képességeik fejlesztéséhez, kiteljesítéséhez, a vágyott végzettség megszerzéséhez, karrierútjuk felíveléséhez. Oktatóink és munkatársaink nap mint nap ennek tudatában dolgoznak. Igazi öröm, hogy ez irányú erőfeszítéseinket hallgatóink is érzékelik és értékelik!
Köszönöm, hogy időt szakítottak e kissé száraz, statisztikai jellegű okfejtésre! Egyben szeretném megkérni Önöket, a következő vizsgálatban való aktív részvételre, hiszen a fenti mutatók – bár minőségbiztosítási szempontból valóban fontosak – valójában az intézmény jövőjét és stratégiáját lesznek képesek meghatározni, befolyásolni!
Köszönettel és tisztelettel:
Dr. Domboróczky Zoltán, PhD.
mb. rektor
