A fent felvetett kérdéssel kapcsolatban nagyjából kétféle állásfoglalás fogalmazható meg. Van, aki azt mondja, hogy ebben az anyagilag instabil világban jobb otthon maradni a szülői házban, és van, aki szerint minél előbb el kell költözni otthonról.
Kollégista társaimat kérdeztem meg arról, hogy mit is gondolnak erről a problémáról. Bizton állíthatom, hogy szinte mindannyian egy véleményen voltak. Egyetértettünk abban, hogy akkor érdemes (lehetséges) elhagyni az otthon melegét, mikor ezt anyagiakkal tudják maguknak finanszírozni a fiatalok. Természetesen ebbe az is belefér, hogy a szülők valamelyest, amennyire ez lehetséges, itt-ott besegítenek a teljes önállóság felé vezető út kezdeti szakaszaiban.
Itt jön képbe egy nagyon fontos kritérium. Mégpedig az önállóságra való hajlam. Aki szeretne szabadon dönteni az életéről, életviteléről, és megteremteni az ehhez elengedhetetlen anyagiakat, az előnnyel indul azokkal szemben, akik inkább a mama-hotelt preferálják. Az önállóságra való képesség, úgy vélem, attól is függ, kinek milyen lapokat osztott eddig a sors. Akiknek úgyszólván könnyebb fiatalkoruk volt, biztos családi háttér, biztos pénzügyi home-kassza, bátran tudnak lépdelni előre. De! Felmerülhet ennek az árnyoldala is, amely lustaságot eredményez. Nehezebb dolga van annak, akinek minden az ölébe hullott, és hirtelen – ha nem is teljes mértékben – önmagát kell, hogy eltartsa. Biztos vagyok abban, hogy kezdetben ez nem könnyű.
Egész más a helyzetük azoknak, akiknek a sors úgy intézte a dolgaikat, hogy már akár 12-15 éves koruktól kezdve dolgozniuk kellett. Itt nem arra a szituációra gondolok, hogy nyári munkát vállaltak. Nem! Itt arról van szó, hogy azért kellett, kell dolgozniuk, mert szó szerint magukat kell, hogy eltartsák. Ők korán felnőttekké váltak. Előbb tanulták meg, mi az, hogy minden tettnek következménye van. Ráébredtek arra, hogy az életben egyedül megállni a helyüket pokolian nehéz, és kőkemény tervezést igényel.
Amiről szó esett még közöttünk, kollégisták között, az az életkor. Ezt nehéz behatárolni. Többünk úgy gondolja, hogy a diploma után érdemes hátrahagyni a megszokott, szeretett családi házat. Ez persze alapvetően az anyagiaktól függ. Be kell vallanunk, hogy hazánk nagyobb városaiban (Budapest, Debrecen, Győr és Szeged) az albérletárak az utóbbi időben hatalmasat ugrottak, míg az ország peremvidékein jóval konszolidáltabb albérleti díjakkal találkozhatunk. Ha ezt a szempontot nézzük, bonyolult a fiatalok helyzete, mivel a jobban fizető munkák a nagyobb városokban találhatók, ahol viszont a kiadó lakások horribilisek. Tehát azoknak, akik diploma után, vagy annak megszerzése közben kezdenének önálló életet felépíteni, nagyon nehéz dolguk van. Az állam lehetővé tesz pár olyan támogatást, mellyel ez kivitelezhető ugyan, de ezek csak részben oldhatják meg a problémákat. Sajnos, ha igénybe veszünk ilyesfajta támogatásokat, így fiatalon, a felnőttkor küszöbén átlépve egyből tartozni is fogunk az államnak.
Szóval mikor érdemes elköltözni otthonról? Ha van kellő motiváltságunk, hogy a saját életünket alakítsuk, és megvan a kellő anyagi forrásunk is hozzá. Kitartás, elhivatottság és némi érettség szükségeltetik ahhoz, hogy kilépjünk a sokszor kemény, de szép világba.
Szerző: Szalay Barnabás
