2021.10.27.
Tomori világCampusA könyv mindig érték – Kincsek és rejtélyek a Tomori Pál Főiskola könyvtárában

A könyv mindig érték – Kincsek és rejtélyek a Tomori Pál Főiskola könyvtárában

Legkedvesebb gyerekkori élményem, hogy hosszú, esős nyári napokon egy jó könyvvel elheverek a nagymamám kanapéján, és hihetetlen kalandokat élhetek át egész nap, miközben az enyémtől teljesen különböző sorsokat, világokat és korszakokat ismerek meg. Egyetemista éveimben a könyvtár egyfajta menedék volt számomra: biztonságos hely, ahol nincs ellenőrzés és számonkérés, hanem zavartalanul elmerülhetek az olvasásban. Ma is úgy érzem magam egy könyvtárban, ahogy Ali baba érezhette magát a kincses barlangban: mindig sajnálom, hogy nem tudok többet kikölcsönözni, és hogy nincs időm sokkal többet kiolvasni.

Kissné Budai Rita, a Tomori Pál Főiskola oktatója

A korai középkorban a könyvet szent tárgyként, az üdvösség letéteményeseként tartották számon, és a kódexillusztrációkon láthatjuk, hogy tiszteletük jeléül csak betakart kézzel érintették azt meg. Persze akkor még csak kézzel készített, elképzelhetetlenül drága kódexek léteztek, melyek elsősorban szent szövegeket tartalmaztak. A könyvnyomtatás feltalálása óta sokat változott a könyv formája, anyagi értéke, példányszáma, elérhetősége, de az változatlan, hogy a tudás, a tapasztalat, a kultúra átadásának egyik letéteményese maradt, tehát szellemi érték. A digitális eszközök használatának elterjedésével sokan jósolták azt, hogy a könyvek kora leáldozott, és ezentúl mindenki elektronikusan olvas majd, ez azonban egyelőre nem következett be. Az a benyomásom, hogy továbbra is ugyanannyi könyvesbolt és antikvárium van, és bár én magam is sokat olvasok elektronikus eszközökön, az nem kérdés, hogy az igazi élmény egy papíralapú könyv lapozgatása. A szabadság tökéletes élménye ez: nem kell hozzá sem térerő, sem wifi, konnektor sem az akkumulátor feltöltéséhez, nem csillan be a képernyő a napon, és a könyv illata és tapintása utánozhatatlan.

Mindezt azért írom most le, mert az utóbbi hetekben-hónapokban a Tomori Pál Főiskola könyvtárába érkezett új könyvek rendezgetésével töltöttem el tetemes mennyiségű órát, és a közben átélt élményeimet és felmerült gondolataimat szeretném megosztani ebben az írásban.

A meglévő könyvállományhoz különböző forrásokból érkezett könyvadomány több hullámban: szemfüles és elkötelezett kolléganőknek és kollégáknak köszönhetően alapítványi támogatásként, elhunyt nagyszülők könyvtár-örökségeként, illetve a főiskolai oktatók is hoztak be a saját gyűjteményükből több ládányi könyvet, amelyekről úgy gondolták, hogy itt hasznosabbak lehetnek.

A több tucat papírdoboznyi és zsáknyi könyvet egyenként átnéztem és téma szerint kiválogattam. Izgalmas volt eleve megfelelő kategóriarendszert kitalálni, ami illeszkedik a beérkezett anyag tematikáihoz. Számomra különösen is szívet melengető, hogy több száz művészettörténeti témájú kiadvánnyal gazdagodott a Tomori Pál Főiskola könyvtára, de rengeteg más témakör is látványosan bővült. Érdekesebbnél érdekesebb szakdolgozati témák ötlöttek fel bennem a beérkezett könyvek láttán.

A könyvek átlapozgatása során mindenféle izgalmas leletre bukkantam: különleges ex libris pecsétekre, képes levelezőlapokra, esküvői meghívókra, bevásárlólistára, bélyeggyűjtő füzetekre, filmpremier-meghívókra, még a lapok közé rejtett papírpénz is előkerült több könyvből is. Ismeretlen életek lenyomatai ezek, amelyekhez csak hozzáképzelni tudom a személyeket és eseményeket. A könyvtulajdonosok beírt nevei, a kézírás és a könyv kiadásának dátuma alapján még egy hevenyészett családfát is összeállíthatnék a könyvgyűjtemény eredeti tulajdonosairól.

Lefotóztam az összes olyan példányt, amelybe az ajándékozó vagy a szerző dedikációt írt, valamint a különleges régi kiadványokat is. Közben azon tűnődtem, hogy milyen sajátos jellemzést ad egy ember családjáról, életéről és érdeklődéséről a könyvtára. Jól kivehető, hogy milyen irányba terelték a szülők és nagyszülők egy ifjú hölgy vagy fiatalember figyelmét (születésnapi és érettségi ajándékkönyvek), és az is, hogy később ez az érdeklődés milyen irányba kanyarodott tovább. Még azt is meg lehet sejteni, hogy melyik terület volt a szakma, melyik a hobbi, és milyen baráti kör vette körül a könyvtulajdonost. Mivel egy könyv élettartama szerencsés esetben hosszabb az emberi életnél, több generáció is kezébe vehette ugyanazokat a kiadványokat. Kicsit szorongva gondolok bele abba, hogy a következő nemzedékek vajon hagynak-e majd maguk után ilyen könyvtár-lenyomatot.

Legyen a Tomori Pál Főiskola könyvtára kincses barlang, menedék és élmények forrása minden főiskolai polgár, hallgató és oktató számára!

 

Megkérdeztük a Tomori Pál Főiskola hallgatóit, mit jelent nekik a Tomori.