Érdemes figyelmet fordítani azon kortárs alkotásokra, amelyek a klímaválsággal foglalkoznak: ezek a művek az érzelmeinkre hatnak, és talán mélyebben elültetik a befogadóban a felelősségteljes gondolkodás magját, mint a századik száraz, statisztikákkal teletűzdelt szakmai cikk.
Az alábbi művekben az alkotók kivitték a témát az utcára, így a látványos, jól fotózható, ezért igen felkapottá váló installációk emberek százezreihez jutottak el, a közösségi médiának is köszönhetően.
Ice Watch, 2014, Place du Panthéon, Paris, 2015, a kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Ice_Watch_(37898431101).jpg
Olafur Eliasson, dán művész installációjában tizenkét darab, a grönlandi jégtakaróból már leszakadt tömböt helyeztek el Koppenhága központi terén, és hagyták elolvadni. Az installációt egy évvel később Párizsban, majd 2018-ban Londonban is megismételték. A hírekben sokszor hallunk a jégtakarók olvadásáról, de viszonylag kevés ember jut el a helyszínre, hogy saját szemével győződhessen meg a válság súlyosságáról. Eliasson a jégtömbök nagyvárosi környezetben való elhelyezésével arra készteti az embereket, hogy jártukban-keltükben szembenézzenek a globális felmelegedés valóságával, miközben éppen a hétköznapi ügyeiket intézik.
Kritikaként sokan megfogalmazták, hogy nagyrészt a tonnás jégdarabok hűtve szállítása miatt ez lett a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátású művészeti projektje.
The Ice Bear in Copenhagen, 2009, fotó: Reuters/ Bob Strong, kép forrása: https://www.geograph.org.uk/photo/1623679
A közel két méteres, jegesmedvét ábrázoló jégszobor a napsütés hatására elolvad, végül egy bronz csontváz válik láthatóvá. De nemcsak a Nap ereje formálja a szobrot: a művet megérintő látogatók is hozzájárulnak a jegesmedve alakjának megváltozásához. Az alkotó reményei szerint az olvadó szobor minden látogatóban tudatosítja, hogy az emberiség mekkora mértékben képes befolyásolni a természet kényes egyensúlyát.
Néle Azevedo brazil művész hasonló koncepciójú alkotást hozott létre, de ő emberi figurákkal dolgozott. Az installáció ezer darab, férfiakat és nőket ábrázoló jégszoborból áll, amely a nap folyamán lassan elolvad, végül eltűnik. A mű egyszerre szomorú és morbid: a figurák olvadása azt jelzi, hogy a globális felmelegedés miatt a szemlélőre is ugyanez a sors vár.
A „Bihar” („Holnap”) című alkotás a mexikói művész, Ruben Orozco munkája, amelyet Bilbao folyójában, a Nervión helyeztek el. Az üvegszálból készült figura különlegessége, hogy az árapály változásával minden nap a víz alá kerül, illetve újra előbukkan a hullámok alól. Az egyéni vonásokat mutató emberi arc lassú fuldoklása hatásosan mutatja be a klímaválság komolyságát.
Bihar, 2021, a kép forrása: Greendex
A bemutatott művek mindegyike a vízhez illetve a jéghez köthető, mert ezen az anyagon keresztül lehet látványosan és gyorsan érzékeltetni a változást, amely a bolygónkon lassabban megy végbe, ezért nem is érezzük az azonnali hatását. A sarkvidéki jégtömböktől a folyóban fel-felbukkanó lányarcig mindegyik mű arra figyelmeztet, hogy valós veszélyről van szó, amely alól senki nem vonhatja ki magát, és amellyel mindannyiunknak foglalkoznunk kell.
A kiemelt képen:
Néle Azevedo: The Minimum Monument / Melting Men (először: Sao Paolo, 2005), forrás: Wikipedia
