Rövid beszámoló a magyar középvárosok helyzetét, társadalmi-gazdasági kihívásait vizsgáló empirikus kutatás eredményeiről
Manapság a fókusz főleg a globális gazdaság „motorjaként” is ismert metropolisztérségeken van, ahol egyre inkább koncentrálódik a tőke, az innováció, a tudás és a népesség. Joggal merül fel a tudományos kérdés, hogyan hat ez a fajta egyenlőtlenség a településhálózaton belüli kisebb, közepes méretű városokra és az ott élő lakosságukra, gazdaságukra? Milyen társadalmi és gazdasági kihívásokkal kell szembenézniük? Hogyan hatnak rájuk a globális folyamatok? Mennyire vonzó ma egy közepes méretű településen élni? Mennyire fenntarthatóak és élhetőek ezek a városok?
Schuchmann Júlia, a Tomori Pál Főiskola oktatója
A Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar Nemzetközi és Regionális Gazdaságtani Intézete által koordinált hároméves (2017-2020) kutatás [1]célja volt (a cikk szerzője, maga is részt vett a kutatásban) hogy megvizsgáljon négy, eltérő földrajzi helyzetű és gazdasági fejlettségében is különböző utat bejáró magyar középvárost (Sopron, Kaposvár, Eger és Békéscsaba) és jelenkori kihívásait.
Az első fontos kérdés, amit tisztázni kell ebben a helyzetben, hogy mekkora város számít közepesnek? Nos, erre nincs egységes globális definíció. Kelet-Közép Európában a 100 és 500 ezer fős városok már nagyvárosnak, míg európai, sőt globális léptékben a félmillió lakosú városok csak közepes vagy akár kisméretűnek számítanak. Magyarországon a közepes méretű városok kategóriájába elfogadottan a 20-100 ezer lakosú városok tartoznak. A középvárosok fontos tagjai a városhálózatunknak, hiszen bennük él a magyar lakosság 37,4%-ka. A közepes méretű települések továbbá hozzájárulnak egy kiegyenlítettebb területi-gazdasági fejlődéshez.
A magyar és a nemzetközi gyakorlat településhierarchia megállapítására a népességszám alapján (fő)
Forrás: http://www.terport.hu/telepulesek/telepulestipusok/varos/varos-fogalmak
Kutatásunkban a hazai középvárosok közül a már korábban említett négy, sajátos történeti múlttal és eltérő regionális elhelyezkedéssel bíró Sopront, Kaposvárt, Egert és Békéscsabát választottuk. Vizsgálatunkban, melynek keretében 1200 fős (városonként 300 fős) reprezentatív kérdőív is készült, valamint összesen 60 strukturált mélyinterjú a városok meghatározó döntéshozóival, vállalkozókkal, értelmiségiekkel, civilekkel. Mind a kérdőívben, mind az interjúkban arra voltunk kíváncsiak, hogy látják a megkérdezettek a városuk fejlődését, hogyan érzik magukat a városukban, milyen problémákat fogalmaznak meg, ezekre esetleg látnak-e bármilyen megoldást.
A kutatás legfontosabb eredményei a hazai középvárosok fejlődésével kapcsolatban vázlatosan a következők voltak:
- A vizsgált magyar középvárosok közös jellemzője, (kivéve Sopron városát, amely egyetlenként növelni tudta népességét köszönhetően nyugati határmenti fekvésének) a fogyó és elöregedő népességük, melynek legfontosabb okai között van a fokozódó elvándorlás. Az elvágyódás majd az elvándorlás a fiatalabb és főként a képzettebb csoportokra jellemző. Az elöregedés problémája bár országos trend ezekben a városokban fokozottan ró terhet az ellátórendszerekre és a gazdaságuk-társadalmuk fenntarthatóságára is.
Forrás: KSH TEIR adatok alapján
- A képzettebb és fiatalabb lakosság elvándorlása jellemzően a nagyobb gazdasági centrumok, elsősorban Budapest felé irányul, de egyre többen mennek már külföldre is. A kérdőív eredményeiből kiderült: Azok, akik úgy döntenek, elköltöznek a városukból és máshol próbálnak szerencsét, kivétel nélkül a magasabb jövedelmek, és jobb munkalehetőségek miatt teszik ezt.
- A vizsgált középvárosok népességvesztése szoros összefüggésben van azzal, hogy ezek a városok gazdasági potenciáljuknál fogva ma még kevéssé képesek megtartani értelmiségi, képzett rétegeiket, mely talán egyik legfontosabb kihívás számukra.
- Mind az interjúk, mind a kérdőíves eredmények kimutatták, hogy erős lokálpatriotizmus fűzi a középvárosok lakóit településükhöz, a legtöbb középvárosi lakos városukat „élhetőnek” és „biztonságosnak” nevezte. a nagyvárosokra jellemző zsúfoltságot, problémákat említették a legkevésbé.
A vizsgált középvárosok megítélése a megkérdezett lakosság szerint megadott jelzők alapján, N=1200, 2019
Forrás: Szirmai V.(szerk.): Középvárosi társadalmak. Egy innovatív városfejlesztési modell megalapozása, 2020,179.old.
A hazai, és közte a vizsgált négy középváros jövőbeni fejlődése ma még sok kérdést vet fel. A másfél éve tartó COVID19 világjárvány sok mindenre rámutatott. Rámutatott a nagyvárosok sérülékenységére és kiszolgáltatottságára, rámutatott a nagyvárosi lét sok esetben élhetetlenségére (különösen így volt ez a karantén ideje alatt, amikor milliók rekedtek benn a lakásukban). A folyamatosan egyre súlyosabb következményekkel járó globális klímaváltozás a nagy népsűrűségű, sűrűn beépített, kevés zöldfelülettel bíró nagyvárosokra különösen veszélyes lehet. Az utóbbi másfél évben a távmunka, on-line tanulás új lehetőségeket teremtett, a lakó- és a munkahely távolsága új értelmet kapott. Mindezek fényében a kisebb, egyben élhetőbb léptékű, közepes méretű városok felértékelődhetnek, a most még rájuk inkább jellemző elvándorlást visszavándorlási kedv, illetve új lakók általi beköltözés ellensúlyozhatja a jövőben.
Akit bővebben is érdekel a hazai középvárosokról szóló kutatás, az a kutatás eredményeiből született kötet tartalmához ezen a linken tud hozzáférni: https://szociologia.tk.hu/hu/szirmai-viktoria-szerk-2020-kozepvarosi-tarsadalmak
[1] A kutatás projekt címe „Társadalmi innovációk fenntarthatóságának vizsgálata városi terekben” (EFOP-3.6.2-16-2017-00007. A kutatás vezetője. Prof. Dr. Szirmai Viktória
A kiemelt képen: Békéscsaba, Vasútállomás, forrás: http://csabaihazak.blog.hu
