A művészet fogalma és meghatározása az őskortól napjainkig nagyívű változáson ment át. A mestérségbeni tudástól az önmagára való rákérdezésen keresztül jutottunk el a napjainkban formálódó új elméletekhez. Ebből itt csak egy picike részletre hívnám fel a figyelmet.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Tanárképző Tanszék adjunktusa volt L. Menyhért László művészettörténész, aki egyik utolsó írásában (2010-ben) a következőket írta:
„Immár több mint évtizede a szemináriumon az első kérdés mindig ez: mi a művészet? A látszólag könnyű kérdést rögtön tovább bontjuk, művészeti ágak, műfajok, stílus, elemző módszerek témáira, de a fő kérdés megválaszolatlan marad. Erőltetésemre, mindenki előhozza a szellemesnek vélt, vagy a valahol hallott-olvasott sztereotípiákat, de sehogy sem jutunk tovább. A diskurzus vége mindig az, hogy a művészet az az emberi produktum, aminek az égvilágon semmi haszna nincs.
Legutóbb aztán eljutottunk a “legjobb meghatározáshoz”, Marxot és Engelst mintegy a talpáról a feje tetejére állítva: vagyis, hogy az embert nem a munka, hanem a művészet tette emberré.”[1]
MI A MŰVÉSZET?
Claes Oldenburg: ‘Bottle O’ Notes’, Middlesbrough, foto: Lee Bunce, forrás: Commons Wikimedia
Az általánosan ismert definíció szerint: a művészet a valóság szubjektív visszatükröződése. Más nézetek szerint a művészet „nyitott” fogalom. Nem tudjuk megadni az összes szükséges és elégséges tulajdonságot, amely lehetővé teszi, hogy a művészet fogalmát definiáljuk. Kirekesztenénk azokat a dolgokat, amelyek jelenleg nem, de később már műalkotásként kerülnek meghatározásra. Ebből következik az, hogy a művészet nem definiálható, mert fogalma nem zárt. Egyes művésztanárok ezen problémát áthidalva, úgy tanítják ezt, hogy művészet az, amit az évezredek emberi produktumaiból ma művészetnek tartunk. Ezzel a jelen művészetvilág szaktekintélyeire testálják a művészet mibenlétének meghatározását. Ez pedig az intézményi elmélet, mely szerint csak az a művészet, amit a művészetvilág befolyásos tagjai intézményes döntés keretében művészetté nyilvánítanak.
A művészetvilág tagjai különböző elméletek mögé sorakoznak fel, mikor a művészetet és a műalkotásokat definiálják. „Mert ahol nincsen általános művészetelmélet, ott a művészek jogot formálnak arra, hogy személyes elméletük legyen”[2] – fogalmaz Belting.
Az ókorig visszanyúló mimetikus elmélet a legismertebb és máig a leginkább elfogadott elmélet. E mellett a wittgensteiniánus elmélet, és a részben ennek tovább gondolásaként született, intézményes elmélet az, amelyek még ma is dominálnak. Az említetteken túl még két, a mai napig hatást gyakorló, de kevésbé jelentős teória volt a XX. században, a pszichikai távolság elmélete és az affektív elmélet. Danto reprezentációs elmélete és a posztmodern művészet önmagára kérdezésének megjelenése már a XXI. századba való átmenetet képviselte. Mivel szinte valamennyi definíciót kizárólag (szöveg alapú gondolkodás alapján) a befogadói oldalról határoztak meg és nem az alkotói oldalról, mondhatjuk azt, hogy a XX. század a befogadás elméletek korszaka volt[3] és Beltinget kicsit eltúlozva megállapíthatjuk: a művészeknek nincs joga definiálni a művészetet.
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
Napjainkra a világ-mint-szöveg felfogást felváltotta a világ-mint-kép felfogás[4]. A vizuális kultúra megváltoztatta a külső és a belső világunkhoz fűződő viszonyunkat is. A XXI. századot a látvány uralma, a képgyártás legkülönfélébb módjai, a kommunikáció, a hálózatelméletek és a reprezentáció körüli viták jellemzik[5]. Az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt a vizuális kommunikáció tudományos kutatása, melynek eredményei igazolják és elősegítik a művészetben, a művészet felfogásában megfigyelhető változásokat is (pl. az iskolai oktatásban rajzoktatás helyett vizuális nevelés[6], vagy az internetművészet[7] jelensége, de ide sorolható az interaktivitás és a számítógépes játék mint műalkotásként való értékelése is[8]). Kutatják, hogy mit jelent a kép fogalma, mi a kapcsolata a nyelvvel. Hogyan hat a nézőkre, hogyan fejezték ki a különböző korszakokban a képi nyelv, képi beszéd, vizuális eszköztár segítségével az emberi érzelmeket, és e művek hogyan próbáltak-próbálnak kiváltani hasonló állapotokat a nézőből[9]. A vizuális kommunikáció már elismert, de máig formálódó diszciplína, definiálása még közel sem lezárt folyamat[10]. Bubik Veronika és Simon Tünde úgy fogalmaz, hogy „Az emberiséggel egyidős képzőművészet a nyelv összes kommunikációs funkcióját betöltötte már a történelem során (…) Ennek ellenére a művészet mégsem azonosítható a kommunikációval, de a művészet által létrehozott alkotások (festmények, álló- és mozgóképek, installációk, stb.) bekerülhetnek a direkt kommunikációs folyamatba. A műalkotásokkal zajló kommunikáció általában individuális kommunikáció, a mű és az egyén között létrejövő kapcsolatot jelenti.”[11]
MŰVÉSZET: A KOMMUNIKÁCIÓ MINŐSÉGE
Beltinget fejetetejére állítva élek alkotói jogommal, személyes elméletet formálok és határozottan állítom: Nem a műalkotás kommunikál a befogadóval, hanem a művész! A művészet igen is kommunikáció. A művészet a művész és a befogadó közti kommunikáció. A művész a műalkotást mint minőségi üzenetet küldi a befogadóhoz és válaszként a befogadó is küldi a maga üzenetét a művész felé.
Ezen állításom azonnal meg is erősíteném Claes Oldenburg (1928-) svéd-amerikai szobrász nyilatkozatával: „A művészet a kommunikáció technikája. A kép minden kommunikáció legteljesebb technikája.”[12]
Sietve jegyzem meg, hogy ennek a személyesnek tűnő nézetnek nagyon nagy tábora van. Az ilyen típusú elméletek előfutára John Dewey (1859-1952) filozófus volt, aki majd százévvel ezelőtt (1934-ben) a következőket írta:
„A művészet dialógus, és egy műalkotás élete a közösség kulturális életéből származik.”
„Minden művészet és műalkotás ritmusa mögött ott van az élőlény környezetével való kapcsolatainak alapmintázata.”
„Minden művészet az élő szervezet és annak környezete közötti kölcsönhatás eredménye. A befogadónak is működtetnie kell természetes érzéseit és energiáit, fiziológiai, szenzomotoros válaszait ahhoz, hogy a művészetet értékelni tudja” [13]
Nyíri Kristóf pedig a Bevezetés a kommunikációfilozófiába[14] című írásában kifejti, hogy az írásbeliség megjelenésével, de főként az alfabetikus írás elterjedésével a kommunikáció csatornái beszűkültek. A gondolkodás struktúráit főként a lineáris szöveg logikája határozza meg. A képies gondolkodás háttérbe szorult, pedig az emberek elsősorban képekben gondolkoznak, s csak azután a szónyelvben. A szónyelvi gondolkodás a képi gondolkodáshoz képest hihetetlenül lassú. A művészet pedig verbalizálatlan tartalmakat közvetít. Érzeteket, érzéseket, olyan gondolatokat, melyek nem öltődtek még szavakba. Ezeket a gondolatokat nem lehet másként érteni, mint emberi lények közötti kommunikációt és nem mint műalkotás és befogadó közti kommunikációt.
Sepsi Enikő pedig úgy véli, hogy a művészetet mint vizuális kommunikációt a kognitív metafora fogalmán belül, az anamorfózis értelmezői elv mentén alkalmazott megközelítési mód új szakaszt nyithat a művészet kutatásának területén[15].
Nem csak a vizuális kommunikáció területén folynak a tudományos kutatások, diskurzusok, hanem a művészetet egyértelműen kommunikációként értelmező nézetek kapcsán is. A kommunikációs modelleket, mint amilyen például a gricei kommunikációs alapelvek[16], alkalmazzák a művészetértékelés modelljeként is, hogy kiszámítható legyen az optimális műalkotás, és megjósolható legyen a közönségre gyakorolt hatása.
Majd húsz éve már felsorakoztam L. Ron Hubbard[17] mellé, (akitől először olvastam, hogy a művészet a kommunikáció minőségét jelenti), John Dewey[18] mellé (aki elsőként fogalmazta meg ezen nézetek filozófiai alapját) és Claes Oldenburg mellé (akinek „A művészet a kommunikáció technikája. A kép minden kommunikáció legteljesebb technikája.”[19] megfogalmazása szállóigévé vált), meg sok más művész és tudományos kutató mellé, akik szerint a művészet a művész és a közönsége közti kommunikáció. Ezen elképzelést és definíciót jártam körbe a Művészet a kommunikáció minősége[20] című diplomadolgozatomban is. Azoknak, akik a művészet új útjait keresik, javaslom, hogy tájékozódjanak ezen elméletek és kutatások irányába is, kiindulásnak a jegyzetekben feltüntetett műveket javaslom.
A kiemelt kép Priscilla Perez fotója, forrás: Unplash
[1] L. Menyhért László (2010): A művészet? – maga az ember www.irodalmijelen.hu/node/7963
[2] Belting, Hans (2007): A művészettörténet vége, Ford. Teller Katalin, Budapest, Atlantisz. 30.o.
Interneten: http://mek.niif.hu/01600/01654/01654.htm#2
[3] Sepsi Enikő, Fabiny Tibor (2013): A művészet, mint vizuális kommunikáció. Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar (KRE BTK). Budapest.
A művészet mint vizuális kommunikáció e-tananyag: A művészeti kommunikáció modellje (kommunikációelméleti bevezetés) a TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0091 azonosító számú „Információ-Tudás-Érvényesülés” Informatikai és digitális kommunikációs kompetenciafejlesztés a komplex innováció szolgálatában c. projekt keretein belül), KRE, 2013.
https://docplayer.hu/24790489-A-muveszet-mint-vizualis-kommunikacio.html
[4] Mirzoeff, Nicholas (2000): Mi a vizuális kultúra? Ford. Horányi Attila. Ex Symposion, 32-33. (2000) 27-32. http://exsymposion.hu/index.php?tbid=article_page__surfer&csa=load_article&rw_code=mi-a-vizualis-kultura_952
[5] Sepsi Enikő (2014): – A művészet mint vizuális kommunikáció (irodalom, színház, film)
In: Spannraft, Marcellina; Sepsi Enikő; Bagdy Emőke; Komlósi Piroska**; Grezsa Ferenc** (szerk.) Ki látott engem?; Buda Béla 75 pp. 307.o.
[6] Bubik Veronika és Simon Tünde (2016) Neveléstudomány 2016/2. Vizuális kommunikáció: a 21. század domináns közlésmódja a kortárs művészetben és tudományban, megjelenése a vizuális nevelésben Budapest Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar. 34.o.
http://nevelestudomany.elte.hu/downloads/2016/nevelestudomany_2016_2_29-42.pdf
[7] Gerencsér Péter (2017): A web 2.0 mint a net art neoavantgárdja Folytonosságok és törésvonalak az internetes művészet diskurzusában. Doktori disszertáció. Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Irodalomtudományi Doktori Iskola. Szeged.
[8] Gerencsér Péter, szerk. (2008): Új, média, művészet. Szeged: Universitas, Szeged
[9] S. Nagy Katalin (2013): Képzőművészet és kommunikáció. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- ésTársadalomtudományi Kar, valamint a Typotex Kiadó Kft. Budapest. http://docplayer.hu/2185401-S-nagy-katalin-kepzomuveszet-es-kommunikacio.html
[10] Bubik Veronika és Simon Tünde 29.o.
[11] Bubik Veronika és Simon Tünde 35-36.o
[12] Melissa Dolese, Aaron Kozbelt, & Curtis Hardin (2014): Art as Communication: Employing Gricean Principles of Communication as a Model for Art Appreciation. The Graduate Center of the City University of New York and Brooklyn College. Common Ground Research Networks
https://www.researchgate.net/publication/307768875_Art_as_Communication
[13] Dewey, John (1980): Art as Experience. New York: Perigee Books. John Dewey. In: Internet Encyclopedia of Philosophy. http://www.iep.utm.edu/d/dewey.htm
[14] Nyíri Kristóf (2003): Bevezetés a kommunikációfilozófiába Stúdiumvázlat. In. Virtuális egyetem Magyarországon Kovács Gábor – Nyíri Kristóf (szerk.) Budapest Typotex Kft. 400-439.o. http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/kmfil/bevkm_long.htm
[15] Sepsi Enikő (2014): – A művészet mint vizuális kommunikáció (irodalom, színház, film)
In: Spannraft, Marcellina; Sepsi, Enikő; Bagdy, Emőke; Komlósi, Piroska**; Grezsa, Ferenc** (szerk.) Ki látott engem? Buda Béla 75 pp. 322.o.
[16] Melissa Dolese, Aaron Kozbelt, & Curtis Hardin (2014)
[17] „A MŰVÉSZET szó A KOMMUNIKÁCIÓ MINŐSÉGÉT foglalja össze.” L. Ron Hubbard (1992) Art. Bridge Publications Inc. Los Angeles. Magyarul: L. Ron Hubbard (1965-1989): Menedzsment-sorozatok III. Művészeti sorozat 375-423.o. Hubbard kommunikációs iroda Saint Hill Manor, East Grinstead, Sussex
[18] További idézetek John Deweytől magyarul: Mezei Elek (2008): Művészeti kommunikáció alapkérdések, avagy miért élnek sokáig a művészetfilozófusok? https://docplayer.hu/30728170-Muveszeti-kommunikacio-alapkerdesek-avagy-miert-elnek-sokaig-a-muveszetfilozofusok-muveszeti-kommunikacio-2008-tavasz.html
[19] Melissa Dolese, Aaron Kozbelt, & Curtis Hardin (2014): Art as Communication: Employing Gricean Principles of Communication as a Model for Art Appreciation. The Graduate Center of the City University of New York and Brooklyn College. Common Ground Research Networks
https://www.researchgate.net/publication/307768875_Art_as_Communication
[20] Zugor Zoltán (2012.) A Művészet a kommunikáció minősége. Diplomadolgozat. Tomori Pál Főiskola. Kalocsa
