2021.09.25.
Tomori világSzabadegyetemAmikor a művészet visszabeszél

Amikor a művészet visszabeszél

 

Majd húsz éve már felsorakoztam L. Ron Hubbard[1] mellé, (akitől először olvastam, hogy a művészet a kommunikáció minőségét jelenti,) John Dewey[2] mellé (aki elsőként  fogalmazta meg ezen nézetek filozófia alapját) és Claes Oldenburg mellé (akinek “A művészet a kommunikáció technikája. A kép minden kommunikáció legteljesebb technikája.”[3] megfogalmazása szállóigévé vált), meg sok más művész és tudományos kutató mellé, akik szerint a művészet a művész és a befogadó közti kommunikáció. Ezen elképzelést és definíciót jártam körbe 2012-ben, Művészet a kommunikáció minősége[4] című diplomadolgozatomban is, és hívtam fel a figyelmet erre, Művészet mint minőségi kommunikáció című előző írásomban is. Itt most röviden összegzem a nézeteim és az eddigi tapasztalataim.

 

A KOMMUNIKÁCIÓS MODELL

Ha a művészet fogalmát három alkotóelemre bontjuk: alkotó, alkotás és befogadó, azonnal látható, hogy mindegyik alkotóelem alapvető és nélkülözhetetlen. Ezt könnyen ellenőrizhetjük, ha végig gondoljuk, hogy alkotó nélkül nincs műalkotás (csak hétköznapi dolog és természeti jelenség). Műalkotás nélkül nincs művészien rendezett közvetítő elem (csak hagyományos közvetítő közeg). Befogadó nélkül nincs művészeti élmény (csak valamilyen hatás, benyomás).

Ha átfordítjuk a művészet fogalmának három alapegységét, az alkotó, alkotás, befogadó elnevezéseket a kommunikációban használt hagyományos elnevezésekre, mint közlő, közvetítő közeg, fogadó, vagy másképpen feladó, üzenet, címzett, akkor egyértelmű és nyilvánvaló, hogy a művészet a kommunikáció egyik megjelenési formája. Remélhetően ez bővebb bizonyítás nélkül is elfogadható és ezek után csak az a kérdés marad, hogy miben különbözik az általánosan értelmezett kommunikáció a művészettől? A válasz egyszerű: a kódolás és a dekódolás minőségében.

 

Nam June Paik, Video flag, forrás: Wikimedia

 

A MŰVÉSZ ÉS A TECHNIKA

A neoavantgárd eljutott oda, hogy mindenki művész, aki annak érzi magát. Az egyetlen meghatározó szempont, ami eldönti, hogy valóban művész-e valaki, az a technikai tudás, vagyis a szakértelem és a koncepció magas foka. Amikor valaki megnézi azt, amit egy felkészült művész csinált, azt mondja: „Ó!” Mivel a technikai tudás egy olyan csoda, amely önmagában elegendő egy érzelmi hatás megteremtéséhez. Az átlagos befogadóban nem tudatosul sem a technika, sem a koncepció. (Ez csak a művészeket érdekli, ez az ő területük.) Viszont a technikai tudást (szakértelmet, koncepciót), mint minőséget nagyon is jól érzékeli a befogadó. Ezért lehet a technikai tudás egy vivőhullám, amin eljut a művész üzenete a befogadóhoz. Ha a művész rendelkezik a technikai tudással és azt bele is tudja tenni az alkotásába, akkor van esélye, hogy az műalkotás legyen, ha nincs benne, akkor esélye sincs, mert a kívánt hatás nem jut el a befogadóhoz és az képtelen lesz hozzájárulni a műhöz.

A művész célja megnyilatkozni, értéket teremteni és valamilyen hatást elérni a befogadóban. Másképpen fogalmazva, egy szándékolt fontos üzenetet kommunikálni.

Az alkotásba bemenő üzenet az, amit a művész szeretne, hogy a befogadó érezzen, vagy gondoljon az alkotása befogadása után. A művész a verbalizálatlan üzenetét a technikában, az anyag (energia) rendezettségében teszi bele az alkotásába. Az alapanyagok egységbe rendezése kapcsán a művész beletesz realitásokat, jeleket, jelzéseket, összefüggéseket, új kapcsolódásokat, jelentésmódosítókat, ellentéteket, egységeket stb.  Vele együtt persze beleteszi az érzéseit, gondolatait és természetesen beleteszi a verbalizálatlan véleményét és a nézeteit is az üzenetéről és arról a világról is amelyben él. Az üzenete köré olyan harmóniában rendezi az összetevőket, hogy az közvetítse és segítse a kívánt hatás elérését.

A műalkotás üzenete viszont nem az, amit a művész beletesz, hanem az, amit a befogadó a saját hozzájárulásával kivesz belőle.

 

A MŰALKOTÁS ÉS AZ ÜZENET

A műalkotás annak eredményeképpen jön létre, hogy a művész az alkotása minden egyes összetevőjét az üzenete köré egységbe rendezte és mindehhez a befogadó hozzájárul. Ha a befogadó nem tud hozzájárulni az alkotáshoz, akkor az csak művészeti termék lesz, nem műalkotás.

Egy plakát minden lehetséges eszközzel belénk sulykolja a készítőjének üzenetét. Tökéletes duplikálásra kényszerít. Nem engedi, hogy másként értelmezzük, hogy más jelentéssel ruházzuk fel. A plakát üzenetét félreértelmezhetjük, de az akkor már félreértés, hiba a kommunikációban.

Némiképp más a helyzet az illusztráció esetében. Egy illusztráció mindent teljes egészében elmond és készen ad át. Tájékoztat, megmagyaráz, értelmez. Az üzenetet szó szerinti duplikálásra alkalmasan továbbítja és a befogadónak nagyon kevés lehetősége van az alkotáshoz hozzájárulni.

A képzőművészeti alkotás esetében viszont a nézőnek (az előző kettővel ellentétben) hozzá kell tennie valamit a műhöz, hogy az teljes legyen. Az igazi műalkotás arra ösztönözi a nézőt, hogy ő maga is adja hozzá a látványhoz a saját realitását, érzelmét, a számára megfelelő jelentést és értelmezést.

Erdély Miklós szavai kívánkoznak ide:„[…]A műalkotás mintegy telítve van érvénytelenített jelentésekkel, és mint ilyen, jelentéstaszítóként működik. A műalkotás üzenete az az üresség, ami a sajátja. A befogadó ezt az ürességet fogadja be. A műalkotás helyet készít a befogadóban, amikor üzenetét a befogadó “megérti”. A befogadó ilyenkor azt mondja: “szép”, ami szintén üres kijelentés. Ilyenkor megjelenik a szabadság érzete, ami semmi más, mint üresség, lyuk a “felismert szükségszerűség” láncolatában: hely. Hely: a még-meg-nem-valósult számára[…]”[5]

A műalkotás kulcsa az egységbe rendezettség. Az alkotás rendező elve a bemenő üzenet, ami egységbe rendezi a sok összetevőt és a sok technikai tudást. Viszont a műalkotásból „kiolvasott” üzenet biztosít megértést és intellektuális élvezetet a befogadók számára. A megértéshez a „kiolvasott” üzenet alapvető fontosságú. Ha a befogadó felé olyan kódrendszerben történik a kommunikáció, amelyben szándékoltan, csak hiányosan talál olyat, amivel egyetért, amihez érzelmileg kötődik, akkor hozzá tud járulni a műhöz, tovább tudja „alkotni” azt, és a saját hozzájárulása által tudja értelmezni és megérteni a műalkotást. Ezért helyeznek el a művészek a műalkotásban olyan elemeket, amelyek még felismerésre várnak és olyanokat is, amelyekhez a befogadó könnyen hozzá tud kapcsolódni. A befogadó hozzájárulásából adódóan különbözik a „kiolvasott” üzenet a művész bemenő üzenetétől.

Ha a művész az összes összetevőt egységbe rendezte (a kiállítás, a marketing, az ismertség is ide tartozik), akkor eléri az alkotás a kommunikációnak azt a minőségét, amely kiváltja a nézők hozzájárulását. És ekkor lesz az alkotásból műalkotás, és születik meg a művészet.

A sikeres műalkotás titka, hogy az a befogadó által értékesnek ítélt üzenetet tartalmaz. Ez a befogadó által „kiolvasott” üzenet a művész bemenő üzenetének és a befogadó hozzájárulásának együtteséből tevődik össze. Ebben az együttesben rejlik a művészet lényege is. Vagyis a közös teremtésben, az együtt munkálkodásban, az összekapcsolódásban.

 

Látogató a Louvre-ban Michelagnelo szobrai előtt, fotó: Jean-Baptiste D., forrás: Unplash

 

A BEFOGADÓ ÉS A HOZZÁJÁRULÁS

 „A nem verbális és vizuális kommunikáció kódjai történeti fejlődés eredményei és kultúraspecifikusak, a képi közlés is a verbálishoz hasonlóan rendszerismeretet és tapasztalatot igényel. (…) A vizuális elemi nyelvi elemek (pont, vonal, folt, forma, szín, fény) minőségeinek viszonylatai eredményezik a kifejezést, melyet az egyéni beállítódás nagyban befolyásol.”[6]

Egy jó alkotás valamilyen húrt pendít meg a befogadó személyiségében, hitében, vagy múltjában. Egyes alkotások a befogadók különféle tagjaiból más-más érzelmi hozzájárulást és értelmezést váltanak ki. Ez azért van, mert (egy bizonyos fokig) tetszésük szerint, szabadon adhatnak hozzá realitást, érzelmet és jelentést a műalkotáshoz. A művészetben a teljes megértés eléréséhez meg kell engedni a nézőnek, hogy a jelentés egy részét ő maga adja hozzá és azt önmaga, tetszése szerint értelmezze.

A befogadó, ahogy dekódolja a műalkotást, a saját minőségi hozzájárulásának köszönhetően lesz élvezője, ennek megfelelően törnek elő belőle érzések, érzetek, amikre építve összeállítja a maga realitását a műalkotásról. Így nyílnak új útvonalak a gondolkodásában, vagy tágulnak és válnak gyorsabbá a már meglévő gondolati csatornák.  (Lásd a kognitív funkciókat, megismerési, információfeldolgozási és gondolkodási tevékenységeket vizsgáló kutatási eredményeket.) Ezeknek köszönhetően a befogadó elméjében, az ott tárolt információk között új kapcsolatok jöhetnek létre, illetve bizonyos összefüggések felismerése kapcsán újrarendeződhetnek az értékek és megváltozhat a vélekedése egyes dolgokról. Ez a minőségi hozzájárulás a következmény, vagy mondhatnánk úgy is, a katarzis, vagy az esztétika diadala.

Azáltal, hogy a befogadó hozzájárul egy alkotáshoz, műalkotássá teszi azt. Ezzel pedig létre is jött a művészet.

Az a kommunikációs ciklus, amiben benne van az alkotó technikai tudása, az alkotás egységbe rendezettsége és a befogadó hozzájárulása, ez hozza létre a művészetet.

 

A TELJES KOMMUNIKÁCIÓS CIKLUS, AVAGY A MŰVÉSZET VISSZABESZÉL

Maradva a kommunikációs modellnél, az eddig említett formula az egyoldalú kommunikáció modellje volt. Feladó – üzenet – címzett. A teljes kommunikációs ciklusban viszont vissza is jön valamilyen üzenet. A címzett feladóvá válik – válasz üzenetet küld – az eredeti feladó pedig mint címzett viselkedik. Ha más nincs, akkor viszontválasznak minősül a nyugtázás is, a bólogatás, vagy olyan válasz, hogy „igen értem”, „érdekes”, „ez nagyon jó”, stb. Most a kérdés az, hogy ha a művészetet a kommunikáció minőségeként definiáljuk és azt állítjuk, hogy az egyoldalú minőségi kommunikáció létrehozhatja a művészetet, akkor működik-e ez az alapelv a teljes kommunikációs ciklus modellje szerint is. Előre jelzem, igen működik.

Amikor egy művész alkotását megnézik és megdicsérik akkor az olyan, mint beszélgetésben az „igen értem”. Ha sokan mennek el egy kiállításra az olyan, mint amikor mesélünk valakiknek és azt mondják közben, hogy „érdekes”. Ha pozitív kritika, méltatás jelenik meg egy rangos művészeti lapban, akkor a művész azt a válaszüzenetet kapja, hogy „ez nagyon jó”. Mikor megveszik a művész egy alkotását, vagy jegyet váltanak egy előadására, beválogatják a képét egy kiállításra, vagy nyer a művész egy pályázaton, akkor az olyan, mintha azt mondanák, „hogy neked mennyire igazad van”, „hogy van tovább?”, „folytasd még!”. A művész műalkotáson keresztül kommunikál a befogadóval. A befogadó csodálattal, a kiállítás, vagy előadás megtekintésével vagy vásárlással kommunikál a művész felé. Ezek jelzések és jelentések, vagyis kommunikálás a befogadótól a művész felé. Amikor visszatér a kommunikációs folyamat a feladóhoz, vagyis a művészhez, akkor ér véget a teljes kommunikációs ciklus. Ha a művész új alkotásba kezd, akkor az már egy új kommunikációs ciklus kezdete. A művész alkot, a műalkotás továbbít, a befogadó hozzájárul és válaszol. Így születnek az újabb alkotások. Így „beszélgetnek” a művészek és a befogadók.

A befogadók képviselik a művészet három alapegységének az egyikét. Nélkülük nem létezik művészet. Egy kiállítás, egy előadás megtekintése, a taps, a méltatás, egy műtárgy megvásárlása is a művészet része. Ezzel a plusz hozzájárulással üzennek vissza a művésznek, és tartják életben és folytonos mozgásban, változásban a művészetet. Így beszél vissza a művészet.

 

A kiemelt kép Jason Rosewell alkotása, forrás: Unplash

 

[1] „A MŰVÉSZET szó A KOMMUNIKÁCIÓ MINŐSÉGÉT foglalja össze.” L. Ron Hubbard (1992) Art. Los Angeles. Bridge Publications Inc. Magyarul L. Ron Hubbard (1965-1989): Menedzsment-sorozatok III. Művészeti sorozat 375-423.o. Hubbard kommunikációs iroda Saint Hill Manor, East Grinstead, Sussex

[2] Dewey, John (1980): Art as Experience. New York: Perigee Books. John Dewey. In: Internet Encyclopedia of Philosophy. http://www.iep.utm.edu/d/dewey.htm Idézetek John Deweytől magyarul: Mezei Elek (2008): Művészeti kommunikáció alapkérdések, avagy miért élnek sokáig a művészetfilozófusok? https://docplayer.hu/30728170-Muveszeti-kommunikacio-alapkerdesek-avagy-miert-elnek-sokaig-a-muveszetfilozofusok-muveszeti-kommunikacio-2008-tavasz.html

[3] Melissa Dolese, Aaron Kozbelt, & Curtis Hardin (2014): Art as Communication: Employing Gricean Principles of Communication as a Model for Art Appreciation. The Graduate Center of the City University of New York and Brooklyn College. Common Ground Research Networks

https://www.researchgate.net/publication/307768875_Art_as_Communication

[4] Zugor Zoltán (2012.) A Művészet a kommunikáció minősége. Diplomadolgozat. Tomori Pál Főiskola. Kalocsa

[5] Erdély Miklós: A művészet mint üres jel. In: A képzőművészet a változó világban. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének elméleti tanácskozása. 1980. 76-78. o. Interneten: http://www.artpool.hu/kontextus/mono/nullpont6b1.html

[6] Bubik Veronika és Simon Tünde (2016) Neveléstudomány 2016/2. Vizuális kommunikáció: a 21. század domináns közlésmódja a kortárs művészetben és tudományban, megjelenése a vizuális nevelésben Budapest Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar. 33.o

http://nevelestudomany.elte.hu/downloads/2016/nevelestudomany_2016_2_29-42.pdf

 

 

Megkérdeztük a Tomori Pál Főiskola hallgatóit, mit jelent nekik a Tomori.