Komlóssy Eszter hallgatónk nagyjából öt éve foglalkozik fotózással. Lassan forrott ki, hogy leginkább a műemlék épületek, a templomok, a falusi házak témája érdekli, de előfordul az is, hogy a természetről, a tájról készít képeket. Fényképeit mobiltelefonnal készíti, tehát a leginkább kéznél levő és manapság legegyszerűbb eszközzel. Ez az egyszerűség azonban az anyag szerkesztésekor egészen érzékeny eredményre vezet. Fotóin a színek tompított fényben, kontrasztosan jelennek meg, így a régi épületek titokzatossá válnak, hangsúlyosabbá lesz a puszta megjelenésüknél a szimbolikus összefüggésük. Eszter korábban logisztikát és szállítmányozást tanult, a fotózással párhuzamosan kezdett az érdeklődése a művészet felé fordulni, jelenleg a Tomori Pál Főiskola szabad bölcsész hallgatója.
„S mire reggeli szentmisére szólít a hegytetőn álló ferences rendház templomának harangja, megérkezik a legelső rózsavirág. S vele lép elő a kábító, a mennyországot előlegező, az öröklétet fölidéző odor, amely a zárt, belső udvar langyos mozdulatlan levegőjét betölti, s az illatra a sziget valamennyi repülő lénye is megjelenik. A ház környékét ellepik a szárnyas csodalények. A csattogó, a növénybe rögtön beleszerelmesedő, s hevesen udvarló szürke madár, amelyből kizárólag a szerelem révén szerzett neve a szép: fülemüle, a citromlepkék és az éjszakából visszamaradt szenderek, a méhek, poszméhek, dongók és darazsak, a fémfényű legyek és fátyolkák, a muslicák, a fürkészek, továbbá a zengőlegyek, a katicák, a szentjánosbogarak, a kérészek és kék tündérkék bogárkalepke közén egy nagy szárnyú angyal is, bár az ég nappali kékje mellett, mivel égszínkék a szárnya és a teste nem látható.” (Géczi János, Viotti négy vagy öt élete)
