Az 1. d4 d5 2. c4 egy lépéskombináció, amit Vezércselnek neveznek. Ez az egyik legrégebb óta ismert zárt sakkmegnyitás, amely áldozattal jár, hiszen helyzeti előnyt teremt az anyagi előny helyett. Két folytatása lehetséges: az elfogadott csel a levett gyaloggal és az elutasított csel. Azért vezércsel, mert a vezéroldali gyalogot áldozzák fel nagyon korán, már a második lépésben. A szóban forgó sorozat tehát főként a sakkról szól, de nem merül ki ennyiben, megelevenednek a hidegháború pattanásig feszült nemzetközi versenyei, ahol nem csupán az országok sportban felmutatott teljesítménye a tét, és a történet fordulatait ugyanígy alakítják a családi élet eseményei, a barátság próbatételei.
A film Walter Tevis 1983-ban megjelent regénye alapján készült, és két Golden Globe díjat is nyert, a legjobb minisorozat, illetve a legjobb színésznő (Anya Taylor-Joy) kategóriájában. A történet hősnője, Beth Harmon (Anya Taylor-Joy) árva. Már nyolcévesen sakkozik, és persze végig a sorozat alatt. A hétrészes minisorozat méltón hozza újra divatba a sakkot. Ezért aztán két csoportnak ajánlom a filmet: másodsorban azoknak, akik tudnak sakkozni, de elsősorban azoknak, akik nem. Egy egyéni életúton keresztül láthatjuk a világ e szegmensét, és ahogy lépésről lépésre beavatottá válik a főszereplő, úgy avatódik be a néző is. A széria eredményességét máris mutatja, hogy hatására a chess.com használóinak száma az ötszörösére nőtt.
Az epizódok címei: 1. Megnyitás 2. Cserék 3. Dupla gyalog 4. Középjáték 5. Villa 6. Függő játszma 7. Végjáték, mind a sakk szókészletéből származnak. A Megnyitás, a Középjáték és a Végjáték egyértelmű, olyan, mint a bevezetés, tárgyalás, befejezés. A Cserék olyan ütésváltás, ahol egyenlő minőségű figurákat ütnek le, a Dupla gyalog az egy vonalra egymás után került gyalogokat jelenti, a Villa a kettős támadást, a Függő játszma pedig azt jelenti, ha nem ért véget a mérkőzés a megjelölt ideig, és borítékolják a lépést másnapra. Az alkotók vették a fáradtságot, hogy minden lépés vagy állás, ami akár csak egy pillanatra is feltűnik, valós legyen, a szakmaiságért Garri Kaszparov felelt, akit 2002-ben Moszkvában Polgár Judit győzött le.
A film egy kicsit a női egyenjogúságról is üzen, hiszen a sakk régebben a férfiak játéka volt, ami persze vicces, hiszen az ökölvívóknál a súly vagy nemek szerinti megosztás érthető, a sportszerűség szempontjából elfogadható, de ma már mindenki azt gondolja, hogy a női nem egyenértékkel teljesít a szellemi élet terén. Írhatnám, hogy nekünk, magyaroknak nem újdonság, hogy egy nő is tud sakkozni. A Polgár-lányok leverték a fél világot, miközben a világ másik felének talán ez a felállás még ismeretlen volt. Az általuk alapított sakkiskolában már nincs fiú és lány tagozat, egyenlőként játszanak a gyerekek.
A sakk az elmehasználat legegyszerűbb, de majdnem a végtelenségig bonyolított módja, amit még játéknak tartunk. A szenvedélybetegségek közül ez az egyetlen javasolt, és a háborúnak, úgy hiszem, ez az egyetlen elfogadható formája. Márki István, az 1872-ben megjelent első magyarországi sakk tankönyvben a következőt írja: „Fölösleges magyarázni a sakkjátéknak a társadalomra gyakorolt erkölcsnemesítő befolyását. Tény, hogy az egyéni jellemre jótévő és emelő hatása van. (…)a sakkdeszkán nem az anyagi túlerő vagy a véletlen, hanem a szellemi, az értelmi túlsúly vezet győzelemre. (…) a tökélyesbülésre vágyó emberi elméhez illő tulajdonságánál fogva hivatva van.”
Sakk, matt.
A kiemelt kép fotósa: Damiano Linguari, forrás: Unplash
