Embert próbáló időszak útját tapossuk. A média naponta tolja az arcunkba „a számokat” és „a bejelentéseket”. Szabályok, korlátozások, pandémia. Szokatlan szokássá váltak olyan dolgok, amiket korábban csak csodálkozva néztünk a külföldi híradásokban: emberek maszkban, kijárási tilalom, sokkoló hírek. Mi pedig próbálunk testben és lélekben is egészségesek maradni.
Pár héttel ezelőtt a retorika vizsgámra érvelő beszédet kellett írnom a hobbimról. Előszöris nagyon örültem, hogy van hobbim. Egy fokkal máris könnyebbnek tűnt a vizsgafeladat. A következő pillanatban pedig már szerencsésnek éreztem magam, mert ráeszméltem, hogy mennyi segítséget jelent mostanában a hobbim.
A közösségi médiában naponta találkozom a korábbi élmények újbóli megosztásával. Biztosan ismeri mindenki a facebook gesztusát, amikor értesít, hogy mi történt velünk egy éve, két éve, sok éve. Ezeket a pillanatokat így újra és újra átélhetjük, megmosolyogtat minket és jobban tudjuk értékelni a szabadságot, az egészséget és azt, ami korábban természetesnek tűnt, hogy utazhatunk, szabadon mehetünk bárhova a világban.
Amikor előkerülnek a korábban készült fotók, felidézzük az élményeinket, szép emlékéinket, szinte érezzük a tenger illatát és halljuk a nyugtató morajlását.
Bár az utazás egyelőre kicsit távolabb került a naptárban, de itt van a közvetlen környezetünk és itt a lehetőség, hogy felfedezzük. A kertünket, a tereket, a közeli kirándulóhelyeket. Hogy meglássuk, mi minden van ott, ahol korábban naponta csak átszaladtunk, ahol eddig nem álltunk meg, nem guggoltunk le, nem néztünk fel a természetet megcsodálni.
Olvastam egy gondolatot Ralph Hattersley amerikai fotóstól:
Fényképet készítünk, hogy megértsük, mit jelent számunkra az életünk. – Nos, szerintem ez nagyon sok gondolatot elindít az emberben.
Készítsünk emlékmorzsákat, hogy megértsük mit jelent az élet.
