2022.07.05.

Légy jó!

 

Újabb csapdát hoztam mára. Egy olyat, amivel túlnyomó többségünk találkozik élete során és észre sem vesszük, hogy belesétáltunk. Mint általában a csapdák legtöbbjének, ennek is messzire ható következményei vannak, ha nem tudatosul bennünk, hatással van ránk. 

„Jó legyél!” – hangzik az ismert tanács, ki ne hallotta volna számtalanszor az élete során. Aki ezt tanácsolja csupa jó szándékból, sőt – úgy érzi a legnagyobb szeretettel – teszi, pedig ez a legrombolóbb kívánságok egyike. Talán most felkaptad a fejed, kedves Olvasó. Ki hallott már ekkora otrombaságot? Mielőtt megvilágítanám mi késztetett arra, hogy ilyen sommás kijelentésre ragadtassam magam, tisztázzuk magát a fogalmat.

 

Eglesz Kálmán, a Tomori Pál Főiskola megbízott oktatója

Mit jelent az, hogy „jó”. Tudhatom-e, hogy valaki másnak mi a jó? Ami nekem jó, az vajon jó másnak is? Ki dönti el, hogy mi a jó? Az a jó, amiről a többség úgy gondolja, hogy jó? Biztos, hogy amiről azt szokás mondani, hogy jó, az valóban mindenkinek egyformán az? Kicsit teoretikus, már-már filozofikus a téma, de fontos, hogy megpróbáljunk tisztán látni. Szerintem a jóság, csak viszonyításban megmutatkozó tulajdonsága valaminek. Addig nem lehet valami jó, amíg nem tudom, hozzá képest mi az, ami nem jó. Ebből számomra az következik, hogyha nem viszonyítok, akkor a jó sem létezik, mert hiányzik a mihez képest. Ha ezt elfogadom, akkor bármire csak úgy tudok hivatkozni, hogy az nekem milyen, bennem mit okoz, de hogy meg tudjam mondani róla, jó-e, szükségem van a viszonyításra. Ebből kiindulva adódik, hogy nem tudhatom, hogy neked, kedves Olvasó, mi a jó. Erről az írásról is lehet véleményed, legfeljebb csak reménykedhetek benne, hogy érdekesnek, esetleg tanulságosnak tartod, de hogy jó-e neked, ahhoz keresned kell egy viszonyítási alapot. A viszonyítási alap pedig bármi lehet: az eddigi tudásod, információid, az, ahogyan te gondolkozol erről a témáról, de onnan is nézheted, hogy hasznodra válik-e, amit most olvasol… stb.

Arról is csak információm lehet, hogy mások mit tartanak jónak. Így amikor az mondom valakinek, hogy legyen jó, valójában teljesíthetetlen kérést fogalmazok meg felé, mert nem tudhatja, hogy pontosan mikor, vagy hogy lesz ő jó, és ha jó lesz, akkor az milyen lesz a számára. Persze a köztudatban megvan erre a válasz: felelj meg a társadalom által jónak tartott viselkedés szabályainak. Ez valamilyen szokás, hagyomány, vagy erős társadalmi tényező által preferált értékrend alapján meghatározott írott, vagy íratlan szabály, amit a társadalom valamekkora része elfogad. Még ha ez a valamekkora rész a többséget is jelenti, ez akkor sem mindenkit jelent. Tehát olyan, ami mindenki számára maradéktalanul jó, igen nehezen hozható létre. Ha ez mind így igaz, akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy mi a megoldás? Úgy látom, nincsen mindenkire egyformán érvényes megoldás, inkább mindenkinek lehet egy saját megoldása, ami folyton változhat és változik is. Ezért hát jobban tesszük, ha óvatosan bánunk a szavakkal.

Amikor azt kívánjuk valakinek, hogy jó legyen, valójában azt várjuk tőle, hogy veszítse el a szabadságát! Ez a kívánság egy olyan programot aktivál, és tart fenn, ami a szocializáció évei alatt akaratlanul ugyan, de következetesen kiöli a gyerekből, hogy merjen önmaga lenni, mert arra ösztönöz, hogy másoknak feltétel nélkül feleljen meg. Ez csak akkor lehetséges, ha saját késztetéseit elnyomja, és aláveti magát mások akaratának. Ez napjaink népbetegségének, a megfelelési kényszernek a programja, amit csupa szeretettel plántálunk bele a gyermekeinkbe. Tehát nem azt kívánjuk ezzel, hogy neki legyen jó, hanem inkább másoknak.   

De hogyan tud beilleszkedni a társadalomba, ha nem tud alkalmazkodni? – kérdezheted. Nincs itt ellentmondás. Nem az a probléma, hogy meg kell tanulunk alkalmazkodni, azaz bizonyos határok között bizonyos elvárásoknak megfelelni, erre szükség van ahhoz, hogy együtt tudjunk élni másokkal. Ott a gond, hogy annak a szabad akaratát hagyjuk ki a dologból, akinek szól a kívánságunk, emellett anélkül kívánjuk/kérjük ezt, hogy tisztában lennék vele, valójában mit várunk el. A „Légy jó” elvárás nem számol azzal, hogy a jónak levés hogyan esik annak, akitől várjuk, ő mit szeretne és hogyan.

 

Fotó: Yannick Pulver, forrás: Unsplash

 

Lehetséges úgy megtanulni alkalmazkodni, hogy közben ne veszítsd el a szabadságodat, ne kelljen elnyomni magadban azt, aki vagy. Ehhez fontos, hogy tudatosan hozd meg a döntéseidet. Ebben az esetben a szabadság, vagy szabad akarat alatt azt értem, hogy bármilyen döntést hozol, az saját belátásod nyomán kialakuló szándékod szerint teszed, nem azért, mert valaki azt mondta, hogy az a helyes. Ebbe belefér, hogy meg akarsz felelni bizonyos elvárásoknak, mert szerinted is úgy van rendben, és az is benne van, hogy elutasítod a megfelelést és a saját utadat járod. Közhely, de igaznak látszik, hogy ez utóbbi viszi előre a világot. A gyermek spontán feszegeti a határokat. Nem mindegy, hogy csírájában igyekszünk elfojtani benne ezt, vagy arra próbáljuk megtanítani, hogyan tegye. Nevelési törekvéseink során lesznek, akik hamar „beállnak a sorba”, azaz szót fogadnak, és lesznek, akik tovább igyekeznek tágítani a mozgásterüket. A híres kanadai pszichiáter, Eric Berne Emberi játszmák című művében elnevezést is társított hozzájuk: alkalmazkodó gyermek és természetes gyermek. Azt már én teszem fel kérdésként, hogy melyik minta követőjéből lesz szabadabb felnőtt?

Miután jól „leszóltam” egy közkeletű szófordulatot, illene alternatívát javasolnom. Például azt mondhatjuk, hogy „Érezd jól magad!”. Ezzel az illetőre bízzuk, hogy számára mi esik jól, és nem indítunk el vele, illetve nem táplálunk egy erősen korlátozó programot. Sokkal inkább arra buzdítjuk, hogy legyen szabad, hogy adja magát, azaz maga döntse el, hogyan viselkedik. Abban biztosak lehetünk, hogy kapni fog visszajelzést, aminek ismeretében változtathat, ha úgy érzi.

Hosszasan lehetne boncolgatni még számos aspektusát ennek a témának, de szándékosan nem teszem, mert azt szeretném, ha ilyen kissé lecsupaszított formában szolgálna a gondolkozás alapjául.

És, hogy hol van ebben az önismeret? Mindenképpen benne van, ha elgondolkozol a témáról és felfedezed mélységében. Feltehetsz néhány kérdést, és a válaszadás bizonyosan közelebb visz önmagadhoz. Például olyan kérdéseket fogalmazhatsz meg, hogy mit is jelent neked a jó, hol vagy te ebben, mikor voltál, vagy és leszel jó, és akarsz-e mindig az lenni? Mit okoz benned, ha igyekszel mindig jó lenni, és mit, ha egyáltalán nem igyekszel? Hol van ebben az egyensúly? Az eddigi életem során mennyire hagytam magam befolyásolni ezen a módon? Melyik részem tiltakozik az ilyen jellegű befolyásolás ellen, és melyik részem üdvözli azt? … A sort egészítsd ki a saját kérdéseiddel.

Legközelebb ismét egy újabb csapdáról szeretném lerántani a leplet, aminek sok köze van a jósághoz is.

 

A kiemelt kép fotósa: Yannick Pulver, forrás: Unsplash

Megosztás

 

Megkérdeztük a Tomori Pál Főiskola hallgatóit, mit jelent nekik a Tomori.