Igazi sikertörténet Horváth Erikáé, ráadásul nagyon fiatalon. A Tomori Pál Főiskola után egy rövid ideig számviteli referens volt, aztán a külképviselet felé vezetett az útja. Először Szerbiában, aztán Kenyában, jelenleg Finnországban dolgozik. Az interjúban arról kérdeztem, hogyan befolyásolja az életét ez a mozgalmasság, mit adnak számára azok a kultúrák, amelyekkel megismerkedik, és milyen képességeit hasznosítja a munkája során.
Elmeséled, milyen út vezetett a Tomori Pál Főiskolától a Helsinki Nagykövetségig?
2013-ban államvizsgáztam a Tomori Pál Főiskola nemzetközi gazdálkodási alapképzési szakán. A főiskolán tanultakat először egy pénzintézetben, számviteli referensként hasznosíthattam, majd lényegében ez a tudás segített abban, hogy felvételt nyerjek a Külügyminisztériumba, gazdasági területre. Így lehetőséget kaptam arra, hogy belülről szemléljem a külképviseletek pénzügyi és gazdasági tevékenységeit és megláthattam azt, hogy mennyire más a bank szektorból átlépni az állami szektorba.
Nagyon tetszett, hogy folyamatos kapcsolatban lehetek a világ minden pontján lévő külképviseletekkel, kollégákkal, már akkor tudtam, hogy ez a munka biztos nem lesz unalmas. Minden nap újat tanultam, ami lehetővé tette, hogy külszolgálatra jelentkezhessek. Gazdasági ügyekben kell egy kis idő, mire a kellő gyakorlatot elsajátítja az ember, de végül eljutottam Szerbiába, majd Kenyába, végül a mostani állomáshelyemre, Helsinkibe kerültem.
Amikor a különböző munkahelyeiden újabb és újabb feladatokkal szembesültél, hogy érezted, mennyiben támogatja a munkád a Tomorin szerzett tudásod?
Nem csalódtam abban a tudásban, amit a Tomoritól kaptam, egy percre sem bántam meg, hogy egy, akkor még kisebb létszámmal működő főiskolát választottam. Sokkal több segítséget és választ kaptam közvetlenül a tanároktól, mindenfajta megkötés nélkül, semmi nem számított „buta kérdésnek”. A tanulmányok után eleinte kihívást jelentett, hogy a tanultakat az állami folyamatok rendszerében is elhelyezhessem, később azonban határozottan előnyömre vált, hogy mind az állami, mind a vállalati szektorban kiismerem magam és könnyen teremtek köztük kapcsolatot – ehhez az alapokat a Tomorin szereztem.
Mit jelent pontosan az a munkakör, amelyikben most dolgozol?
A pozícióm megnevezése gazdasági vezető, ami azt jelenti, hogy az adott külképviselet gazdálkodását felügyelem, irányítom, valamint a központi szerv, azaz a Külgazdasági és Külügyminisztérium felé a kért formátumokban elszámolok. Ez kiterjed a költségvetési gazdálkodásra, a készletgazdálkodásra, az ingó-és ingatlan vagyon kezelésére, az üzemeltetésre, a megóvásra, a pénzügyi, számviteli és a könyvvezetési feladatok ellátására, illetve az ezekkel kapcsolatos ellenőrzések végrehajtására.
Horváth Erika, a Helsinki Magyar Nagykövetség gazdasági vezetője
A két ország, ahol eddig a külképviseletnél dolgoztál, nagyon más az éghajlatát és a kultúráját tekintve egyaránt. Milyen kulturális szokások gyakorolták rád a legerőteljesebb hatást, van-e esetleg olyan szokás, amit átvettél az új környezetedből?
Szerbia szomszédos ország, ott a gyönyörű Vajdaság, így nagy különbségek nincsenek köztük és köztünk. Az ott élőket nagyon barátságos, szívélyes embereknek ismertem meg, nagyon megszerettem az ottani gasztronómiát és a sallangmentes életmódot. Azt hiszem, elmondhatom, hogy a munkám során sikerült bejárnom a Vajdaságot, és mindenhol azt tapasztaltam, hogy nagyon szeretik és megbecsülik a vendégeiket – ez megmutatkozik az ételek minőségében és mennyiségében egyaránt. A kis, falusi éttermek hangulata egyedi, a vendégek mindig csinosan kiöltöznek, a személyzet pedig mindenhol figyelmes. Ugyanígy, a mesteremberekkel is jó tapasztalataim voltak, akármilyen problémám akadt, azonnal ott volt a nagy betűs „Mester”, aki bármit, bárhol és bármikor megszerel. Találkoztam például olyan vízvezeték-szerelővel, aki a feleségével járt el együtt dolgozni. Az asszonynak korábban megszűnt a munkahelye, a férje viszont egyre több megbízást kapott, a feleség ezért kitanulta miben tud segíteni, és attól kezdve együtt jártak dolgozni.
Ami Kenyát illeti, van arrafelé egy mondás: „A fehéreknek szép óráik vannak, az afrikaiaknak idejük.” A kenyai emberek nem sietnek, nem bonyolítják feleslegesen a dolgokat, sokkal inkább a mának élnek. Náluk például nem cél a leválás a szülői házról, főleg azért, mert később így tudják segíteni egymást. A munkanélküliség nagy probléma, és a munkaviszonyokat is máshogy értelmezik, mint Európában. Az emberek nagyon szeretnek politizálni, a kevert, szuahéli-angol nyelvű viták órákon át tarthatnak, majd végül hangos nevetéssel egyetértenek, és mindenki megy a dolgára. Szeretik a zenét és a társaságot, szeretnek összejönni és a jókedv mindig garantált náluk. A gyerekek nagyon nyitottak, kedvesek, mosolygósak, az apró, mindennapi dolgoknak is nagyon örülnek. Kenyában megtanultam türelmesebbnek lenni, de azt is, hogy hogyan kell kézben tartani az ügyeket. A megbízatásom sok önállóságot követelt meg tőlem, de örülök, hogy megerősödtem. Megtanultam hinni magamban, az elképzeléseimben, a terveimben, és azt, hogy ne ijedjek meg egy feladattól sem.
Hogyan alakul egy napod? Mennyire kell részt venned protokolláris rendezvényeken? Szereted ezeket?
Nincs két egyforma napom, mindenféle feladattal találkozom, a protokolláris rendezvényekhez általában mindig van közöm, már csak azért is, mert az események gazdasági-pénzügyi vonzatai a munkakörömhöz tartoznak. A diplomáciai munka sokrétű, a projektek és azok rendezvényeinek előkészítése, lebonyolítása pedig mindig csapatmunka. Egy nagykövetség feladata, hogy követendő példát állítson, lehetőségeket kínáljon, hogy az egyes országok megismerkedjenek egymással, kulturális, piaci és életviteli területen is. A programjainkkal támogatjuk az anyaország és a fogadó ország kapcsolatát, barátságát, és természetesen a magyar állampolgároknak is lehetőséget adunk arra, hogy rendezvényeinken együtt emlékezhessünk bizonyos ünnepeken (pl. október 23-án), vagy akár arra is, hogy megismerjenek más kultúrákat.
Milyen képességeidnek veszed leginkább hasznát a munkád során, és hogy gondolod, ezek inkább adottságok vagy tanulhatóak?
Határozottság, precizitás és pontos szakmai tudás. Ezek a szükséges adottságok, ebben biztos vagyok. Ebben a munkában az elmélet mellett nagyon sok gyakorlati érzék is szükséges. A diplomáciai munka folyamatosan változó, nagyon dinamikus, sok alkalmazkodást igényel, határozottságot és nem utolsósorban rugalmasságot kíván. Ha megkérdezem bármelyik kollégámat, hogy pontosan mit is csinál, mindenkinek az a válasza, hogy „mindent” – és ez így is van, ez egy csapatjáték.
Mi mindent tudsz jótanácsként javasolni azoknak, akik a külügyi munka iránt érdeklődnek?
Nyitottságot igényel, nem vitára, okoskodásra van szükség, mi a csapatmunkát támogatjuk, meg akarjuk érteni a másikat. A legtöbb külképviselet egy vállalathoz képest jóval alacsonyabb létszámú, együtt „visszük a házat” és közösen teljesítünk legjobb tudásunk szerint, akár a legelszigeteltebb környezetben is. A legfontosabb és leghasznosabb, ha nyelveket tanultok, a nyelvtudás segítségével, kellő alázattal és határozott fellépéssel biztos sikereket érhetünk el ezen a területen.
