Mindenki ismeri azokat a zöldségeket, amelyekkel hagyományosan ijesztgetni lehet a gyerekeket. Mi több, a felnőttek sokszor mégis minden eszközzel igyekeznek rávenni az immár kellőképpen megszeppent gyerekeket, hogy mindenképp egyék meg ezeket a zöldféléket, mert csakis ezáltal lehetnek nagyok és erősek. Itt az idő, hogy rehabilitáljuk ezeket a mostoha sorsú, nagyszerű növényeket, mert igazán megérdemlik.
Ugye mindenki emlékszik, mit evett Popeye a tengerész, hogy emberfeletti erőre tegyen szert? Úgy van, spenótot. Ezt a jól ismert levélzöldséget állítólag Medici Katalin hozta divatba Franciaországban. Az ebből készült pürés mártás talán a napközis menzák miatt lett mumus a kisebbek körében. Gyerekkoromban amúgy nem is nagyon találkoztam más elkészítési módjával. Azóta szerencsére a gourmet éttermek és az egészségtudatos trendek talán kicsit népszerűbbé tették a parajt.
Mondjak egy receptet, amit a gyerekek is asztalt verve követelnek majd, és a felnőtt vendégek körében is sikert arat? Ráadásul mutatós, és uzsonnának is csomagolható? Ez nem más, mint a spenótos quiche, vagy mondhatjuk magyarosan spenóttortának. A quiche (ejtsd: kís) lotaringiai eredetű tojásétel tésztakéregben, alapvetően sok szalonnával és sonkával készül, a spenótos változata viszont vegetáriánus.
SPENÓTTORTA
Hozzávalók:
a tésztához:
15 dkg liszt
5 dkg vaj vagy más zsiradék
csipetnyi só
egy mokkáskanál sütőpor
kevés hideg víz
A töltelékhez:
50 dkg fagyasztott vagy friss spenót (olvadás után a levét leöntjük)
8 egész, habverővel átkavart tojás
1-2 nagy evőkanál tejföl
só
bors
őrölt szerecsendió
Közepes tortaformában érdemes készíteni, vagy még jobb ugyanakkora kerek cseréptálban. Összegyúrjuk a tészta hozzávalóit, és a kikent formába kézzel belenyomkodjuk úgy, hogy a tál pereméig felérjen, akár rá is hajthatjuk kicsit. Az előmelegített sütőben 200 fokon, légkeverés mellett 5-10 perc alatt annyira sütjük meg, hogy a felszíne már kemény legyen. Nem baj, ha kicsit lecsúszik az edény oldaláról, finom lesz úgy is!
Közben összekeverjük a tölteléket. Ha friss spenótot használunk, azt érdemes kicsit előfőzni és kisebb darabokra vágni. Az elősütött tésztába beleöntjük a tölteléket, és visszatesszük a sütőbe, de most csak 180 fokra állítjuk, és még 30-40 percig sütjük. Akkor van kész, ha már a közepe sem lötyög.
Forrón nagyon jó ebéd vagy vacsora, egy nagy tál zöldsalátával kísérve. De finom másnap is, akár hidegen. Van, aki a ropogós tésztáját szereti jobban, de olyan is, aki a krémes-zamatos belsejét. Aki eddig idegenkedett a spenóttól, érdemes adnia még egy esélyt ennek a zöldségnek.
A másik megosztó zöldség, melyért tapasztalataim alapján vagy rajongnak, vagy még a szagát sem bírják, a kelbimbó avagy bimbós kel. Ez a növény csodálatosan igénytelen, a többi káposztaféléhez képest még a szárazságot is jól tűri, és télen is lehet szedni. Nem fantasztikus? Mindez, bevallom, sokáig engem sem hatott meg, mert gyerek- és ifjúkoromban inkább abba a csoportba tartoztam, akik a szagát sem bírják.
DE! Van egy elkészítési módja, amitől hipp-hopp átkerültem a rajongók, sőt, nevezzük néven, a függők csoportjába. Ha van ilyen, hogy kelbimbó-függő, én az vagyok.
TEPSIS KELBIMBÓ
Hozzávalók:
50 dkg friss vagy fagyasztott kelbimbó
5 evőkanál olaj
2-3 evőkanál szójaszósz
kevés víz
A megmosott kelbimbót beletesszük a tepsibe, rátesszük az olajat és a szójaszószt, és egy kanállal jól átforgatjuk, hogy egyenletesen beborítsa a bimbókat. A tepsi aljára kevés vizet öntünk, a tepsit alufóliával lefedjük, és 180 fokon 20 percig sütjük, amíg a kelbimbó megpuhul. Ezután levesszük a fóliát, a kanállal újra kavarunk rajta egyet, 200 fokra állítjuk a sütőt, és ha van légkeverés, azt is rákapcsoljuk. Még 25-30 percig sütjük, néha kicsit forgatunk vagy rázogatunk rajta. Tálalásnál lehet mellé majonézt és citromlevet kínálni.
Megmondjam, milyen lesz? A külseje aranybarna, sós és ropogós, a belseje vajpuha és zamatos. Az illata ínycsiklandó, semmi köze nincs pl. a párolt kelbimbó káposzta-szerű aromájához. Nem tudom megmagyarázni a kémiáját, de így elkészítve valami egészen más!
Boldog újrafelfedezést!
A fotókat a szerző készítette.
