Szeretek örömhírt bejelenti, és ez az interjú egy ilyen örömhírről szól: Pertl Huda Katalin másodéves szabad bölcsész hallgatónknak most jelent meg az első verseskötete. Tudom, hogy régi vágya teljesült ezzel, és azt hiszem, sokak számára, akik szabad bölcsész szakra jönnek, ez megerősítés lehet. Azok, akik más tudományterületek, egészen más tudást igénylő munkakörök után vagy mellett jönnek a bölcsész alapszakra, legtöbbször régi vágyaikat szeretnék megvalósítani. Tudják, hogy a diploma, amit kapnak majd nem a piacképessége miatt jelent számukra előrelépést, sokkal inkább egy olyan területet nyitnak meg magukban a filozófia és a művészetek által, amelynek eddig kevés időt tudtak csak szentelni, pedig fontos volt számukra. Amikor Katát a könyvről és a mögötte levő történetről kérdeztem, ez a döntéshelyzet is felmerült.
Pertl Huda Katalin
Mióta készülnek a versek? És mikor fogalmazódott meg az a gondolat, hogy közre lehetne adni a műveket?
1992-ben kezdtem el verseket írni. Lényegében egy válságos lelki időszak alatt kezdődött. Az első versem a Sába királynője volt. Ott tapasztaltam meg, hogy az írás segít abban, hogy túllendüljek a mélyponton. Utána folyamatosan jöttek az újabb és újabb írások. Lényegében minden konfliktushelyzetet és nehézséget belefoglaltam a verseimbe. A főiskola nagyon fontos ösztönző tényező volt számomra, a versek jelentős része azóta keletkezett, hogy a Tomorira járok. Egy művészbarátom is támogatott ebben, nélküle nem vágtam volna bele a kiadókeresésbe.
Sok utalás van a kötetben a kultúrák találkozására. Mit jelent ez a maga életében?
Sohasem éreztem, hogy egyetlen körülhatárolt kultúra adna otthont számomra. Magyarországon születtem, apukám Jemenből származott. Hatévesen kiköltöztünk Líbiába, apukám magyar tolmácsként dolgozott ott. Így aztán itt kezdtem el iskolába járni, arabul kezdtem el tanulni első osztályos koromban, úgy hogy korábban nem is beszéltünk otthon arabul. Kezdetben ez nagyon nehéz volt számomra, de gyorsan tanultam, sőt idővel én korrepetáltam a többieket. Kint mindennapos tapasztalatom volt, hogy nehezen fogadnak be mint nyugatról érkező kisgyereket, ez a tanárokkal és az osztálytársaimmal kapcsolatban is így volt. Az arab kultúra ennek ellenére a részemmé vált. Az erkölcsi tartásuk és szabályaik sokkal keményebbek, mint Európában, ez a családi összetartás gondolata révén vált fontossá számomra. Sokan úgy gondolják, hogy az arab világban a nők kiszolgáltatottak, de én inkább azt tapasztaltam, hogy ez egy erőteljes védelem, ami persze elnyomássá is válhat, mert nehéz meghatározni a védelem határait. Hiába volt apukám felvilágosult, abban a környezetben nekünk is állandóan alkalmazkodni kellett, mert mindenki fél a kirekesztéstől. 1986 májusában az amerikaiak bombázni kezdték Tripolit, a fél iskolánk összedőlt, több osztálytársam és barátom halt meg. Apukám engem és a testvéremet, amilyen gyorsan lehetett, hazaküldött az első magyar repülővel. A szüleink egy ideig még kint maradtak, és a nagyszüleink vártak minket itthon. A magyarországi környezet akkor megint nagyon szokatlan volt számomra. 14 éves voltam, amikor visszaköltöztünk Magyarországra. Úgy kezdtem el gimnáziumba járni itthon, hogy korábban nem gyakoroltam magyarul az írást sem, nem hogy más tantárgyakat. Viszonylag hamar felzárkóztam, de az ilyesmi nem megy végbe trauma nélkül. Ezek a tapasztalatok tanítottak meg arra, hogy a világ nem egyforma, de az egyensúly megtalálása azért nagyon nehéz volt. A kultúrák közötti meg nem értés problémája számomra már gyerekként ismerősként csengett, és a két világot elsősorban magamban kellett összefüggésbe hozni.
Az előző kérdéshez tartozik Kata nevének története. Mit jelent a Huda név és mennyire tartozik magához?
Fontos, hogy a Huda egy arab keresztnév, és a jelentése a megvilágosodás, lényegében az Isten világossága. A családomban sok Huda van, szerettem volna felvenni a nevembe a Kata mellé akkor, amikor hazaköltöztünk. Így látszik a nevemen is, hogy két kultúra szülötte vagyok. Az arab rokonaim a mai napig Hudának szólítanak, itthon legtöbben azt hiszik, hogy ez a vezetéknevem része, ezért kevesen neveznek így.
Ugyanakkor a köteten a szerzői névként Kata Hannes szerepel. Ezt a nevet mi alapján választotta?
A férjemet Pertl Johannesnek hívták, osztrák volt. Tíz éve vesztettem el, sajnos nagyon fiatalon halt meg. Szerettem volna, ha a nevemben szerepel a beceneve, és ezáltal velem marad, a neve nem válik a feledés részévé, ezért művésznévként ezt vettem fel.
Nagyon nehéz témák körül forognak a versek. Az egyik ilyen a jelenkor kulturális átalakulása. Mit jelent a maga számára az ember egyre szorosabb technikai függősége? Vagy az, amit a könyvben többször műanyag jelenkornak nevez?
A jövőben, úgy gondolom, a technikai civilizáció egyre nagyobb területeket hódít meg az emberek életéből, és ezzel párhuzamosan az emberek életképtelenné válnak. Számunkra az autó, a számítógép egyre inkább úgy értelmeződik, mintha a testük része lenne. Sajnos a sok okos eszköz mind ebbe az irányba visz. Ettől nem lehet eltekinteni, és félelmetes ez a változás. Nem tudok ezzel a problémával azonosulni, de a verseim által ez is egyfajta hangolódásként jelentkezik.
A kötet lezárása után született legújabb verseim a kulturális elnyomás eseteiről szólnak, főként a kirekesztés és a mások feletti eltekintés problémája foglalkoztat, és a fiatalok kiszolgáltatottsága, az, ahogyan magukra hagyjuk őket. A gyorsan zajló világ magával ragadja az ifjabbakat, az idősebb generáció pedig le van maradva, ebben a tempóban nem tudunk nekik segítséget nyújtani. Szülőként vannak egyfajta elvárásaink, de nehezen hangolódunk rájuk, és sokszor mindez nem társul megértéssel. Szeretném érteni a gyerekeim kultúráját, szabályos kulturális kutatásként élem meg, hogy követem, amit szeretnek.
Kata Hannes: Magam szépe vagyok (Narcissus) – audiofile
Külön fejezetet szentelt a versek között a halál témájának. Milyen a kapcsolata a halál gondolatával?
A férjem haldoklásakor tapasztaltam meg, hogy a család mennyire hátat fordít ennek az életeseménynek. Én úgy éreztem, hogy ebben a helyzetben nem gondolhatok magamra, az iránta tanúsított tiszteletem része volt, hogy végigcsináltam vele. Azóta a családban sok ilyen nehéz helyzetet bíztak rám. A saját halálom azóta nem tölt el félelemmel, inkább az emberi méltóság részének tartom. Ebben a tekintetben sztoikus beállítottságú vagyok, ez persze csak a filozófiai tanulmányaim megkezdése után tudatosodott bennem.
Kata Hannes: Kiáltás – audiofile
Tudatos döntés volt-e a kötet felé vezető úton a szabad bölcsész szak megkezdése? Milyen életet zárt le ezzel vagy szorított háttérbe? És milyen tervek lebegtek a szeme előtt?
Mindig a terveim között szerepelt, hogy tanulok bölcsészetet, de inkább a megélhetés került előtérbe a gyerekeim anyagi biztonsága miatt. Régebben kozmetikusként dolgoztam, aztán adminisztrátori munkakörben. Nagyon vágytam rá, hogy értsem a filozófusokat. Amikor első nap beparkoltam a Tomori Pál Főiskola kertjébe, nagyon meghatódtam, úgy éreztem egy vágyálom teljesül. Közben a Metropolitan Egyetemen is felvételt nyertem egy pénzügyi képzésre. Így a két énem – a praktikus és a művészetek iránt vonzódó – egyszerre bontakozik ki.
Végül egy nehéz kérdés, ne haragudjon. Tudom, hogy sok szerző ez elől szeret kitérni, mégis megkockáztatom. Mit jelent a maga számára a versírás?
A versek az átélt lelki folyamataim, az éppen aktuális fájdalmaim kimondásai, illetve mások problémáinak közvetítései – papírra vetett formában. Minden vers mögött könnyek, megoldatlan helyzetek és lelki vívódások bújnak meg, kiáltások a nagyvilág felé, hogy változzon, legyen befogadóbb, elfogadóbb, hogy nyissanak az elesettek és a hátrányos helyzetűek, az ismeretlen lázadók és az elnyomottak felé. Ez a magánéletemben és a nagyvilágban is fontos hivatás számomra, amit – úgy érzem – a verseken keresztül tudok tolmácsolni.
