A Mikulásnak elromlott a kazánja, és az első szerelő azt mondta neki, hogy ki kell cserélni teljesen. Körülbelül kétmillióba fog kerülni. A Mikulás azt felelte erre, hogy „Először is, igazi ezüstből van ez a kazán, fiatalember, vagy mitől ilyen drága?” Kettő: soha nem fog kifizetni ennyit egy kazánért, inkább megfagy. Ült egy rövid ideig a hidegben otthon a Mikulás, de aztán arra gondolt, hogy már nagyon fázik, és hogy a végén még tényleg megfagy, így elővette a listáját. Kiválasztott róla egy gyereket, azt, amelyik kiskutyát kért tőle karácsonyra, és hosszú élete során először válaszlevél fogalmazásába kezdett. Megkérdezte a Mikulás a levélben, hogy nem ismer-e egy jó szerelőt a gyerek, mert neki az Északi-sarkon lerobbant a kazánja. Hamarosan megírta neki a kisfiú, hogy nézze meg a hátsó szelepet a Mikulás, azon van egy kis csavar, amelyik ki szokott lazulni. A Mikulás visszaírt, hogy megnézte, be van csavarva. A gyerek postafordultával azt válaszolta, hogy szerinte akkor a keringtetőszivattyú nincs áram alatt: vagy a dugalj a rossz, vagy a dugó. A Mikulás néhány nap elteltével megírta a gyereknek, hogy úgy megjavult a kazánja, hogy visz neki cserébe egy disznót. A gyerek azt felelte erre, hogy ez nagyon kedves a Mikulástól, de nekik csak egy kétszobás városi lakásuk van, és a kutyakölyök bőven elég lesz, az anyukája annak a gondolatától is ki van borulva. Mondta a Mikulás, hogy a disznót, azt inkább amolyan bontott állapotban gondolta, karaj, lapocka, ilyesmik. A gyerek visszaírta, hogy ez nagyszerű, annak biztosan örülnek majd a szülei is, de, hogy a kiskutyát, azt összeszerelve hozza neki a Mikulás, ha nem nagy kérés ez.
Keresztesi Judit
