Amikor célokat tűzünk ki, jó tudni, mihez képest szeretnénk elérni azokat, vagyis honnan indulunk. A kiindulási pontot pedig úgy ismerhetjük meg, ha helyzetelemzést végzünk. Egy alapos helyzetelemzés minden információt tartalmaz, amit tudnunk kell ahhoz, hogy meghatározhassuk a távolságot, ami elválaszt a célunk teljesülésétől, a várható nehézségeket, amiket le kell küzdenünk. Az életünk során számtalan kiindulási ponttal van dolgunk. Döntések tömkelegét hozzuk, mindegyiket valamihez képest. A nagy kérdés, tudatában vagyunk-e a mihez képestnek.
Eglesz Kálmán, A Tomori Pál Főiskola oktatója
Van egy kiindulópont, ami folyamatosan rendelkezésünkre áll, ugyanakkor folyamatosan változik is: mi magunk. Nem kell tehát nagyon kutakodnunk, ha szükségünk van a válaszra. Fontos kérdés, hogy mennyire ismerjük magunkat, mennyire vagyunk tisztában azzal, milyenek vagyunk, mikor, mire, hogyan reagálunk és miért pont úgy, valamint min kell változtatnunk, hogy változzanak a reakcióink.
Az önismeretünk mélysége és mértéke talán a legfontosabb dolog az életben, amivel tisztában kellene lennünk. Ettől függ, hogy számunkra milyen a világ, milyenek benne az emberek és a helyzetek, amelyekben részt veszünk. A „Ki vagyok én?” kérdés az, amit érdemes kutatni, mert e kutatás során sorra feltárulnak bennünk olyan válaszok, amik feldolgozhatóvá teszik a velünk történteket. Ha tisztában vagyunk a válasszal, többé nem jelent gondot számunkra milyen az önbecsülésünk, az önbizalmunk, az önértékelésünk, mert pontosan a helyén tudunk kezelni mindent és mindenkit, beleértve saját magunkat is. Ezért hát arra biztatom a kedves olvasót, hogy – ha még nem tette – induljon felfedezőútra, vágjon bele élete legizgalmasabb és leginkább hasznos kalandjába: fedezze fel önmagát.
Ehhez a felfedezéshez egy dologra van szükség, több mindenre pedig nincsen. Az első, ami elengedhetetlen, hogy kifejlesszük magunkban a folyamatos magunkra figyelés képességét. Voltaképpen nem is kifejleszteni kell, mert birtokában vagyunk, inkább csak arra érdemes rászoknunk, hogy ne engedjük elterelődni erről a figyelmünket. Tegyük szokásunkká, hogy minden helyzetben megfigyeljük milyen gondolatok és érzések jelennek meg bennünk. Fontos, hogy csak megfigyeljünk, de ne ragaszkodjunk ahhoz, amit észleltünk. Addig foglalkozzunk velük, amíg megszületik bennünk a megértés, aztán engedjük el őket függetlenül attól, hogy kellemesek, kellemetlenek vagy semlegesek. A megfigyelés során észrevehetjük, hogy mind a gondolataink, mind pedig az érzéseink csak vendégek, átmenetileg vannak velünk és ha nem foglalkozunk velük, maguktól távoznak. Akkor maradnak tartósan velünk, ha az észlelésnél több figyelmet fordítunk rájuk, ha foglalkozunk velük. Ezzel csőbe húzhatjuk magunkat, mert a körülöttünk lévő világ több masszív csapdát tartogat számunkra.
A legnagyobb csapda, hogy bármi gondunk van, kívül találjuk a megoldást. Ez folyik a csapból is lassan. A legjobb példája ennek a gyógyszerreklám. Szinte mindenre van már gyógyszer. A fő üzenet pedig így hangzik: „Problémád van? Kapj be egy pirulát!” Nem azt mondom, hogy soha nincs szükség gyógyszerre. Azt viszont tapasztalom, hogy a legtöbb esetben nem csak a gyógyszer lehet a megoldás. A gyógyszerek többsége nem a problémát, illetve annak okát szünteti meg, hanem a tüneteket. Ha tehát nem észleljük a tüneteket, azt hihetjük, hogy megszűnt a probléma. Ez pedig mellékvágányra vihet és ahogy azt láthatjuk, visz is. Hozzászoktat ahhoz, hogy még véletlenül se járjunk utána az okoknak, hogy megszüntethessük azokat. Az igazi okok pedig a leginkább belül önmagunkban keresendők.
Ma már köztudott, hogy minden testi tünet mögött egy lelki ok vagy ok-csoport áll. Ha például egy ideje rosszul alszunk, akkor nagyon egyszerű bekapni egy altatót, ami látszólag azonnal megoldja a helyzetet. Ám, ha abba hagyjuk a szedését, és semmi máson nem változtatunk, jó eséllyel újra visszatér. Két lehetőség van: ezen túl altatóval alszunk, vagy megkeressük magunkban a kiváltó okot és megszüntetjük. Ezzel vegyszermentes és tartós megoldást hozhatunk létre, visszatérhetünk a pihentető alváshoz. Ez az út időt és erőfeszítéseket igényel. Felgyorsult világunkban inkább az instant megoldásoknak szavazunk elsőbbséget, mert nem akarunk lemaradni. Ezzel kapcsolatban néhány aggály azonnal felmerül: Biztos, hogy ezek képesek megoldani a helyzetet? Valóban lemaradunk, vagy csak a lemaradástól tartva adunk lehetőséget az egyszerűbbnek tűnőnek? A könnyebbnek látszó változat hosszú távon is egyszerűbb, vagy éppen az ellenkező hatást váltja ki? Milyen hatással lesz az életemre, ha mindig a könnyebb utat választom? Stabil önismerettel rendelkezve, tudni fogjuk a válaszokat ezekre a kérdésekre.
Nem túlzás azt állítani, hogy az önismeretünk az egyetlen, ami gyakorlatilag minden helyzetben kiindulási pontot jelent. Segítségével érthetjük meg a hozzáállásunkat egy adott pillanatban és láthatjuk meg a megfelelő lépést. Az Önismeret sorozat következő bejegyzéseiben megvizsgáljuk, milyen csapdák leselkednek még ránk és milyen eszközök állnak rendelkezésünkre az önismeretünk bővítésére és mélyítésére.
A kiemelt kép Bartha József, szabad bölcsész hallgató munkája.
