„Egy ferencvárosi kórházban láttak valami tündért, valami Szűzanyához hasonló égi lányt, ahogy hordágyon vitték a kórházba már halott testét. Szegény Fedont úgy kellett kivágni belőle. Az orvosok persze jól meglepődtek, mert Fedon, aki nem mellékesen több mint 8000 grammot nyomott, rőt hajjal és elegáns barkóval született. Azt mondják, már-már megszólalt, szerintem nem volt kedve hozzá, hiszen másnap reggelre meg is szökött a klinikáról, legalábbis hűlt helye maradt.”
Érdekes és különleges ez a mű, kis alakú kötetben jelent meg, a 100 oldalt sem éri el, ráadásul minden mondat egy néhány soros új bekezdésben sorakozik, úgy 3-4 sorban. Gyorsan a végére lehet érni vele – de nem érdemes sietni, ízlelgetni kell, el kell merülni Patyik Fedon különös világában. De ki ez a Patyik Fedon?
Lipécz György, a Tomori Pál Főiskola oktatója
A szerző gyerekkori barátja,
„akire föl lehetett nézni, aki olyan volt, mint én szerettem volna,a semmitől se félni…”,
„az életben maradás, a mindent átvészelés mestere…”
„…olyan fickó volt ám, aki pedig szerette a jó velős csontot, szerette a bort, a nőket, a tájakat,
de aki megrettent a haláltól, a semmitől, ami teljesen semmi, és kicsit sem velős csont.”
Hogy gyerekkori vagy későbbi élményekről olvasunk-e, nem lehet pontosan tudni, Patyik Fedonnak egyébként a nagyon határozott véleménye, hogy nincs is idő. Az elbeszélő és Fedon viszonya néha olyan, mintha az idősebb testvér okosítaná fölényes mindentudásának birtokában a kis öccsét, néha megvetéssel gúnyolva, néha szeretettel vigasztalva. Közös élményeik, Fedon álmai, ábrándjai gyerekesek és teljesen komolytalanok, néha mégis elgondolkodtatóan filozofikusak; néha nyomasztóak, néha komikusak, vagy egyszerre mindkettő. És néha álomszerűek, néha vaskosan reálisak, időnként mindez egyidejűleg.
Patyik Fedon – sok egyéb kitűnősége mellett – „örökérvényű költő” is, igaz, meglehetősen sajátos értelemben, mert
„soha nem írt verset, úgy gondolta, fontosabb, hogy titokzatos maradjon, nem tereget ki semmit a csámcsogóknak.”
– ennek ellenére a kötet második részében szerepelnek Patyik Fedon versei, amik ugyanolyan érdekesek, mint a prózai első rész; váratlan és elgondolkodtató gondolati, érzelmi fordulatokkal.
Végül is, bármennyire rövid a mű, szó esik benne mindenről, ami fontos az életben: születés, halál, lét, történelem, szerelem, nők, Isten, költészet, ministrálás és a „drága szent pár”.
Az író egyébként egyetemi hallgató, ez az első kötete.
Jó szívvel ajánlom a Tomori Világ olvasói figyelmébe!
