A Zala-villa Zala György szobrászművész műtermes lakóháza a 19. századból. A konzervatív mester a kor hivatalosan elismert, rendkívül termékeny művésze volt. Köztéri alkotásai közül talán legismertebbek a monumentális Millenniumi Emlékmű szobrai, szoborcsoportja, domborművei, de életműve gazdag portrékban, síremlékekben, készített érmeket, épületdíszítéseket, ismertek vázlatai, szobortervei, pályamunkái. Zala a Liget jórészt beépítetlen környékén, az akkori István út (Ajtósi Dürer sor) és a Stefánia út sarkán kívánt reprezentatív, műtermes villát építeni. A telek az 1878-as kataszteri térkép szerint üres volt, elődépület nem állt rajta.
Tervek, tervmódosítások
A Városliget közvetlen közelében megépült villa három építész és a megrendelő közös munkájának gyümölcse. Lechner Ödön nevéhez fűződnek az eredeti tervek, de Bálint Zoltán és Jámbor Lajos szerepét is hangsúlyozni kell, mivel a kivitelező építészek nemcsak hogy megvalósították kisebb módosításokkal az épületet, hanem Kismarty-Lechner Jenő szavaival szólva „tökéletesen átérezték a mester formatervező géniuszát, szerényen követve a legkifejezőbb ötleteit.” Zala György plasztikai koncepciója hangsúlyozta az épületstruktúrát és különleges esztétikai élményt nyújtott. A Lechner Ödön aláírásával ellátott tervlapok 1898-as keltezésűek, melyeket az Építő Ipar két egymást követő számában közölt. (Építő Ipar, 1898. 22. évf. 51. és 52. szám.) Érdekes adat az épület akkori 85 000 forintos költségelőirányzata. Először bemutatták a pince, a földszint, az emelet és a padlásemelet alaprajzait, majd a homlokzatokat és két metszetet, egyiket a nagy műtermen, a másikat a lakóházon keresztül. Az 1899-es tervmódosítások már Bálint Zoltán és Jámbor Lajos nevéhez fűződtek, ők készítették a vasszerkezeti terveket, miközben egyéb változtatásokra is sor került, érintve a belsőket és a homlokzatot. (BFL:HU_BFL_XV_17_d_329_032689_002 – tervek) A tervmódosításokat a magánépítési albizottság ajánlása alapján 1899. 11. 30-án jóváhagyta a hatóság. (Építő Ipar 22. évf. 48.szám.) Nem ismert, hogy miért nem Lechner építette föl a villát, elképzelhető, hogy a monumentális Postatakarék kezdődő építkezésére kívánt koncentrálni. Az átalakított terveknek megfelelően 1901-re mindenesetre fölépült a műtermes ház, a berendezés tervezője Toroczkai Wigand Ede volt.
Korszak, környezet, helyszín
A Városligetet körülölelő zóna villaépítkezései a 19. század nyüzsgő légkörében indultak meg, a Hermina és a Stefánia út közötti területen, ez az 1870-es évekre esik. Az általános lázas építkezés összefüggött az urbanizáció felgyorsulásával, az ezeréves jubileumi építkezések reprezentációjával, és nem utolsó sorban a polgári gazdagodással együtt járó új igényekkel. Az eredetileg pihenő funkciót betöltő villák a század végén már állandó használatra épültek. A külterület zöldövezetének épülettípusa rangban a családi ház és a városi palota között helyezkedett el, markánsan a polgári élet színtere volt.
A Stefánia út és az István út környékén már 1847-ben telekalakítások folytak, megelőzve a szomszédos Hermina mező és István mező környékét. A Zala-villának helyet adó ingatlan a szabadidős övezetben a Ligettel szemközt, két széles és forgalmas út kereszteződésében feküdt. A Stefánia ekkor vált vonzó pesti korzóvá, ahová kikocsiztak az úri osztály prominens tagjai belvárosi lakóhelyükről.
Az épület és belső terei
A ház jellege szerint szabadon álló, megközelítően négyzetes illetőleg hozzá csatlakoztatott hatszög alaprajzú villaépület, teljes egészében alápincézett, egyemeletes és padlásemeletes, tagolt tetőformákkal lezárva. Téglából épült, két utcai homlokzattal. Lábazata részben terméskő, a külső falazata sima, színezett vakolatot kapott, a tető egyszerű cseréplefedést. Díszítményei különböző pirogránit fajtákat vonultatnak föl. Kerámiadísz-fejezetes téglapillérekkel tagolt, kovácsoltvas kerítéssel határolt az Ajtósi Dürer sor és a Stefánia út felől. A Városliget felőli homlokzat teszi igazán ünnepélyessé az épületet. Zala György, az akadémikus mester Vénusz ünnepének antik témáját, a csoport figuráit és akantuszleveles keretét hullámzó szecessziós vonalvezetéssel, és új Zsolnay anyagokkal álmodta meg, teljes joggal igényt tartva a város kitüntetett figyelmére. A Stefánia útra néző bejárat, a nálunk is honos egyszerű bogáncs virágzattal díszítve, a diadalívek színpadias pompáját idézi, amin belépve rögtön érezhette a látogató, mekkora megtiszteltetés érte.
Az épület rendeltetése a tervlapok szerint műterem és lakóház. A pince, a földszint, az emelet és a padlás terei sokféle funkciónak kellett, hogy megfeleljenek. Volt gipszöntő műhely, munkás szoba, raktárak, istálló, mosókonyha, mángorló, továbbá könyvtár és az élénk társasági élet színtere, egy kellemes szalon külön ruhatárral. Egyedülálló a 200 m2-es, 10 méter belmagasságú atelier, ahol a monumentális szobrok készültek. A szerényebb méretű, alacsonyabb műterem a lakást és kiszolgáló helyiségeit is magába foglaló Liget felőli négyzetes szárnyon helyezkedett el, itt a kisebb hely-és magasságigényű portrékat, szobrokat mintázta meg a művész. Természetes velejárója ekkor már a lakótérnek a fürdőszoba, de ugyanolyan természetes ekkor még a padlásszinten elhelyezett cselédszoba is.
A korszak Európájának állítólagosan leghatalmasabb műtermét magába foglaló épületegységet – azaz a nagy műtermi részt – néhány évvel Zala halála után, még a II. világháború idején elbontották, mert bombatalálat érte. A megmaradt épület eredeti funkciója mára megszűnt. Állaga folyamatosan romlik, ami leginkább a Zala-domborművön szembeötlő. Az épület műemléki védelem alatt áll, de eredeti belső tereit nem őrizték meg. Ma a Líbiai Nagykövetségnek ad otthont.
