2022.12.05.
Tomori világSzabadegyetemCsaládtörténet és világháló – Mozaikok a Budafoki Topotéka családtörténeti anyagából

Családtörténet és világháló – Mozaikok a Budafoki Topotéka családtörténeti anyagából

 

A családtörténeti kutatás évtizedek óta népszerű, de napjainkra szinte divattá vált, hisz a források jelentős része elérhető már a világhálón is. A Family Search részben indexált nemzetközi anyakönyvi adattárában regisztrálás után szabadon keresgélhetünk. A magyar oldalakon így az ADT (Arcanum Digitális Tudománytár) honlapján, vagy a sok gyűjteményt összefogó Hungaricana adatbázisban is fellelhető számos családi témába vágó levéltári, könyvtári és múzeumi anyag. A My Heritage, MACSE (Magyar Családtörténet-kutató Egyesület) és más oldalak családfa-készítéshez alkalmas programokat ajánlanak. Természetesen a kutatás ma is kitartó munkát, szívósságot és rutint igényel, különösen, ha őseink egyszerű (nem nemes, arisztokrata) emberek voltak, s családunk neve gyakorinak mondható. Szükséges tudni, hogy őseink milyen településről származtak, milyen vallásúak voltak és mikor éltek, ráadásul bizonyos módszertani és számítógépes jártassággal és némi angol tudással is rendelkeznünk kell.

 

Topotéka-megjelenés és / vagy  helyi online csoportok

Napjainkban sok közösségi és magán hely- és családtörténeti oldal, fórum, blog létezik. A Facebookon nagyon népszerűek és sűrűn látogatottak a Szeretlek Budapest, Szeretlek Budafok oldalak, melyeken időnként nagyszámú kép, helyismereti információ jelenik meg. Ezek a fórumok sok érdekes adalékkal szolgálva elégíthetik ki a múlt iránt érdeklődők kíváncsiságát.

A szülőföldhöz való kötődés, a múlt megőrzésének szándéka, a közösségteremtés hozta létre a német nyelvterületről indult Topotékát is: „Unsere Geschichte gemeinsam in Erinnerung behalten.” Vagyis: “Őrizzük meg közösen történetünket.” Ezek a kis gyűjtemények a „szertelenebb” online fórumokkal szemben zártabb, ellenőrzöttebb formában adják közre a helyhez köthető dokumentumokat. Bár a hozzászólás lehetősége itt sem kizárt, csupán az anyag begyűjtése, tárgyszavazása, archiválása működik rendszerezettebb formában. Mi, a Budafok Topotéka esetében, a bőven tárgyszavazott és információkkal kiegészített megoldást választottuk. Az adományozóktól részletes leírásokat kértünk, s gyakran Budafok történetét jól ismerő történészek, Garbóci László és Bartos Mihály is kiegészítették az intézményekre, személyekre vonatkozó hiányzó adatokat. Ha szükséges, a témában megjelent cikkek linkjeit is megadtuk. Korábban nem volt lehetséges, de napjainkban az indexált keresési lehetőség is megoldódni látszik a topotékák esetében, így a Google keresőrendszerből kiindulva is el lehet jutni egy-egy megjelenített kép adataihoz.

 

A Budafoki Topotéka és a családtörténet

A Budafok Topotéka jelenleg 3352 tételből álló adatbázisában mintegy 1000 magánszemélyektől kapott dokumentum található, melyek két vagy több generáción átívelően helyi családok történetét mutatják be. A mintegy 150 budafoki család fotó-, irat-, dokumentum és tárgyi anyaga kétségkívül a Budafok Topotéka legérdekesebb, legkülönlegesebb része. Ilyen mennyiségű helyi vonatkozású társadalomtörténeti állományt ugyanis jelenleg kevés online adattár tartalmaz tárgyszavazva, többségében azonosítva (Múzeumi Digitális Archívum, Hungaricana Képadatbázis, Fortepan). 

 

A családi emlékek sokszínűsége

 

 

Szerencsés az a budafoki család, amelynek leszármazottai két háború és kitelepítés ellenére is megőrizték családi emlékeiket. Az írásos emlékek: történetek, életrajzi írások, naplók, visszaemlékezések, levelezés, egyéb írások, családfák kisebb számban, de előfordulnak a gyűjteményünkben. Műtermi és amatőr fotók, családi vagy közösségi eseményeken készült képek, óvodai, iskolai, munkahelyi csoportképek, tablók – ezek alkotják az adott dokumentumok mintegy harmadát.

A születési, házassági és halotti anyakönyvek, keresztlevelek alapadatokat közölnek az illető személyről és családja tagjairól: név, életrajzi adat, foglalkozás, családi kötelékek vonatkozásában. Nagyon informatívak a régi gyászjelentések, melyek néha az egész családfa felrajzolására alkalmasak. A mindennapi családi „dokumentumok” széles skálája jelenik meg a topotékában: a nagymama oltási levelétől, a nagyapa mesterleveléig, iparigazolványáig, az iskolai bizonyítványok, értesítők megsárgult lapjaitól, a nehéz idők behívó vagy katonaleveléig, a kitelepítést megelőző származási táblákig hosszan sorolható az iratok sokféle fajtája. Mindebből jól kirajzolódik a családok társadalmi helyzete, életvitele például azzal kapcsolatban, hogy hol laktak vagy hol volt ingatlanuk (ingatlanvásárlás, házépítés).

A tárgyfotók is fontos részei családtörténetnek. Érmék, kitüntetések, iskolai jelvények, kitűzők, ballagási emlékek, ajándéktárgyak, mindennapi használati tárgyak maradtak a családok tulajdonában. Temesvári Jenő elküldte a nagyapja által vásárolt budafoki Gschwindt gyárban készült likőrös üveg képét. Ez a tárgy átvészelte a második világháborút, és a mai napig becses helye van a családi emlékek között. Vén Ágnes családi archívumában megőrizte az édesapja, Popelka Károly szabómester nevével ellátott címkéket, érméket, a bőröndjét és a rádiókészülékét is.

Egyelőre kevés hangzó anyaggal, vagy audiovizuális emlékkel rendelkezünk a családok vonatkozásában, mivel ezek digitalizálása nehezebb feladat.

 

Igazi ritkaságok

 

 

A gyűjtemény legrégibb dokumentuma egy 1714-ből való fogolylista másolata, amely a moldáviai Budschak helységben Schwarzenberger Ádám egyik ősének, Matthias Voglnak a nevét tartalmazza. Azt nem tudjuk, hogy az említett személy mikor került Budafokra, de a családi emléktár megőrizte a dokumentumot.

A topotékában közzétett legrégibb anyakönyv egy 1821-es keresztlevél, mely Meszner Antal születését dokumentálja, aki a ma is itt élő Rácsik család egyik őse volt. A Promontorban kelt házasságlevelek közül legkorábbi Zimber Mihály és Foltrauer Anna házasságlevele 1845-ből. Ritkaságszámba megy az 1828-ban, Budafokon született Neer Gáspár tanítói (azaz iskolamesteri) oklevele,  mely latin nyelven keletkezett 1844-ben. (Neer Gáspár hét gyermeke közül Anna lányát vette el a francia pezsgő gyáros Francois Lajos – akiről a továbbiakban még szó kerül). A fotók közül Schwarzenberger Mihály és fiatal felesége Hoffmann Magdaléna fényképe az egyik legrégibb. Az 1838 körül született asszony korát ismerve az ábrázolás az 1860-as években keletkezhetett.

 

Budafoki őslakók és bevándorlók

A 19. századi születési, házassági anyakönyvek tanúsága szerint több család ősei már régebben Budafokon élhettek, néhányan pedig egészen korai betelepülőkkel érkeztek az egykori Promontor „hegyfokra”. Ők többnyire szőlőművelésből, földművelésből és állattartásból éltek. A régi településen lakóházat, pincét építettek, míg a határban szőlőfölddel rendelkeztek. A budafoki lakosok kezdetben szinte kivétel nélkül katolikusok voltak. Közel 50 dokumentumban fordul elő szőlőbirtokos, szőlőműves vagy szőlőmunkás megnevezés. A régi anyagban gyakori a budafoki férfi – budafoki lány (vagy környékbeli német családbeli) házasságkötése. Ez a tény az akkori település viszonylagos zártságára utal.

A 19. és 20. század fordulójától kezdve az ipari fellendülés több hullámban vonzott ide munkásokat, újabb betelepülőket. A századfordulós anyakönyvekben sok család felmenői már a Trianon előtti Magyarország különböző területein születtek. Erre példa: az 1905-ben, Pápán született budafoki szabómester, Rácsik Dezső családja. Vén (Popelka) Ágnes géplakatos nagyapja az 1906-os budafoki anyakönyv szerint a határon túlról, Kraszna megyéből származott. Az 1889-ben született Line (később Lászlófi) Albert szűcsmester születési helye pedig Bukarest volt.

A háború utáni kitelepítés természetesen megváltoztatta az egykor német ajkú település társadalomszerkezetét. Az 1950-1960-as évektől nagyon sok vidéki család költözött a kerületbe, ahol akkoriban olcsón lehetett telekhez jutni. (Barbarics, Lovász-Horváth, Kovács család).

A tömeges beköltözés hátterében később a lakótelepek felépítése is közrejátszott. Sok művész költözött ki a nagyvárosi forgatagból a csendesebb kertvárosi övezetbe. Az ő tevékenységük, munkáik (fotósok, képzőművészek) is megjelennek a topotéka kincsei között.

 

A németajkú telepesek a Dunán érkeztek

 

 

A Sayoyai téren, a kastély egykori melléképületén emléktábla figyelmeztet az első budafoki telepesekre, akik a török uralom után kihalt Duna-melléki településekre jöttek: Appel, Auer, Fürstinger, Handl, Hellinger, Hochbaum, Lindenmayer, Miller, Nunn, Schmidtbauer, Wenk, Wittmann. Az első betelepítés 1712-ben a ráckevei uradalom birtokosának, Savoyai Jenő grófnak (1663-1736) a nevéhez fűződik, aki adómentességgel, szabad földterület biztosításával hívott ide német családokat. Az új hazát keresők különösen a Rajna mellől, a Trieri, Mainzi, Kölni Érsekségből, továbbá a Fekete-erdő vidékéről jöttek. Promontorra való betelepülésük több hullámban történt. A Dunán az ú.n. ulmi Schachtel (doboz, skatulya) dereglyén érkeztek, melyet célba érés után vagy tűzifaként, vagy házépítő alapanyagként használták fel.

A népes Hochbaum család ősei, néhai Hochbaum Erzsébet lánya, Bözsi néni (Gyergyói Józsefné) szerint 1721-ben Bajorországból, Naidingen helységből jöttek Budafokra. A leszármazottak az ő emlékezését kiegészítve többoldalas kéziratban levő családfát készítettek. A szépszülők: az 1770 körül született Antonius Hochbaum és felesége Susanna Trausznits voltak, róluk csak az anyakönyvek dokumentumai tanúskodnak. Fiuk Hochbaum Jakab és felesége Adamaski Rozina már egy 1910-ben készült fényképen is látható. Szőlőművesek, majd fuvarozók voltak és nyolc gyermekük született, az 1940-es években haltak meg. Fiuk Hochbaum Mihály 1939-ben házasodott meg. Feleségével, Svidrán Rozáliával hat lányt és két fiút neveltek fel. A férj fuvarozó volt, s szorgos munkájának köszönhetően, barlanglakásuk helyett rendes családi házat épített a Nagykőbánya utcai telken a 60-as években, gyermekeik mind továbbtanultak. Az Adamaski, Fervagner, Konrád, Rasch családokkal is rokonságban levő Hochbaum család több tagjától kaptunk képanyagot, amit archiváltunk a topotékában. Ugyancsak szőlőműves ősökkel rendelkeztek a topotékában dokumentált Haasz, Mészner, Zimber, Hellinger, Meer, Elsasser, Foltrauer, Reiber, Zimmer családok is.

 

Bor- és pezsgőgyártás – Messziről jött nagyvállalkozók és családjaik

 

 

Budafok legrégebbi pincészetét a Bátaszéken született Dietzl József (1822-1897) alapította 1849-ben – az ő érdeme, hogy a nemzetközi borpiacon Budafok neve először megjelent. Felesége, a kereskedő családból származó Mergenthaler Anna volt. Tizenkét gyermekük élte meg a felnőtt kort (Dietzl József bornagykereskedő 1897-es újságban megjelent gyászhíre alapján). A népes család tagjai magas pozícióba kerültek, sikereket értek el. Gusztáv takarékpénztári igazgató, Lajos államtitkár, Vilma és férje Náray Géza céget alapított, Károly és Viktor apjuk cégét vezették, Ferenc fogorvos, Stefánia lányuk pedig Ziegler Nándor vásárcsarnoki igazgató felesége lett. A család nevét az egykori Dietzl-háztól a Kossuth Lajos utcáig levezető lépcső őrzi. Az egyik ükunokájuktól kaptunk értékes dokumentumokat, bár a család korai időszakából nem rendelkezünk fotókkal.

A Törley névre keresve 115 tételt találunk a topotékában: ezek a Törley kastély, gyár, mauzóleum képei, pezsgők reklámjai. A sváb származású, szabadkai Törley József szőlőt, házhelyet és présházat vásárolt Promontoron, s a franciaországi évei után a reimsi gyárát költöztette 1882-ben a Péter-Pál utcába. A termelést francia gépekkel és szakemberekkel indította el. A családról kevés személyes képpel rendelkezünk, a híres pezsgőgyáros egyenesági utód nélkül halt meg, testvérének gyermekei, unokái azonban Budafokon laktak. Törley és felesége, Sacelláry Irén élettörténetét Garbóci László helytörténész foglalta össze.

A kiváló francia pezsgőmester, Louis Jean François (1859-1921) a grazi kereskedelmi akadémián találkozott először Törleyvel. Magyarországra települve hamar elsajátította a magyar nyelvet, majd tíz évvel fiatalabb testvérét, Césart is Budafokra csalogatta. 1885-ben pedig megházasodott, s a promontori születésű Neer Annát vette feleségül. Egy év múlva már önálló vállalkozásba kezdett testvérével. Apósa Paholtczky József gazdag budafoki vállalkozó hathatós anyagi támogatásával a Törley gyár közelében kezdett saját gyárat, kastélyt építeni. Francois Lajos házasságából nem született utód. César Antoine François (1869-1950) az Ercsin született, budafoki rokonokkal rendelkező jóval fiatalabb Knausz Franciskát (1886-1972) vette nőül, öt gyermekük született. Családjukról a velük rokonságban álló Keresztes család dokumentumai között találhatunk számos jól sikerült képet. A François utódok további történetét Francois Cézár, Budakeszin élő ükunoka meséli el egy interjúban.

 

Hajómolnároktól a vendéglős, nagykereskedő szakmáig

 

 

A promontori hajómalmokról először a Savoyai Jenő herceg 1736-ban bekövetkezett halála utáni vagyonösszeírásban olvashatunk. A hajómalmok kikötési helyei az uradalmi birtok részei voltak, melyekért a molnárok évenkénti illetéket fizettek.

1859 évben 15 malom őrölt gabonát a budafoki Duna-parton: Bernhardt Márton, Edelmayer Nándor, Endresz Gáspár, Fessl Jakab, Finster Jakab, Hauszmann János, Hellinger Lipót, Hochbaum Lipót, Pandol János, Rittenbacher György és András, Schanz János, Schleicher József, Simon Károly, Waltz Antal. A Finster és a Waltz családok több mint 100 évig űzték a molnár mesterséget.

Sok értékes dokumentumot kaptunk Köleséri-Bíró Gyulától, aki anyai ágon a Waltz család leszármazottja. A fiatalabb Waltz Antal (1845-1912) folytatta édesapja mesterségét. Mayer Barbarával kötött házasságából nyolc gyermeke érte meg a felnőtt kort: Anna, Katalin, Rezső, György, Gizella, Árpád, Géza és Oszkár. Házuk és raktáruk az egykori Országút 7. sz. alatt volt. A hajómalmok megszűnése után a családfő szikvízgyárat és fakereskedést alapított Budafokon, s tagja lett a helyi képviselőtestületnek. Fia, György a „Kéményseprőhöz” címzett zuglói vendéglő tulajdonosa, lánya, Katalin Kovács Emil vendéglős felesége lett. Anna Czermann József bornagykereskedőhöz ment nőül. Rezső mészárosnak tanult, és sógorának házában nyílt Gondűzőhöz címzett vendéglőt vezette az Almássy téren. Gizella Rockstroh Richárd szénnagykereskedő felesége lett.

Budafokon az Országút, jelenlegi nevén Nagytétényi út és a Tóth József utca sarkán állt a Három Nyúl Vendéglő. Hofmeister Kálmán vendéglős mester az első világháború után saját házában és udvarában működtette a vendéglátó helyet. A tulajdonos híres vadász volt, valószínűleg ezért kapta a hely ezt a nevet. Az egyik fotón őt, magát is felfedezhetjük.

Vendéglője volt Ring Ferencnek is az Árpád utca 33. sz. alatt. Testvére Klára itt ismerte meg későbbi férjét, Zimber Ágostont, aki szódát szállított a helyi éttermeknek. 

 

Bádogosok, kereskedők, fuvarozók és tisztviselők

 

 

A németajkú Mutter Ferenc Dunabökényben született 1884-ben. 21 évesen, mint képzett bádogos próbált szerencsét Budafokon. 1910-ben feleségül vette a budafoki Ábel Máriát, Ábel József Péter-Pál utcai szatócs leányát. Az anyakönyvek szerint a család felmenői szintén szőlőművesek voltak. Id. Mutter Ferenc 1912-ben alapította meg helyi vállalatát, és közel 40 évig vízvezeték- és központi fűtés szerelőként, bádogosként tevékenykedett a Kossuth Lajos u. 57. sz. alatti „Mutter-házban”. A városháza szerelési és bádogos munkái mellett helyi iskolák, magán és közintézmények épületein is dolgozott. Aranyéremmel és oklevéllel kitüntetett mesterként, a helyi ipartestület elöljárója, a budafoki képviselőtestület tagja lett. Unokája, Bérczyné Mutter Márta segítségével hat generáción átívelő családfát sikerült a megőrzött anyakönyvi dokumentumok alapján felrajzolnunk. A Mutter fiúk felsőfokú végzettséget szerezve folytatták édesapjuk épületgépész szakmáját.

A Dier család ősei már az anyakönyvek tanúsága szerint is mercatorok, azaz kereskedők voltak. Dier Jánosnak – a címtárak szerint – 1876-tól vegyeskereskedése volt Promontoron, a Budafoki Önsegélyző Egyletben és a képviselőtestületben is tevékenykedett. Az 1860-ban a Morvaországban született Delhős Laura lett a felesége. Fiának a tisztviselő Dier Gyulának az 1920-as években volt Budafokon üzlete. Waltz Annával kötött házassága révén került rokonságba a két tehetős család.

Kiemelkedő vállalkozó család volt a már említett Zimber család is, melynek ősei szintén szőlőművesek voltak. Élettörténetüket a család egyik tagja, Silingi Terézia írta meg: „Ómama nyaklánca” című családtörténeti regényében. Raktáruk és terménykereskedésük volt a városközpontban a későbbi posta helyén, majd a bontásért cserébe az Apponyi és Kossuth Lajos utca között kaptak telket a Városházától, ahol üzletet nyitottak. A kitartás és szorgalom, valamint a családi összetartás volt sikereik, meggazdagodásuk titka. Garbóci László szerint Budafok felső részében a mai Kapisztrán utcában állt egykor a Zimber család villája. “Zimber Ágoston és felesége 1944. október 1-jétől több, mint tíz zsidó személyt bújtatott, részben alkalmazottnak, kertésznek, konyha- és szobalánynak álcázva őket”.

Az egymással rokon Haasz, Hellinger, Fervagner, Zimber és Ring család több mint 50 dokumentuma szerepel gyűjteményünkben.

Végül meg kell emlékeznünk a Keresztes családról és őseikről. Dr. Keresztes Sándor (1919-2013) jogász, később országgyűlési képviselő a budafoki Rácz Erzsébetet vette feleségül, nyolc gyermeket neveltek fel. Apósa Rácz Béla MÁV gépgyári művezető 1920-ban kötött házassága után feleségével Neer Annával és gyermekeivel az Anna utcában laktak. A Francois családdal, mint említettük is, rokonságba kerültek, és gyermekeik együtt játszottak egy kép tanúsága szerint.

Zárszó

A színes családtörténeti anyagnak csupán egy szűk metszetét sikerült itt bemutatni, Budafokon a fenti budafoki családokon kívül számos munkás, kézműves, politikus, értelmiségi, pedagógus és művész is lakott, s él napjainkban is. Tanárok, iskolaigazgatók, festő- és fotóművészek, szobrászok, zenészek élete kötődik szorosan ehhez a változatosan szép kerülethez. A kerület díszpolgárai között van helytörténész, zenész, borász, orvos, tanár, vállalkozó. Ha szeretnék megtudni, hogy kik ők, és milyen egyéb érdekes családtörténeti ritkaságokat tartalmaz a kerület dokumentumgyűjteménye, látogassanak el a Budafok Topotéka honlapjára!

 

A képek forrása: https://budafok.topoteka.net/ A gyűjteménykezelők engedélyével.

A kiemelt kép Garbóczi László gyűjteményéből.

 

Megkérdeztük a Tomori Pál Főiskola hallgatóit, mit jelent nekik a Tomori.