Angliában voltak különleges butikok, a halloweenmulatságra lehetett náluk napi bevásárlást intézni. Balra hátul a levágott végtagokat találtuk az üzletben, a jobb oldali hálók kivájt szemgolyókat kínáltak, a polcokon vámpírfogak, óriási fekete pókok, csak a legszükségesebb cikkek. A halloweenkor tartott összejövetelek nem számítottak választhatónak ott, ahol én laktam. Ha valamelyikünknek nem volt kedve kimozdulni, előbb vagy utóbb akkor is megjelent az ajtajában Batman, Waldo vagy a Fogtündér, és elvitték erővel, nem volt érdemes trükközni, a Fogtündér rosszul viselte az ilyesmit. Elmentem tehát egy ilyen horrorboltba a mulatság éjszakája előtti délutánon, és már csak három jelmezt találtam ott összesen, az egyik egy babapiskóta-alakú fehér paplanszerűség volt, oldalán két nyílással, melyek denevérujjakban végződtek.
Kérdeztem az eladót, hogy ez micsoda, azt felelte, hogy ez egy ultravékony szárnyas betét. Abba nem fértem bele, de lógott a fogason még egy tükörtojás és egy Frankenstein szörnye kosztüm is. Waldo abban az évben tükörtojás szeretett volna lenni, a harmadik ruhában pedig úgy néztem ki, mint egy John Kerry-szenátor-kerti-törpe, ezért később otthon rögtönöztem egy jelmezt. Magamra kötöztem egy hírújságot, a Telegraph egyik száma lehetett. Fölvettem egy fürdőköpenyt azután, és annak szárnyait kiszámíthatatlan időpillanatokban szétrántottam, a „News flash” nevet viselte az ötlet, én egetrengetően viccesnek találtam.
Halloween idején a menü is megváltozott, a puncsos tálakban jégkezek úsztak Anglia-szerte, minden ételnek volt legalább egy szeme, az asztalon múmiavirslik, almaszörnyek, szellemnyalókák figyelték az érdeklődőket.
A boszorkányujj egy keksz, receptje így kezdődik: „vegyél egy boszorkányt”. Nem, dehogy. Csak viccelek. Egy boszorkány nem lesz elég, minimum harminc ujjra van szükségünk. Komolyan, a boszorkányujj az egyik legelterjedtebb októberi teasütemény. Finom, omlós, nem üt át rajta a boszorkány egyáltalán, olyan az íze, mint bármilyen egyéb, emberi ujjnak.
Hozzávalók:
180 g porcukor,
225 g puha vaj,
1 kávéskanál só (a vajhoz),
410 g liszt,
1 teáskanál só (a liszthez),
1 nagy tojás,
1 teáskanál mandulaeszencia,
1 teáskanál vaníliaeszencia,
blansírozott egész mandula
A vörös cukorhabhoz:
1 tojásfehérje,
200-250 g porcukor
vörös ételfesték
A sütőt 170 ºC-ra melegítem elő. A vajat egy tálba dobom, kikeverem a cukorral, a tojással és az egy kávéskanál sóval. Hozzáöntöm a mandula- és vaníliaeszenciát. Egy másik tálban elkeverem a teáskanál sót a liszttel, a keveréket az ízesített vajhoz adom, és a kettőt összedolgozom. Az így kapott tésztát 30 percre hűtőszekrénybe teszem.
A tojásfehérjét annyi porcukorral keverem ki, amennyit felvesz, vörös ételfestékkel színezem meg. Habzsákba töltöm.
Amikor a tészta megdermedt, teáskanálnyi darabokat tépek belőle, és megformázom az ujjakat. Késsel ráncokat húzok az eltúlzott ízületek fölé. Az egész mandulaszemeket az ujjbegyekbe nyomom. Az így elkészült darabokat egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem. A kekszeket 8-10 percig sütöm. Ekkor még puhának tűnnek, de elhiszem, hogy készen vannak. Szabad levegőn néhány perc alatt megszilárdulnak. A mandulákat ekkor leemelem az ujjhegyekről, piros cukorhabot nyomok alájuk, aztán visszaragasztom őket.
A fotókat és a boszorkányságot Keresztesi Judit készítette.
