2020.10.22.
Tomori világTesztelve!A lakosság fele nem olvas – Interjú Tóth Mátéval, az Országos Széchényi Könyvtár kutatójával

A lakosság fele nem olvas – Interjú Tóth Mátéval, az Országos Széchényi Könyvtár kutatójával

 

Készült egy átfogó felmérés nemrégiben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár megbízásából, amelyben a magyarországi lakosság olvasási és könyvtárhasználati szokásait próbálták feltérképezni. A kutatás részben a korábbi évek vizsgálatainak kérdéseit használta, hogy a változások könnyebben követhetőek legyenek, de ugyanakkor a mediális trendeknek megfelelően kiterjedt az írott szöveggel való egyéb kapcsolatainkra, így az internetes olvasás és írás típusaira vagy az elektronikus könyvek használatára is. Az eredményekről a felmérés elemzését készítő kutatót, Tóth Mátét kérdeztem.

 

Dr. Tóth Máté, Országos Széchényi Könyvtár, a Könyvtári Intézet osztályvezetője

Tudjuk, hogy a televíziózás népszerűségének növekedésével egyre inkább meggyökeresedett az az aggodalom, hogy a könyvhasználat és az olvasás veszít a jelentőségéből. Az internethasználat gyors térhódítása csak tetézte mindezt. Hol tartunk most? Valóban egyre kevesebbet olvas a magyar lakosság?

Az Országos Széchényi Könyvtár olvasáskutató műhelyében az 1960-as évektől kezdve rendelkezünk adatokkal a hazai lakosság olvasási szokásairól. A rendszerváltást követő években jelentős mértékben csökkent az olvasási kedv, ezzel párhuzamosan nőtt a televíziózás népszerűsége. A 2000-es évektől kezdve az internethasználat mint az olvasás újabb versenytársa is megjelent. A televíziózást és az internetet semmiképpen nem venném egy kalap alá. Míg az átlagnál több tévé képernyője előtt töltött idő elsősorban az alacsonyabban iskolázott, szerényebb anyagi helyzetben lévő és az idősebb rétegek körében jellemző, az internetet többet használják a fiatalok, a módosabbak és a magasabban iskolázottak. Az olvasás pedig éppen ez utóbbi körökben jellemző. Így a számok alapján inkább úgy tűnik, hogy az ésszerű mértékű internethasználat inkább kedvez az olvasásnak. Jelenleg nagyjából a felnőtt lakosság fele, tekinthető nem olvasónak. Ők azok, akik az elmúlt egy évben egyetlen könyvet sem olvastak el. Ez az arány a 70-es, 80-as években még 40% alatt volt.

 

 

 

A felmérés kiterjedt a könyvbeszerzési szokásokra is. Hogyan jutnak leggyakrabban a könyvekhez az emberek? Létezik még például az a szokás, hogy a barátok egymásnak kölcsönadják a kedvenceiket?

Rákérdeztünk a legutóbbi olvasmány beszerzési forrására. A legtöbben a könyvesboltból vásárolták a legutóbbi olvasmányukat, ezt követik azok, akik a saját házi könyvtárukból vették elő a legutóbbi olvasmányukat és ezután jött a baráti kölcsönzés valamint az ajándék. A könyvtárat viszont nagyon kevesen említették a fentiekhez képest, ami azért megtévesztő, mert éppen a könyvtári tagok azok, akik a legtöbbet olvasnak. Igazán beszédes, hogy a könyvtári tagoknak a 44%-a vallotta, hogy havonta legalább egy könyvet elolvas, azoknál, akik soha nem voltak tagok, ugyanez az arány csupán 3%.

 

Milyen összetételt mutatnak a beiratkozott olvasók korát rögzítő mutatók? Kikből tevődnek össze a könyvtárba járók manapság, és milyen célból mennek a könyvtárakba?

A középiskolás és az egyetemista korosztályokban a legmagasabb a beiratkozottak aránya. Ez nem meglepő, hiszen nekik a tanulmányaikhoz is szükségük van a könyvtárak szolgáltatásaira. Érdekes viszont, hogy szinte semmi alapja nincs annak az átlagemberekben élő sztereotípiának, miszerint a könyvtárba a diákokon kívül a nyugdíjasok járnak. Az idősebb generáció tagjai körében semmivel sem magasabb a könvtárhasználók aránya, mint mondjuk a 40-esek, 50-esek között. A legnépszerűbb szolgáltatás továbbra is a könyvkölcsönzés, a könyvtári tagok közül majdnem mindenki élt ezzel a lehetőséggel.

 

Mint oktatót, ez a kérdés személyesen is érint. Végeztek arra nézve kutatásokat, hogy hogyan alakulnak a felsőoktatásban tanulók könyvhasználati szokásai? Mennyit járnak könyvtárba a felmérés alapján a főiskolai, egyetemi hallgatók?

Kifejezetten erre a korosztályra vonatkozó célvizsgálatot nem végeztünk, de a Könyvtári statisztika alapján nagyon jól látszik, hogy a felsőoktatás tömegesedésével párhuzamosan nőtt a könyvtári tagok lakosságon belüli aránya is. A felsőoktatásban tanulók fontos bázisát jelentik a könyvtáraknak, még akkor is, ha ez sokszor nem személyes használaton keresztül jelenik meg. Az adatbázisok, a digitálisan elérhetővé tett tartalmak használata is könyvtárhasználat, és ennek a nagyságrendje folyamatosan emelkedik. A személyes használat népszerűsége összességében inkább stagnál, a távoli használatoké pedig radikálisan emelkedik. A könyvtárak jelentős energiákat fektetnek a tartalmaik digitális elérhetőségére, a hallgatók pedig értelemszerűen nem mennek be személyesen az olvasóterembe, ha otthonról vagy a kollégiumi szobából is elérhetik a dokumentumokat.

 

Az elmúlt húsz évben a könyvtárfejlesztések nagyon nagy hangsúlyt fektettek a modern közösségi terek létrehozására, a programszervezésre, a közösségépítésre. Mit mutat a felmérés, valóban kimutatható a könyvtárba járók részéről ez az igény?

Ezt nagyon jól látja. A könyvtárak egyre inkább igyekeznek közösségi térként, találkozóhelyként működni. A társadalom tagjai egyre inkább elszigetelődnek egymástól, hiszen egyre gazdagabb a kulturális választék és az értékpaletta, amiből választhatnak. A hasonló értékrendű, érdeklődésű emberek pedig természetes módon keresik egymás társaságát és észrevétlenül szigetelődnek el a tőlük különbözőktől. A könyvtár tudatosan törekszik arra, hogy értéksemleges hely legyen, ahol bárki megtalálhatja az érdeklődésének, szemléletének, értékrendjének megfelelő tartalmakat, így itt együtt lehetnek olyan emberek is, akik alapvetően nem keresnék egymás társaságát. Ez nagyon fontos a társadalmi kohézió, a társadalmi tőke szempontjából. Jó lenne, ha a nyugat-európai országokhoz hasonlóan nálunk is felismernék a döntéshozók ennek a fontosságát. A felmérés alapján azért nem mutatható ki a közösségi terek iránti fokozott igény, mert évtizedekkel ezelőtt nem tették fel ezeket a kérdéseket ugyanilyen formában, de a korábban már említett könyvtári statisztika alapján világosan látszik, hogy a könyvtári programok és az azokon résztvevők száma az elmúlt 15 évben megháromszorozódott. Ez nagyon impozáns emelkedésnek tekinthető.

A közösségi tér szerep mellett a könyvtárak továbbra is nagyon fontos információszolgáltató intézmények. A megvásárolt könyvek mellett a könyvtárak által előfizetett adatbázisok, elektronikus tartalmak a tanulásnak és a kutatás-fejlesztésnek a nélkülözhetetlen forrásai. Sokszor nem tudatosul az emberekben, hogy az, ami „fent van az interneten”, az sok esetben azért van fent, mert a könyvtárosok digitalizálták, elérhetővé tették. Így sok olyan könyvtárhasználó van, aki nem is sejti magáról, hogy az elmúlt időszakban járt valamelyik könyvtár virtuális falai között. Egy egyszerű példával szemléltetve, ha egy diák a Google-lel rákeres Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művére, az első találat nagy valószínűséggel az Országos Széchényi Könyvtárban működtetett Magyar Elektronikus Könyvtár tartalmára mutat. Amint odakattint, tudtán kívül máris könyvtárhasználónak tekinthetjük.

 

A válaszaiból úgy tűnik, a felmérés azt igazolja, hogy a nethasználat nem egyértelműen negatív irányban befolyásolja az olvasói szokásokat, csak az olvasói figyelem egy része átterelődött a digitális szövegekre. Érvényes ugyanez vajon az e-bookok vagy a digitális olvasóeszközök használatára is? Milyen ütemű az átalakulás?

A papír alapú olvasnivaló fölött már nagyon sokan kongatták a vészharangot az internet megjelenését követően. Az általunk készített felmérések alapján azt lehetne erre mondani, hogy kevesen vannak, akik elektronikus könyveket olvasnak, de a bővülés dinamikus. 2017-ben még a megkérdezettek 3,6%-a állította, hogy az előző nap olvasott elektronikus könyvet, 2019-ben már 5,3% válaszolt igennel ugyanerre a kérdésre. Talán a könyvpiacon az e-könyvek szűkösebb kínálata, talán a papír alapú olvasnivalóhoz való ragaszkodás az oka, bármi legyen is, az átalakulás inkább évtizedekben, mint években lesz mérhető.

 

Van a felmérésüknek egy nagyon izgalmas része, amelyik a házi könyvtárak alakulását követi. Emlékszem, a 2000-es évek elején az Egyesült Államokban döbbenten tapasztaltam, hogy vannak olyan felsőfokú végzettséggel rendelkező házaspárok, akiknek alig van könyv az otthonukban. Mennyire jellemző ez ma Magyarországon? Milyen méretű házi könyvtárak a leggyakoribbak?

A házi könyvtárak méretének zsugorodása számomra is megdöbbentő mértékű. Jelenleg a magyar háztartások 64%-ában kevesebb, mint 100 könyv található, több mint 300 könyvvel pedig a háztartásoknak csupán a 10%-a rendelkezik. 300 könyv  5-6polcon elfér. Jellemzően a magasabban kvalifikált, a jobb anyagi helyzetben élő, nagyvárosi emberek tartanak több könyvet a lakásukban.Az 1990-es években még 40% körül volt azoknak a háztartásoknak az aránya, ahol 100-nál kevesebb könyv volt található.

 

A Tomori Világ szeptemberben indított egy sorozatot, ahol a vállalkozó szellemű hallgatók és oktatók megírhatták, amelyik a tíz legkedvesebb könyvük. Ha a felmérés alapján a magyar olvasók tízes listáját kérdezném, milyen könyvekből állna össze?

Ha röviden akarnék válaszolni, akkor annyit mondanék, hogy a könnyű irodalom minőségibb szegmenséből. A felnőttek által évek óta a legkedveltebb szerző Danielle Steel, őt követik Lőrinc L. László és Rejtő Jenő. 2019-ben a negyedik legnépszerűbb szerző lett a Harry Potter sorozat írója, J.K. Rowling. A tízes listán őket Müller Péter, a krimi koronázatlan királynője: Agatha Christie és a Trónok harca szerzője: George R. R. Martin követte. Végül Robert Merle, Stephen King és Fejős Éva kaptak még helyet a tízes listán.

 

Az utolsó kérdésem személyes lesz. Milyen könyvet ajánlana a Tomori Világ olvasóinak az olvasáskutató?

Erre nem mernék válaszolni, mert nagyon jól tudom, hogy a személyes kedvenceim nem feltétlenül találnák meg az utat mások lelkéhez. Helyette hadd idézzem a S. R. Ranganathan, indiai könyvtárost, aki 1931-ben megfogalmazta a könyvtárosság öt alapvető törvényét, amelyek mind a mai napig érvényesek! A második és a harmadik úgy hangzik: „2. Every reader his or her book; 3. Every book its reader”, azaz minden olvasónak megvan a könyve és minden könyvnek az olvasója! Így inkább a jó könyvek felfedezésének őszinte örömét kívánom a Tomori Világ olvasóinak!

 

A kiemelt képen: a KSH Könyvtár, Bibó István Terem

 

Megkérdeztük a Tomori Pál Főiskola hallgatóit, mit jelent nekik a Tomori.