A Tomori Pál Főiskola kutatásai között kiemelt terület volt a kulturális és kreatív ipar (KKI) 2018-ban. Korábban ezzel a témával nem foglalkoztam, így személyesen arra voltam kíváncsi, hogy mit lehet kezdeni ezzel a terminológiával, mi ennek a tartalma és vajon mi lehet a gyakorlati vonatkozása. Tanulmányomnak két fő része van: 1) a fogalom értelmezése, amelyet szakirodalmi források feldolgozásával tisztáztam; 2) gyakorlati hasznának feltárása, amelyet konkrétan az EU által támogatott pályázatoknál vizsgáltam, időnként elveszve az uniós dokumentumok tengerében.
Kruppa Éva, a Tomori Pál Főiskola tanára
A kulturális és kreatív ipar meghatározása
Az elmúlt negyedszázad szakirodalmi forrásai arra utalnak, hogy maga a fogalom viszonylag új keletű, eredete talán az 1980-as évekre tehető, holott Theodore Adorno és Max Horkheimer már 1948-ban definiálták a kulturális ipar fogalmát: olyan javak megalkotásáról van szó, amelyek iparszerű reprodukálásuk által a közfogyasztás tárgyai lesznek. Meg kell jegyeznem, hogy ez a fogalmi meghatározás a piacon értékesülő, tömeges felhasználható/fogyasztható kulturális tevékenységek meghatározását segíti, implicit módon elhatárolva azokat a kultúra klasszikus tevékenységeitől.
A kultúra kettős jellegét hangsúlyozza az UNESCO fogalma, ami megjelenik a művészetben és a gazdaságban, a művészek és a kreatív szakemberek által. A fentebb nevezett szerzők meghatározása óta a fogalom minden egyes eleme radikálisan megváltozott, mind a kulturális alkotások, javak létrehozása, mind azok reprodukálásának technológiája, nem beszélve azok kereskedelméről és a média szerepéről.
Oktatási intézmények számára kifejezettem ajánlom Galloway-Dunlop 2007-ben publikált tanulmányát e témában és módszertanukat is a fogalom meghatározásában. Első helyen rámutatnak a kulturális és kreatív ipar tautologikus voltára, a kultúra attribútuma a kreativitás, így felesleges annak megismétlése, zavarónak tartják a kultúra és kreativitás csereszabatos használatát. Galloway-Dunlop szerzőpáros a KKI fogalmának létjogosultságát több más tényezővel összefüggésben is vizsgálta, és úgy találták, hogy a fogalom nem felel meg a tudomány követelményeinek, így az alkalmazásának nem jósoltak hosszú életet.
A fogalom mégis él
Kíváncsi voltam arra, hogy vajon mi indokolhatja, hogy a fogalom a jóslat ellenére sem tűnt el. Szemben a fenti kritikával Ságvári Bence (aki maga is foglalkozik e kérdés elméleti vonatkozásaival) munkái azt tükrözik, hogy a fogalom létjogosultságát annak intézményesülése adja. Alkalmazzák a gyakorlatban, a közszférában – annak pontos értelmezése nélkül -, sajnos így az sem kerülhető el, hogy a KKI támogatási programjai a politikai szempontokat ne érvényesítsék.
Az idézett szerzők munkáiból az is kitűnt, hogy a kultúra már nem exkluzív kategória. A kulturális termékek iparszerű reprodukálásával tömegeket érnek el, illetve újabb fordulópontot jelent a kultúra alakulása szempontjából a web és más újítások elterjedése. A digitalizációval a kulturális iparágak (végeredményben áruk és szolgáltatások) fogalma is átalakul, a tömegek kultúrája még nyitottabb és befogadóbb lehet, ugyanakkor létrejött a kultúra valós idejű fogyasztása, ami a szolgáltatók részéről is új hozzáállást követel. Mindennek eredményeképpen a kulturális ipar vállalkozásainak új üzleti modellben kell gondolkodniuk, ezeket a változásokat pedig a kulturális politika alakítóinak is figyelembe kell venniük.
A szakirodalmi forrásokból számomra az alábbi következtetés adódott: A kulturális és kreatív ipar fogalma nem felel meg a tudományos kritériumoknak, meghatározásának kulcsa a kultúra maga, amelynek tartalma jelentősen megváltozott. Ha közpolitikai célok miatt szükséges a kulturális ágazatok elhatárolása más kreatív tevékenységektől, akkor a kultúra olyan jellemző vonásait kell feltárni, amelyek megkülönböztetik azokat más, innovatív területektől.
A kulturális és kreatív ipar támogatása az EU-ban
A KKI támogatása több államban, pl. az Egyesült Királyságban, Ausztráliában már 30-40 éve megfigyelhető, meghatározták azok költségvetési forrásait és a támogatandók körét. Az Európai Unió intézményei az elmúlt két évtizedben foglalkoztak csak intenzíven a kulturális és kreatív iparágakkal, beleértve a fogalom meghatározását is, amely az EU támogatásának indoklásához vált szükségessé. E kérdéskörben ismerni kell, hogy a kultúra olyan terület, amelyik alapvetően tagállami hatáskörbe tartozik, az EU ezzel kapcsolatban csak támogató, összehangoló, kiegészítő tevékenységeket tehet. A kulturális és kreatív iparnak az EU politikájában inkább piaci jellege van, üzleti modelljének fő vonása a tudás alapú gazdaság kreatív jellege és a digitális korszakban a technológia újításai. Az EU támogatási politikájában cím szerűen megjelenik a kulturális és kreatív ipar, erről a 1295/2013/EU rendelet intézkedett, és a szektor támogatására kb. 190 milliárd eurót biztosítottak 7 évre a 2014-2020 időszakban, az Európai Bizottság tervei szerint 150 milliárd eurót lehet majd e tevékenységek támogatására felhasználni az EU 2021-27-es költségvetési időszakában. A szakértői csoportok foglalkoztak azzal is, hogy az uniós forrásokat hogyan használták fel a támogatottak. Az elemzők több jó példát, sikeres projektet mutattak be, de felhívták a figyelmet arra, hogy a támogatóknak maguknak is kreatívnak kellene lenniük, mert a pályázatra jogosultak széles körben nem is hallottak ezekről a lehetőségekről. A kreatív ipar jelentőségét mutatja, hogy az EU-ban a KKI szektorában évente kb. 510 milliárd euró értéket állítanak elő, ami az EU GDP több, mint 5%-a, 12 millió fő foglalkoztatása kapcsolódik közvetlenül e szektorhoz, ami az össz-foglalkoztatottaknak kb. 7,5% (Eurostat 2018). A terület vizsgálata tehát nemhogy indokolt, kétségtelenül nagy figyelmet igényel.
A kulturális és a kreatív ipar kérdéseivel foglalkozva azt tapasztaltam, hogy az elméleti kutatások már nem fordítanak figyelmet a fogalom pontosítására, a gyakorlatban tényként fogadják el annak meghatározását. Empirikus kutatásokkal azonban nem bizonyított, hogy a KKI-hez sorolt tevékenységeknél pl. az innováció nagyobb mértékben lenne jelen, mint más iparágakban. A KKI-t mint önállóan lehatárolható területet a szakirodalomban gyakran igazolják az ágazat gazdasági jelentőségével, gyors fejlődésével, válságok során mutatott alkalmazkodó-képességével. Összességében e szektorban még rengeteg kihasználatlan potenciál rejlik.
A témáról bővebben:
KRUPPA Éva, Kreatív gazdaság. Kulturális és kreatív ipar az EU programjaiban, in: Tudományos Mozaik 17. kötet, szerk. FATA Ildikó, KISSNÉ BUDAI Rita, 2019,
