2022.07.05.
Tomori világSzabadegyetemA városfejlődés globális kihívásai a 21. században

A városfejlődés globális kihívásai a 21. században

 

A városfejlődés  21. századi globális kihívásai komplex problémákat vetnek fel, amelyek egyaránt érintik az agglomeráció, a tömegközlekedés, az útépítés, a közösségszervezés, a környezetvédelem kérdéseit. Hogyan alakulnak  a városfejlődés legfontosabb globális és európai trendjei? A különböző törekvések milyen társadalmi, gazdasági és környezeti következményekkel járnak? Melyek azok a városfejlesztési és várospolitikai megoldások, amelyek ma választ próbálnak adni a nagyvárosi fejlődés problémáira? Ezekről a kérdésekről faggattam Schuchmann Júlia terület- és településfejlesztő geográfust, városkutatót, a Tomori Pál Főiskola oktatóját.

 

Schuchmann Júlia, geográfus, A Tomori Pál Főiskola docense

A nagyvárosi élet egyre erőteljesebb kihívások elé állítja a politikát, a tervezőket, a városban élőket egyaránt. Hogyan látod mint kutató, milyen típusú kihívásoknak kell egy élhető nagyvárosnak megfelelnie?

Ez így igaz, a világméretű urbanizáció és következményei – a klímaváltozás mellett – a legfontosabb globális kihívások között van napjainkban. Jelenleg a világ népességének, amely most már a 7 milliárdot is túllépte több, mint fele, egészen pontosan 54%-ka él városokban. Ez az arány az ENSZ World Urbanization Prospect előrejelzései szerint tovább fog növekedni. 2050-re már a világ lakosságának, mintegy 66%-ka lesz városlakó. Azt is nagyon fontos megemlíteni a világ városfejlődési folyamatainak megfigyelése kapcsán, hogy nem csupán egyszerűen arról van szó, hogy növekszik a városlakók aránya, hanem ez a rapid növekedés elsősorban az úgynevezett megavárosokban, a 10 millió lakosnál is nagyobb népességű óriásvárosokban zajlik. Az elmúlt 150 évben áttevődött az urbanizáció súlypontja az úgynevezett fejlett világ országaiból a fejlődő világ országaiba. Ma a legtöbb 20-30 millió lakosú megapoliszt Ázsiában és Afrikában találjuk. Képzeljük el, csak egy városban él háromszor annyi ember, mint Magyarország teljes lakossága! Összehasonlításképpen: Európában csak két 10 milliónál népesebb globális nagyváros található, London és Párizs. Ha megnézünk egy fejlődő világbeli országban lévő megavárost, mondjuk az afrikai Nigéria fővárosát, Lagost akkor hihetetlen növekedést tapasztalhatunk a városi lakosság számában nagyon rövid idő alatt. A zömében falusi térségekből -a jobb élet reményében- városba vándorló tömegek nem engedhetik meg maguknak a városi életet, sem a lakhatást ezért a város peremén, informálisan felépített bádogvárosokban húzzák meg magukat, ahol semmiféle közmű sincsen. Mindez kaotikus helyzetet teremt ezekben a városokban, amely sem társadalmi, sem gazdasági, sem környezeti szempontból nem fenntartható.

 

Miben látod a különbséget a fejlődő és a fejlett világ városai esetében?

Európában és a nyugati fejlett országokban egészen mások a problémák. Az európai – közte a magyar nagyvárosok -legégetőbb problémái, a városok szétterülése, a növekvő motorizáció, a környezeti károk, a zöldfelületek csökkenése, parkolási gondok, az ingázás nehézségei. Azt mondhatjuk tehát, hogy a legnagyobb különbség a fejlett és a fejlődő világ urbanizációjában a folyamatot mozgató erők között van: Míg a fejlett világ országaiban a városok fejlődését és a problémák jelentős részét is a globális gazdasági hatások mozgatják, addig a fejlődő világ országaiban a vidéki nyomorból oda menekülő szegények tömegei. Egyik folyamat sem járul hozzá az élhető városokhoz, sajnos. Ezeknek a városfejlődési problémáknak a kezelése hihetetlenül komplex feladat.

 

 

Felvázolható röviden, hogy milyen trendek határozzák meg a felmerülő nehézségeket a közép-európai régióban?

Globális trend a nagyvárosok gazdasági és társadalmi jelentőségének és súlyának növekedése az országokon belül. Úgy is mondhatnánk, hogy a globális szerepkörrel bíró metropoliszok a világ gazdaságának csomópontjai, motorjai. Európa szerte érzékelhető, hogy mindenhol, Ausztriában, Csehországban, és persze Magyarországon is, a fővárosok koncentrálják az ország népességének egyre növekvő részét és a nemzeti összjövedelem egyre nagyobb hányadát is (GDP). Magyarországon ez a trend régóta világosan érzékelhető. Budapest és a hozzá tartozó agglomeráció országon belüli népességi és gazdasági súlya egyre nagyobb. Ma itt él a magyar népesség 27%-ka és itt termelődik meg az ország GDP-jének 40%-ka. Ma lassan az egyetlen térsége az országnak, amely népességnövekedést mutat, mert az ország többi részeiből a főváros felé igyekeznek az emberek.

 

Mennyire építhető be a nagyvárosok működésébe a fenntarthatóság, a környezetvédelem? Hogyan alakíthatóak ki olyan struktúrák, amelyek a lakosságot a környezettudatosságra ösztönzik?

A globális klímaváltozásnak a ma már nagyon is jól érzékelhető hatásai a városokat és különösképpen a nagyvárosokat teszik sérülékennyé. Azt hiszem, egy felelősen gondolkodó városvezető ma nem mehet el a probléma mellett. Az egyre forróbbá váló nyarak, a hőhullámok például csak Párizsban minden évben több tucat áldozatot szednek. A városi terek zöldítése, az új és a már megépült épületek energiahatékonyságának elősegítése, támogatása, az autóforgalom ésszerű csökkentése, más alternatívák felkínálása, például: jó minőségű és megfizethető közösségi közlekedés, biciklis utak fejlesztése, P+R parkolók kialakítása stb., mind-mind közelebb vihet bennünket a fenntartható városfejlődéshez.  

 

 

Kreatív megoldásnak látom a közösségi kerteket, erre Budapesten is vannak példák. Hogy látod, mennyire működőképesek ezek a megoldások?

Igen, a közösségi kertek valóban izgalmas példái a működőképes nagyvárosi kertészkedésnek. Nem utolsó sorban pedig tényleg segítik a sokszor már elidegenedett nagyvárosokban élők kisebb közösségeinek kialakulását. A nyolcadik kerületben, de a Millenárison is azt láthattuk, hogy a spontán módon, legtöbbször foghíjtelkeken kialakuló közösségi kiskertek csak addig tudtak működni, amíg egy ingatlanbefektető nem jött, és nem építette be a szabadon maradt telket. Ezeknek a városi közösségi kerteknek a hosszú távú fenntartása és védelme ezért nagyon fontos lenne.

 

Melyik a kedvenc városod, és mi az, ami lenyűgöz, amit példaértékűnek látsz benne?

Hú, ez nagyon nehéz kérdés. Én nagyon szeretem Budapestet, szerintem amellett, hogy egy gyönyörű város, alapvetően sok tekintetben élhető is. Párizs áll még nagyon közel a szívemhez, ott éltem is egy ideig ösztöndíjasként. Párizs az Párizs, „megér egy misét”, ahogy IV.Henrik mondta egykor. Illetve a közeli Bécs, a maga, nyugodt, kiszámítható polgári miliőjével mindig lenyűgöz. Párizsban imádom a helyi, lokális piacokat. Minden városnegyednek megvan  a maga piaca, ahol a farnciák előszeretettel vásárolnak, szombat és vasárnap délelőtt és persze élénk társadalmi életet élnek. Aztán ott vannak a boulangerie-k, a kis pékségek, ahol helyben sütik frissen a ropogós baguette-t. Kihagyhatatlanok a híres kávéházaik, brasserie-k, kis éttermek, ahogy ülnek az utcán a franciák egymás mellett békében, és élvezik a napsütést, nézelődnek.

 

Milyen Budapestet vizionál magának egy városkutató 20 év múlva? 

A mai folyamatok alapján valószínűsíthetjük, hogy Budapest népességi és gazdasági súlya tovább fog növekedni az országon belül. A főváros és agglomerációja továbbra is  legvonzóbb térsége lesz az ország más részeiből elköltözni vágyók számára. Reméljük, a mostani járványhelyzet hamarosan véget ér, és Budapest megint megtelik élettel, turistákkal, ismét a nemzetközi turizmus egyik legkedveltebb fővárosa lesz. Sajnos nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy hasonlóan a világ többi nagyvárosához, Budapest mentes lesz a  problémáktól, mint például a nagyvárosi közlekedés gondjai. Talán egy-két lépéssel előrébb leszünk a problémák megoldásában. Szeretnék egy olyan Budapesten élni, ahol a fővárosi polgárok jólétben, nyugalomban és a biztonságban élhetik a mindennapjaikat. 
 
A kiemelt kép forrása: WikiCommons; A galériákban Schuchmann Júlia fotói láthatóak.

 

Megkérdeztük a Tomori Pál Főiskola hallgatóit, mit jelent nekik a Tomori.