2024.04.25.
Tomori világBlogHogy milyen érzés különbözni

Hogy milyen érzés különbözni

Elmesélem

Azt hittem, négy nap alatt vissza tudunk költözni. Egy felújítás miatt mentünk át egy másik lakásba júliusban. Augusztus közepén valamikor levonultak a mesterek, aztán a rendrakás négyszer annyi napot emésztett föl, mint amennyit terveztem, csak egy rövidet tudok írni most. Amikor még azt hittem, rengeteg időm van, valamikor a múlt hónap elején véletlenül elindult egy film a Netflixen, Törés a címe. Először meg akartam állítani, aztán eszembe jutott, hogy szeretem a véletleneket, és hagytam, hadd menjen végig a film, közben keresgéltem valamit az interneten, fél szemmel néztem a tévét csupán. Anthony Hopkins egyik mozdulatát kaptam el ugyancsak véletlenül, lenyűgözve figyeltem onnan, ahogyan egyik esemény követi a másikat, a Törésnek vége szakadt, után visszamentem a film elejére, és újra megnéztem, hogy ellenőrizzem, jól láttam-e tényleg mindent. Ami ott történt, arról mindenképpen beszélnünk kell, vagyis, én fogok, ez biztos.

Mára azonban egy másik filmet választottam, egy Youtube videót, huszonöt perc összesen. Aktualitása, hogy egy egyetemi nyitóbeszéd, igaz, egy záróünnepség nyitóbeszéde. Will Ferrell tartotta a Dél-Kaliforniai Egyetemen 2017-ben. Will Ferrell amerikai színész, humorista, producer, író és egy profi labdarúgócsapat, a Los Angeles FC résztulajdonosa. Will Ferrellt én azért szeretem, mert nyoma sincs benne a fegyelmezettségnek. Annyira különbözik, amennyire csak elképzelhető, sőt, a képzelet határán túl nem olyan, mint a többiek, persze, senki sem olyan, mint a többiek, de Will Ferrell semmiféle erőfeszítést nem tesz annak érdekében, hogy beleolvadjon a tömegbe. Egyetlen olyan művelete sincs, amit normálisnak mondhatnánk, mindene más, eltér, kiugrik. Dilis, fura, bizarr, abszurd, különös. Tiszteletbeli doktori címet adományozott neki a Dél-Kaliforniai Egyetem, egy ünnepségen avatták doktorrá, ugyanazon, amelyen Suzanne Dworak-Pecket, Dr. Gary Michelsont, Mark Ridley Thomast, David Ho-t és Helen Mirrent is. Will Ferrell beszédének a „Hallgass a szívedre” címet adta.

 

Will Ferrell in Sydney for ‘The Campaign’ red carpet event at Fox Studios. This file is licensed under the Creative Commons Attribution-Share Alike 2.0 Generic license.

A színész sportinformáció szakon végzett egy főiskolán 1990-ben, és nem kellett olyan sok sportinformáció végzettségű szakember akkoriban az Egyesült Államokban, sőt, sehol a világon nem kellett egy sem, ha pontos akarok lenni. Diploma után Ferrell visszaköltözött ezért Kaliforniába. Majd fölvették ide, erre az egyetemre, ahol most a beszédet is tartotta. Valamilyen, diákmunkával kapcsolatos feladatokat bíztak rá, de nem felügyelték őt igazán, megengedték, hogy munkaidőben akkor és oda menjen el, amikor és ahová akar. „Megengedték” alatt azt érti, mondta így a beszédében, hogy ő távozott, és ők meg nem vették ezt észre.

Elmesélt egy történetet arról, hogyan kapott meg valami olyasmit egy irodalomprofesszortól, ami miatt végül arra tudta  építeni a karrierjét, aki ő valóban. A történet úgy szól, hogy Ferrell barátai itt tanultak akkor ezen az egyetemen, és ő azzal szórakoztatta magát, hogy napközben bekopogott azoknak az előadótermeknek az ajtaján, amelyekben ők ültek, és kérdezett valami oda nem illőt az oktatótól, vagy kérdés nélkül matatott a teremben, aztán kijött némán, ilyesmiket művelt, és egyszer Emil barátjának egy szabadon választható irodalomkurzusát gondolta megzavarni.

Karbantartónak öltözött, szürke overallt, védőszemüveget, gumikesztyűt húzott, szájában egy félig elszívott cigaretta lógott, kezében egy vödröt hozott, tele súrolószerekkel. Föltépte a terem ajtaját és azt ordította, hogy Emil rosszul lett, úgy hallotta, és ennek a nyomait kell neki feltakarítani, a karbantartók főnökétől értesült erről, ezért van most itt. Kirángatta Emilt a helyéről, feltörölte a padlót, nem volt ott semmi, közben hangosan kommentálta azt, aminek a hiányát egy szivaccsal igyekezett eltakarni, mindenki nevetett, aztán amikor végzett felállt, és kivágtatott az ajtón.

Emil óráját egy irodalomprofesszor tartotta, úgy hívták, hogy Ronald Gottesmann. Ő volt a Norton amerikai irodalmi antológia egyik társszerkesztője. Amikor egy hónappal az óralátogatás után Ferrell gondolataiba merülve sétált át a kampuszon, hirtelen valaki megragadta a vállát. A fiú oldalra pillantott, és látta, hogy Ronald Gottesmann áll mellette, Ferrell arra gondolt, most meg fogják kérni, hogy soha többé ne tegye be a lábát az irodalomórákra, ha lehetséges. De dr. Gottesmann azt mondta, hogy imádta Ferrell performanszát, és hogy talán az egyik legviccesebb jelenet volt Ferrellé, amit ő, a professzor, életében látott. És, hogy ha lenne szíves ezt időről időre megismételni valahogyan, nagyon hálás lenne, mondta így az irodalomtudományok doktora, aztán meg is egyeztek: Will Ferrell megígérte, hogy megtesz mindent majd, amit csak tud.

Will Ferrell gyakran szerepelt ezután Ronald Gottesmann óráin karbantartói jelmezben, a professzor kámeamegjelenéseket vállalt színműveiben. Gottesmann bele is szőtte Ferrell egyik látogatását „Walt Whitman: Fűszálak” című előadásába.

Ferrell azt mondja, hogy az irodalmár biztatására, az ő hatása alatt lett végül olyan dilis és különleges, hogy arra már karriert lehetett építeni. A beszéd, ahogyan írtam, összesen huszonöt perc, a címe: Will Ferrel – USC Commencement Speech 2017, nézzék csak meg, nagyon szórakoztató szerintem.

 

 

 

 

Keresztesi Judit

 

Megkérdeztük a Tomori Pál Főiskola hallgatóit, mit jelent nekik a Tomori.