Engedjenek meg a riporter részéről egy személyes gondolatot. Elsőéves szabad bölcsész hallgatóként, a Tomori Pál Főiskolán eltöltött hónapok alatt szoros lelki kapocs alakult ki köztem, a műalkotások és a művészeti ágazatok között. Annyira megihlettek a tanulmányaim és magukkal ragadtak az alkotások és azok történetei, hogy majdnem minden meghallgatott óra után esténként verset írtam az adott művel összefüggésben. Korábban is írtam, többek közt versírással foglalkozom, de a magabiztosságot és a profizmust, egyre inkább úgy látom, hogy képzésekkel és írásgyakorlatokkal lehet elsajátítani. A Tomori Pál Főiskolán idén szeptemberben induló Képzőművészeti szakíró és kritikus szakirányú másoddiplomás képzéséről beszélgettünk a szakfelelős oktatóval, Csanádi-Bognár Szilviával.
A Tomori Pál Főiskolán 2020 szeptembertől egy egészen új szakirányú továbbképzést indítanak Képzőművészeti szakíró és kritikus néven. Ezt a képzést más intézménynél nem találtam. Miért tartották fontosnak, hogy ilyen program induljon?
Csanádi-Bognár Szilvia, a Képzőművészeti szakíró, kritikus képzés szakfelelőse
A hazai bölcsészképzésben az oktatási programok alapvető adottságként tekintenek a hallgatók írói és olvasói kompetenciáira, ami természetes, a bölcsészhallgatók és a végzett szakemberek idejük jó részében szövegekkel foglalatoskodnak. Ha azonban mindazok, akik a humaniórák területén végeztünk, és a munkánk a mai napig erre a végzettségre épül, visszagondolunk, azt hiszem, mind pontosan tudjuk, hogy az íráskészség alakulása hosszú történet, amelynek talán az első igazán tudatos állomását jelenti a felsőoktatásban eltöltött idő. Ha ekkor az ember segítséget kap, folyamatos visszajelzést, tervszerű támogatást az írásaival kapcsolatban, akkor erőteljesebb az úton való előrejutás. Az angolszász oktatásban a középiskolai képzésben és a felsőfokú intézményekben is nagy hagyománya van azoknak a kurzusoknak, amelyek a nyilvános beszéd, a szónoklat, az előadás, illetve a különböző műfajú írásművek alkotását alapozzák meg. Ezt a szemléletmódot szeretné a Tomori Pál Főiskola egy nagyon gyakorlatias szakirányú programmal képviselni. Művészeti szakíró képzés egyébként más intézményekben is található, de ezek a színház és a film területére koncentrálnak. Mi olyan képzési programot állítottunk össze, amelyik kifejezetten a képzőművészetre fókuszál.
A szakképesítés elvégzése során milyen szakmai tudásra, kompetenciákra lehet szert tenni?
Manapság, amikor a számítógépes eszközök használata egyre nagyobb teret hódít, a hallgatók olvasási igényei és írási szokásai is változnak. A rövidebb szövegek, a rengeteg képi tartalom befogadása és alkotása mellett kisebb figyelem hárul a korábbi, tradicionális írásmódokra, ezért a felsőoktatásra hárul az a feladat, hogy a bekerülő hallgatókat bevezesse a tanulmányolvasás, az esszéírás alapvető követelményeibe. A művészettörténet terén a változás egészen pontosan a blogok, a videók mint ismeretterjesztő források felbukkanását és népszerűvé válását jelenti, illetve általában a populáris internetes tartalmak előtérbe kerülését, ami nagyon erősen csökkentette a korábbi albumgyűjtést, a szakkönyvek vásárlását és tanulmányozását. A szakmai élet, a tudományos diskurzus azonban – mindezen jelenségek ellenére – változatlanul a tanulmányok, esszék, kritikák közlésével működik, ez pedig egyre kevésbé jut el a közönséghez, a szakma belügye marad. Képződött tehát a művészetközvetítés terén egy tekintélyes rés, amit az internetes világ hidal át, a hallgatók is jószerivel ezeket a csatornákat használják a tájékozódáshoz. A felsőoktatás feladata, úgy látom, ezen a téren kettős. Egyrészt be kell vezetnie a hallgatókat az elkötelezett szakírói gyakorlatba. Többé nem elegendő olvasmánylistákat adnunk, és kikérdeznünk, hogy mit sajátítottak el belőle, meg kell mutatni azt is, hogyan olvassák, hogyan keletkeztek ezek az írások, elemezni kell a kutatási módszereiket, a szerkezetüket, a stílusukat, a fordulataikat, a műfajukat, ha azt várjuk, hogy az új generáció is hasonlóan magas szintű szövegeket hozzon létre. A másik feladat, hogy az újabb népszerűsítő lehetőségek kezelését és fogásait is elsajátítsák a hallgatók, hiszen szükség van arra, hogy a nagyközönség tájékozódását magas szintű kutatás alapozza meg, de ugyanakkor érthető és élvezhető anyagot biztosítson.
Az alapszakon korábban is felvehető tárgy volt az Írásgyakorlat. A továbbiakban az új képzés keretein belül, milyen tárgyak várhatnak a hallgatókra?
Az alapszakos Írásgyakorlat egyfajta proszemináriumként működik, a célja, hogy az iskolai beadandók készítésének alapvető fogásait elsajátítsák a hallgatók, és tudatosabban tekintsenek a szövegeik minőségére. A szakirányú képzésben egy szinttel feljebb lépünk, arra készítjük fel a hallgatókat, hogy a művészeti szcéna résztvevőjeként tevékenykednek akkor, ha műkritikusként vagy szakíróként kezdenek el dolgozni. Vagyis a műelemző gyakorlatokon túl a kulturális intézményrendszer felépítésével, a műgyűjtés és a műkereskedelem problémáival, a műkritika történetével, a kiállításrendezés összetevőivel is megismerkednek, és persze nagy óraszámban foglalkoznak a képzőművészeti szakirodalom és szaksajtó különböző műfajaival.
Milyen feltételei vannak a szakosodásnak, gondolok itt az előképzettségre? Illetve milyen időtartamú tanulmányokra számíthat, aki belevág?
A képzésre való jelentkezés feltétele az alapszintű bölcsészeti, társadalomtudományi, hittanári vagy pedagógusi diploma. Ez azt jelenti, hogy nagy örömmel várjuk a korábban művészettörténeti alapképzésben végzetteket, de azokat is, akik vonzódnak a képzőművészetek vagy kifejezetten a kortárs művészet felé, és most ebben az irányban szeretnék fejleszteni a tudásukat. Természetesen művészettörténeti ismereteket közvetítő kurzusok is lesznek, ami a korábban más területeken végzettek számára alapvető fontosságú, a művészettörténeti specializációban végzettek számára pedig lehetővé tesszük egy-egy kisebb terület vagy konkrét kérdés behatóbb vizsgálatát. A tanulmányi idő 4 félév, ezalatt szakmai gyakorlaton is részt kell venniük a hallgatóknak, amelyet szakmédium vagy kiállítóhely felügyelete alatt töltenek el, tehát olyan közegben, ahol ki tudják próbálni az addig megszerzett tudásukat.
Miért érdemes elkezdeni a szóban forgó képzést? Milyen típusú munkára jogosít majd?
A képzés célja az egyéni céloknak megfelelően többféle lehet. Aki eddig nem kifejezetten művészettel kapcsolatos tanulmányokat végzett, annak egy jó lehetőség, hogy másoddiplomát szerezzen a témában. Megfelelő azoknak, akik galériás munkára készülnek, múzeumi munkát szeretnének keresni, vagy kifejezetten a kritikaírás felé mozdulnának, esetleg újságíróként szeretnének kulturális témákkal foglalkozni. Ma Magyarországon az intézményi kutatómunka és a kritikaírás szokott leginkább együtt járni, mert a megélhetés szempontjai ezt diktálják, de úgy látom, hogy a közönség sokkal nyitottabb a művészeti témákra annál, hogy a diskurzus megrekedhetne a szigorú szakmai nyelv és orgánumok keretein belül. Egyre nagyobb az igény azokra az újságírókra, akik művészeti publicisztikát folytatnak és időről időre olvasmányos könyveket írnak a témában. A kritikaírás maga is változik, mára a szigorú megítélés inkább a hallgatásban jelentkezik, és az értékelés helyét egyre inkább átveszi az interpretáció. Ez a körülmény maga után vonja a minőségi írások igényét a szakmai lapok felől is, azt az igényt, ami úgy kétszáz évvel ezelőtt, a kritikusi munka születésénél a legkiválóbb irodalmároké és a legbiztosabb tollú filozófusoké volt.
Pertl Huda Katalin
A képzésről itt tájékozódhatnak: http://portal.tpfk.hu/kepzomveszeti-szakiro-kritikus
A kiemelt képen: Henry Herbert La Thangue, A műértő, 1887
