Mese a Szépségről

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy világszép hercegkisasszony, akinek az országát egyik oldalról a törpék, a másikról a varázslók birodalma határolta. A törpék okosak voltak, értettek a számoláshoz és a zenéhez, szépen írtak, a varázslók pedig arról voltak híresek, hogy gyorsan el tudták intézni az ügyeiket mindenhol. De egyik szomszédnak sem volt erőssége a békesség, és az is volt a baj még, hogy hol túl szigorú, hol meg túl engedékeny vezért választottak a törpék meg a varázslók maguknak. Az az igazság, hogy a beszélgetéssel is hadilábon álltak mind a törpék, mind a varázslók, s így, amikor már végképp úgy tűnt, hogy elszabadulnak az indulatok otthon, a két nép küldötteket jelölt ki, akik aztán átmentek a hercegkisasszonyhoz, az ő birodalmába, hogy megkérdezzék tőle, mi tévők legyenek. A hercegkisasszony jószívű volt és a belső iránytűje olyan tisztán mutatta az utat, hogy bátran meg lehetett bízni a megérzéseiben, és nagyon hasznos tanácsokat tudott adni bárkinek. Az apukája, a király, föl is építtetett neki egy hatalmas palotát, ahol a hercegkisasszony fogadhatta a különböző törpe- és varázslóküldöttségeket.