A Tomori Pál Főiskola képzési tájékoztatójában szerepel ez a mondat: ” A szabad bölcsészet alapképzési szakon végzettek alkalmasak: művelődési, művészeti és műemlékvédelmi intézményekben, kutatóintézetekben, az igazgatás területén, oktatási és ismeretterjesztési fórumokon, a tömegkommunikációban a kultúrakutatáshoz kapcsolódó feladatkörök ellátására.” Ez a sokféle pályakép engem meggyőzött.
Bosch-Tóth Éva, szabad bölcsész hallgató, Tomori Pál Főiskola
7 évvel ezelőtt kerültem közelebbi kapcsolatba a művészi tárgyakkal, egészen pontosan a becsüs szakma miatt. Korábban is vonzódtam a régiségekhez, de akkoriban egy örökség révén rengeteg olyan tárgy hullott az ölünkbe, amelyeknek sok esetben még a funkcióját sem sikerült felismerni. Azt sejtettem, hogy értéket képviselnek, de nyilván messze voltam attól, hogy ezt pontosan meghatározzam. Nem akartam sem saját magamat, sem másokat becsapni az értékesítésük során, így utánajártam, hogy milyen becsüsképzések érhetőek el.
Kevés sikerrel jártam. Akkor még nem sok iskola foglalkozott a képzéssel és az oktatás színvonala is hagyott némi kívánnivalót maga után. Jegyzetek nem voltak, a műtárgybecslésnek pedig gyakorlatilag ma sem létezik szakirodalma, a könyvtárazás a témában mondhatni hiábavaló időtöltés. A gyakorlati képzés is erősen hiányos volt, nem voltunk sem múzeumban, sem tárlatvezetésen, sem aukción, a valós életben alkalmazható tudás nem sokat adott. Néhány nem túl minőségi tárgyat kellett újra és újra megvizsgálni, persze ugyanazokat, amiket a záróvizsga során kellett meghatározni és felbecsülni.
Sok emberben él romantikus elképzelés a becsüsi munkával kapcsolatban. Úgy vélik, elképesztően gazdag gyűjtők hihetetlenül értékes tárgyait vizsgálgatjuk, vagy mondjuk naponta találunk poros padlásokon egy-egy elveszettnek hitt Picasso-t. De nem. Sokkal jellemzőbb, hogy igénytelen szemétkupacokat kell átnézni, mert a gazdájuk értékesnek és/vagy ritkaságnak gondolja a tucatárut csak azért, mert mondjuk – a nagymamáé volt. A másik véglet, amikor a vidéki tyúkólban találunk rá dúsan faragott, szecessziós bútorra, mert a régi bútor némelyek szerint arra a legalkalmasabb, hogy abban tojjanak a tyúkok, de láttam már római kori szarkofágot állatok itatásánál újrahasznosítva is.
Ha valaki tapasztalatot, gyakorlati tudást akar szerezni, kénytelen autodidakta módon megszerezni azt. Sokat segítettek a csoporttársak – köztük több művészettörténész hallgató, a gyűjtőszenvedélyüket kicsit tudatosabb mederbe terelni akaró emberek, és egy roppant gyakorlatias igazságügyi értékbecslő 30 éves tapasztalattal. Az ő tanácsára kezdtem el járni árverésekre és bolhapiacokra. A tapasztalatszerzés miatt nem voltam rest minden hétvégén hajnalban már talpon lenni és kérdezni, kérdezni, kérdezni. A családom kezdetben nem volt túl lelkes, de később már ők ötleteltek, hogy éppen hová menjünk. Ekkoriban ébredt a vágy, hogy művészettörténetet is tanuljak, főleg akkor, amikor néhány oktató jellegű beszélgetésben elhangoztak olyan stílusmegjelölések, hogy „neobiedermeier” vagy „cigánybarokk” – egyre világosabban láttam, hogy ezeket a megjelöléseket meg kellene alapozni valahogyan.
Ahhoz, hogy szélesítsük a saját látókörünket és az elméleti tudásban is szintet tudjunk lépni, kézenfekvő lépés a művészettörténet alapszakra való beiratkozás, hiszen becsüsként is kiválóan hasznosítható háttértudást nyújt. Felbecsülni egy tárgy értékét nagyon komoly kihívás. Meg kell tudni határozni a tárgy korát, stílusát, anyagát, gyártóját, jelzéseit, ismerni kell az adott tárgy készítésének folyamatát és képesnek kell lenni különbséget tenni eredeti és hamisítvány között, mindez stíluskritikai alapismeretek nélkül elképzelhetetlen.
Személy szerint nekem kiemelkedően fontos a műtárgyvédelem is, ami nemcsak fizikai állagmegóvást, megőrzést, restaurálást jelent, hanem hozzá tartozik a műtárgyak tudományos meghatározása, feldolgozása is. Ez főként múzeumokban, közgyűjteményekben való munkát jelent, oda bejutni diploma nélkül pedig nemigen lehet. Hogy ennek a feltételnek megfeleljek, egy éve beiratkoztam a Tomori Pál Főiskola szabad bölcsész alapszakára művészettörténet szakirányra. Elsőévesként eddig főleg alapozó tantárgyakat tanultuk, azonban így is elkezdtem másképp látni a világot és nyitott szívvel várom a továbbiakat.
A szabad bölcsész képzésről bővebben: http://portal.tpfk.hu/szabad-bolcseszet
A kiemelt képen: August Friedrich Siegert, A kis műértő, 1863
