Interjú Szemán Krisztinával, a Tomori Pál Főiskola egykori szabadbölcsész alapszakos hallgatójával
Egy oktató számára mindig nagy öröm, ha a hallgatóival való kapcsolata nem zárul le elvágólagosan, miután megszerezték a diplomát, hanem továbbra is követheti a pályafutásukat, sőt akár közös tevékenységeik is lehetnek. A Társadalom- és Bölcsészettudományi Tanszék keretén belül ez szerencsére egyáltalán nem ritka jelenség.
A hierarchikus oktató-hallgató viszony lezárulásával új kapcsolat kezdődik, aminek az egyik jele a kölcsönös tegeződés. Egykori szabadbölcsész hallgatónkat, Szemán Krisztinát kérdeztem.
Mikor is jártál a Főiskolára? Nekem több év távlatából már összekeverednek az évfolyamok.
2012 és 2015 között jártam a Tomorira. Nem kellett közben félévet halasztanom, így is végig tudtam csinálni, noha nyolc órás munka mellett tanultam.
Mi volt a motivációd, hogy művészettörténetet tanulj? Miért pont a Tomorit választottad?
Akkor már több éve nem tanultam semmit intézményes keretek között, és hiányzott ez a fajta képzés a munkám mellett, ezért elkezdtem keresni a lehetőségeket. A művészet mindig is vonzott, hobbim volt kiállításokra járni, képzőművészeti lapokat olvasni, ezt a tudásomat szerettem volna komolyabban elmélyíteni, így azt próbáltam kideríteni, hogy munka mellett, levelező képzési rendszerben hol lehet művészettörténetet tanulni Budapesten. A Tomori adott erre alkalmat, nem is kerestem tovább, mert egyből szimpatikus volt, amit a főiskoláról olvastam. A lakhelyemhez ugyan nem esett közel, szombatonként korán reggel egy órát kellett utaznom a levelezős hétvégéken a belvárosból, mert akkor nem jártak a hétköznapi gyorsjáratok, de még így sem bántam.
Rémlik, hogy kicsiny, de emlékezetes volt a ti szabadbölcsész évfolyamotok, többször voltunk együtt múzeumban is, és elég jó kis közösségnek tűntetek. Azóta is tartjátok a kapcsolatot?
Szorosan csak pár csoporttársammal tartom a kapcsolatot, főleg azokkal, akikkel együtt mentünk tovább mesterszakra, de pont idén van öt éve, hogy végeztünk, így felmerült a gondolat, hogy tartunk egy találkozót, jó lenne viszontlátni a többieket is.
A mesterszakon egyébként volt tomorisokkal is összeismerkedtünk az alattunk és a felettünk lévő évfolyamokból, tehát úgy tűnik, a tomoris közösségi élmény ide is továbbkísért.
A főiskolai alapszakos képzéstől azt kaptad, amit vártál? Mennyiben változtatták meg az életedet a bölcsésztanulmányaid?
Nagyon szerettem a Tomorira járni, a tanárok tényleg fantasztikusak, nagy hatást tettek rám. Persze először nehezen rázódtam vissza a komoly tanulásba, az első vizsgaidőszak kőkemény volt, de nagyon élveztem a képzést. Tekintélyes mennyiségű filozófiai alapozást kaptunk, amihez még a mai napig vissza tudok nyúlni. A művészettörténeti ismereteim sem hevernek parlagon, hiszen akikkel együtt kiállításokat látogatok, el is várják tőlem, hogy mondjak nekik valamit a művekről, hiszen én művészettörténetet tanultam.
Úgy tudom, folytattad is a művészettörténetet mesterszakon. Mesélnél erről egy kicsit?
Igen, páran felvételiztünk a Károli Gáspár Református Egyetemre, ott jól ismerik a Tomori nevét, ahonnan egészen sokan jönnek MA képzésre. Nekem még a szakdolgozat és az államvizsga hátra van, hogy megszerezzem a diplomát. A szakdolgozatomat novemberben tervezem leadni, a témája a performanszművészet és a dokumentáció kérdése, ami számomra nagyon izgalmas, mert egy pillanatnyi művészeti eseményt a művészettörténet szeretne valahogy megragadni és bemutatni, és ehhez elengedhetetlenek a dokumentumok.
Te és néhány csoporttársad nagy örömünkre még a végzésetek után is visszajártatok a főiskolai konferenciákra hallgatóként vagy előadóként, sőt az egyiken 2015-ben még együtt is kutattunk, és végül te adtad elő angolul. Hogy emlékszel vissza erre?
Ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy végzett diákok ismerős környezetben kipróbálják magukat előadóként. A meghatározott témán belül szabad kezet kapunk a konkrét előadásunkat illetően, én kutatni mindig is szerettem, jó alkalom az előadás arra, hogy egy-egy témában jobban elmélyüljön az ember, a szakmai követelményeknek megfelelően.
Tervezel-e még részt venni akár a Tomori konferenciáin, akár máshol?
Mint mondtam, szívesen kutatok és boldogan veszek részt ilyesmiben a jövőben is.
A szabadbölcsész végzettséged jelent-e előnyt a munkád során? Esetleg van-e más terület, ahol jól tudod hasznosítani az itt tanultakat?
Marketinges területen dolgozom egy magáncégnél, így a bölcsész végzettségem sajnos inkább a szabadidős tevékenységeimben jön jól, de tervezem, hogy egyszer olyan területen fogok dolgozni, ahol a munkámban is hasznát vehetem a tanultaknak.
Hosszú távú célom, hogy olyan állást találjak, amiben a művészettörténetet is hasznosítani tudom. Ebben a döntésemben meg is erősített a képzés, mert bebizonyosodott számomra, hogy nagyon szívesen csinálom.
Vannak-e további terveid tanulásra vagy karrierre vonatkozóan?
Most elsősorban az MA-diplomát szeretném megszerezni, a jövő még nyitott kérdés.
Szerinted kinek való a szabadbölcsész képzés?
Annak, aki szeretné összefüggéseiben megismerni a körülöttünk lévő világot, aki szeretne jól tájékozódni a hétköznapokban, aki szeretné megismerni a filozófiai gondolati rendszereket és biztos támpontot kapni az élet kikerülhetetlen kérdéseihez.
A művészettörténeten belül melyik a kedvenc korszakod? Van-e kedvenc alkotód?
A kortárs művészetet szeretem a leginkább, mert nagyon izgalmasnak tartom azt, hogy az a világ, amiben én is élek, mire inspirálja a közöttünk élő művészeket. Az pedig egy kihívás, hogy az ember megtalálja az igazi mondanivalóval rendelkező művészeket, akiket a kánon még nem sorolt be sehova, és ezért saját magunknak kell valahogy elhelyeznünk az adott műalkotást vagy művészi gondolatot. Egyik nagy kedvencem David Hockney angol művész, aki idős kora ellenére is nagyon frissen gondolkozik, és nyitott minden technológiai újdonságra.
Remélem, találkozunk még további tudományos rendezvények keretei között! Sok sikert kívánok és köszönöm, hogy rászántad az idődet erre a beszélgetésre!
