Fordította: Elbert János, Tandori Dezső
,,Néha úgy érzem, akkor lennék boldog, ha egyszerűen lefekhetnék, és soha többé fel se ébrednék.”
A Zabhegyezővel népszerűvé vált amerikai szerző könyve két novellából áll, a Franny 1955-ben látott napvilágot a The New Yorkerben, a Zooey 1957-ben. A két novellát tartalmazó könyv 1961-ben jelent meg.
A történet fő témája az amerikai Glass család élete, valamint a vallásosság és a lelkiség kérdései. A főszereplők emlékeiken keresztül feltárják családjuk furcsa dinamikáját. Franny és Zooey idősebb testvéreik, Buddy és Seymour nevelése által furcsa ,,csodakorcsokká” váltak.
Az első részben Franny találkozik barátjával, Lane-nel. Étterembe mennek, bár Frannynek semmi étvágya, furcsán érzi magát. Megkérdőjelezi az egyetem fontosságát, kiszállt az egyetemi színházból, önmagát és csoporttársait is kritizálja. Mesél a vallásos könyvről, amit magánál hord, a Jézus-imáról, a szüntelen imádkozásról.
Zooey fejezetének nagy része a fürdőszobában játszódik, Salinger részletes leírást ad minden mozzanatról. A fiú a fürdőkádban cigarettázva sokadszorra olvas el egy levelet, többek között idősebb testvérük, Seymour öngyilkosságáról. Bessie, az anyjuk, belép a fürdőszobába, és aggodalmát fejezi ki Franny állapota miatt, aki hazaköltözött a kollégiumból. A hosszú fürdőszobai jelenet után végül elbeszélget Franny-vel, Bessie kérlelésére.
„Ha nem pontosan annak látod Jézust, aki valójában volt, az egész Jézus-imádat teljességgel értelmetlen. Ha nem érted meg Jézust, az imáját se értheted meg – egész egyszerűen el se jutsz az imáig; legfeljebb valamiféle szervezett képmutatás részese lehetsz.”
A szerző a részletes leírásokkal valóságunkhoz közelivé varázsolja az olvasottakat. A bonyolult és titokzatos karakterekhez egyre közelebb kerülünk, nehéz letenni a könyvet. A Franny és Zooey olyan érzelmeket tár fel, és olyan tárgyakat jellemez, amelyek más körülmények között jelentéktelennek tűnhetnek.
Európa Könyvkiadó
1986
197 oldal
