(Vivre sa vie: Film en douze tableaux)
Rendezte: Jean-Luc Godard
,,Magadnak örökbe, másoknak csak kölcsön add magad.”– Montaigne
Jean-Luc Godard filmjei közül elsőként a Kifulladásig vagy a Bolond Pierrot juthat eszünkbe. Múzsája, Anna Karina mindenképp. A gyönyörű Anna Karina Párizsban modellkedett, Godard felfigyelt rá. Először a rendező második filmjében, A kis katonában szerepelt, később összeházasodtak. Nana a színésznő egyik legfontosabb szerepe.
Az Éli az életét művészfilm, szerzői film, a rendező írja a forgatókönyvet. Tele van intertextualitásokkal, saját olvasmányélményeit is beleilleszti a műbe, a filozófiai elmélkedésektől egészen a párizsi prostituáltakról írt szocigrafikus könyvig. Az ovális arckép című Poe novellát a 11. fejezetben Godard maga olvassa fel.Nagyon érdemes megfigyelnünk a részleteket: a filmplakátokat, egy-egy kamerabeállítást, melyek híres festményeket idéznek Degas-tól Van Gogh műveiig.
Godard szakít a film megszokott elbeszélésmódjával, esszészerű fejezetekből álló filmet alkot. A film 12 képre tagolt, fejezetekre bontja Nana életének változásait. Ez a keresztút 12 stációjára rímelhet. A némafilmes érára emlékeztetően címekkel tünteti fel, hogy mi fog történni az adott képekben.
A film elején a kamerának háttal ül egy bisztróban Nana és Paul, a tükörből láthatjuk az arcukat, mintha titokban filmeznék őket, a pincér a legnagyobb természetességgel elsétál a pult mögött, később az utcán sétálók a kamerába néznek. Ez a francia új hullám meghatározó irányzatának jellemzője, a cinema verité, az 50-es és 60-as évek fordulóján alakult ki, természetesnek hatóan használják a kamerát, sokszor nem a szereplőket követik.
Nana, franciául nőcske, illetve játék az Anna betűivel.
A 22 éves Nana lemezboltban dolgozik, de színésznő szeretni lenni, elhagyta a férjét és a kisbabáját. Mert pénzre van szüksége, prostituáltnak áll, egy Raoul nevű strici szegődik mellé. Jeanne D’Arc és Nana kiszolgáltatottsága, szenvedése között párhuzamot von a rendező a megjelenített Dreyer filmmel. Godard a kizsákmányolás metaforájaként használja a prostitúciót. Nana beleszeret egy művészkuncsaftjába, és maga mögött hagyná ezt az életet. A striciket az ilyesmi egyáltalán nem érdekli, így tragikus véget ér a kezdetektől szívbemarkoló zenei aláfestésekkel gazdagított film.
Az 1962-es Velencei Filmfesztiválon Jean-Luc Godard a zsűri különdíja címet nyerte el a filmmel.
Az Éli az életét szerepel a Steven Jay Schneider által szerkesztett, 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című kritikagyűjteményben.