Végzett hallgatóink közül most Csellár Attilát kerestem meg, aki pénzügy és számvitel szakon végzett 2014–ben a Tomorin. A munkájáról, az egyetemi évekről és a jelenlegi időbeosztásáról kérdeztem.
Mivel foglalkozol mostanában?
Jelenleg a Tesco magyarországi belső ellenőrzési osztályának a vezetője vagyok. Fő feladatunk vizsgálni, hogy a közép-európai Pénzügyi Központok (Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Csehország) működése hogyan felel meg a csoportszintű és a nemzetközi szabályzatoknak. Ellenőrizzük a pénzügyi folyamatokat, a Humán Erőforrás osztály működését, a beszerzés folyamatait, a szállítókkal kapcsolatos ügyeket, minden működési folyamat menetét, különösen nagy figyelmet fordítunk a csalásmegelőzésre.
Mennyiben felel meg a jelenlegi pozíciód a végzettségednek?
Maximálisan. A karrierem kezdetén könyvvizsgáló szerettem volna lenni, ezért a Deloitte-nál, majd a PWC-nél helyezkedtem el. Itt is a feladataim közé tartozott a pénzügyi területen elkövetett csalásfelderítés, mindig is érdekelt ez a fajta vizsgálat. Az első jelentkezésemkor azt mondták, az angoltudásomon kellene erősíteni, ezért 2014 januárjában kimentem Törökországba Erasmusszal egy szemeszterre, ott bank- és pénzügy szakon tanultam. Az ottani tanárok kiválóan beszéltek angolul, nagyon sokat jelentett ez a félév.
Mesélj erről az ösztöndíjas időszakról! Miért éppen Törökországot választottad?
Nagyszerű volt a Tomori részéről az ösztöndíjpályázat kapcsán nyújtott segítség. Karácsony előtt döntöttem el, hogy menni szeretnék, és a tanárok másfél hét alatt elintézték az ezzel kapcsolatos papírmunkát, levelezést. Kaptunk visszajelzést Belgium, Lengyelország, Szlovákia és Törökország intézményeiből, de én Isztambult választottam. Számomra az volt fontos, hogy egy egészen másik kultúrában szerezzek tapasztalatokat, ezért döntöttem az Okan University mellett. Január végén indult a szemeszter, de én jóval hamarabb kiutaztam. Az egyetem kampusza hatalmas, ott szerettem volna a koleszben elhelyezkedni. De a srác, aki értem jött a reptérre, azt tanácsolta, hogy inkább albérletbe menjek. Két olasszal béreltünk egy lakást, rengeteget tanultunk, és persze sokat buliztuk. Elutaztunk Antalyába, a tengerhez, Kappadókiába, bejártuk Isztambult. A várost a Boszporusz két részre osztja, az európai rész inkább a turistáknak való, én az ázsiai részen laktam. A két rész között metróval is át lehet menni. Nagyon kedveltem az emberek hozzáállását, sokat jártam a helyi focicsapatok meccsére. A politikai helyzet akkor változott hirtelen, néhány hétig nem értem el a Facebook profilomat, a Youtube nem működött, elzárták az embereket a külvilágtól. Nagyon sokan tüntettek, sok zavargás volt. Esténként 9 után az emberek az ablakokban csapkodták a lábosokat, ez a tüntetés egyik módja volt. Az elején egy kicsit megrémültünk ebben a helyzetben, főként itthon a családom. De aztán megnyugodtunk. Akkor azért nem volt Európában olyan terrorveszély, mint most, úgy gondoltam, biztonságosabb, mint Magyarország, mert annyira kedvesek az emberek.
Az egyetemen a fő tantárgyam a banki számvitel és a török számvitel volt, de ezek mellett több angol kurzusra is jártam. Egy indiai tanártól tanultam szakmai angolt, és nagyon tetszett, hogy milyen komolyan veszik. Az angol tanárok anyanyelvi szinten beszéltek. Valamelyest gyakoroltam a szakmai angolt már itthon is, de ott mélyült el ez a tudás. Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy behozzam a nyelvi lemaradást. Az erasmus-os hallgatókra külön figyeltek, megállítottak óra végén bennünket, hogy mindent értettünk-e.
Ebben az évfolyamban kb. 50-en voltunk Erasmusszal, voltak többen magyarok is, de én jobbára a külföldi társaim társaságát kerestem, németekkel, olaszokkal jártunk focizni, vacsorázni, vízipipázni, sétálni, sokszor ettünk az utcán. Bejártuk a helyi nevezetességeket, hajóztunk a Boszporuszon éjjel. A Facebook-on a mai napig tartjuk a kapcsolatot ezekkel a hallgatókkal, a török egyetemi segítőmmel is találkozunk, mikor kiutazom, mindig megkeresem. Előttem ő is volt Magyarországon, szintén Erasmusszal.
Hogyan emlékszel a Tomoris évekre?
Kollégista voltam, még a csepeli épületben, innen költöztünk Budatéténybe. Nagyon szerettem a családias légkört. Mivel korábban németet tanultam, itt kezdtem angolozni, és ehhez rengeteg segítséget kaptam. A tanárok nagyon nyitottak voltak minden kérésre, ötletre. Sokszor tartottak plusz órákat. Például, amikor felvetettük, hogy oroszul szeretnénk tanulni, rögtön hívtak egy orosztanárt. Sok barátság maradt meg a Tomoris évekből, heti szinten kapcsolatban vagyok az akkori barátaimmal.
Mennyire egyeztethető össze a jelenlegi munkáddal a magánéleted, a hobbid?
Jelenleg házas vagyok, van egy pici lányunk, a munkám egészen kompatibilis a családdal, rugalmas a munkaidőm. A korábbi állásaim a könyvvizsgálói pályán sokkal kötöttebbek, stresszesebbek voltak. Hetente egyszer belefér, hogy elmegyek focizni. A kicsi lány most két és fél hónapos, nagyon sok időnket leköti. Korábban nagyon szerettem utazni, remélem, hogy erre újra adódik majd lehetőség.
Szerző: Csanádi-Bognár Szilvia
