2021.10.27.
Tomori világVégzett diákjainkról„Sosem éreztem, hogy egy lennék a sok közül” – Interjú Kiri Henriettel

„Sosem éreztem, hogy egy lennék a sok közül” – Interjú Kiri Henriettel

Heni 2015-ben diplomázott Gazdálkodási és Menedzsment Alapszakon, az itt töltött évek alatt végig a HÖK elnöke, a Kollégiumi majd Szakkollégiumi Bizottság tagja volt. Valószínűleg nem volt olyan személy az intézményben, aki nem ismerte volna. Négy évvel az alapszak befejezése után az itt töltött évekről és a közelmúlt szakmai tapasztalatairól kérdeztem.

Milyen érzelmek mozdulnak benned, ha a Főiskolára gondolsz?

Korábban nem voltam igazán jó tanuló, de itt a tanárokkal olyan közvetlen kapcsolat alakult ki, hogy hirtelen motiváltnak éreztem magam. Kalocsán kezdtem, és ott igazán sok hallgató volt, de ennek ellenére meghallgatták a problémáinkat és a felvetéseinket. Azt éltem meg, hogy egy ilyen elfogadó közegben megéri tanulnom. Sohasem éreztem, hogy egy lennék a sok közül, mert mindenkit számon tartottak. Minden tanár ösztönzött bennünket, de engem Bánhegyi tanárnő és Zakar Andrea indított el a kutatás útján. Az első Tudományos Diákköri Konferencián egy hallgatótársammal, Csősz Boglárkával közösen adtunk be dolgozatot. Azt vizsgáltuk, hogy a kis- és középvállalkozások beruházásai hogyan alakulnak Magyarországon. Ebben a munkában Holmár Krisztina is segített bennünket. Veszprémben, az OTDK-án különdíjasok lettünk. Később egyedül vittem tovább ezt a témát, és Romániában egy nemzetközi megmérettetésen lettem első helyezett. Itt a KKV-k számának alakulását vizsgáltam, hogy miért nem tudnak talpon maradni, hogyan viszonyulnak ezek a mutatók az Unióban mértekhez. Az egyik lemaradandóbb emlékem, amikor Nagyváradon 2014-ben részt vettünk a Partiumi TDK döntőjén. Egy hallgatótársammal mentünk, és kísért bennünket Borbola Péter tanár úr. Megismerkedtünk az ottani egyetem képviselőivel, bejártuk Nagyváradot, noha ott volt a verseny izgalma, mégis inkább kaland volt számomra.

Milyen tevékenységi kört látott el a HÖK az elnökséged alatt?

Rektor asszony számított ránk, a fő feladatunk az volt, hogy a diákok életét rendezvényekkel tegyük színesebbé. Gólyabálat, farsangi bálat rendeztünk, a jelmezeket díjaztuk. A gólyatábort is mi szerveztük a budapesti campuson, mókás feladatokat találtunk ki számukra. Többször rendeztünk a kollégistáknak és a tanároknak sütögetést a kertben, ezek az alkalmak nagyon jó hangulatban teltek. Mi intéztük a szociálisan rászorulók ösztöndíját is, ezzel segítettük a Tanulmányi Osztály munkáját.

Hogyan folytatódott a pályád az alapképzés után, és mivel foglalkozol most?

A Szegedi Tudományegyetemen a  Vállalkozásfejlesztési Mesterszakot végeztem el. A sikeres felvételimet egyértelműen a Tomorinak és a versenyeken elért eredményemnek köszönhetem. 2017 nyarán diplomáztam, és Mórahalmon a Városi Önkormányzatnál helyezkedtem el projektmenedzseri munkakörben. A családunk létrehozott egy vállalkozást, egy pizzériánk van és egy varrodánk, és ebben magam is szerepet vállalok a beszerzéstől a papírmunkán át, néha egészen a pincéri tevékenységig. Így aztán testközelből tapasztalom mindazt, amit korábban elméletben vizsgáltam. Az adók és a járulékok mértéke az Unió többi országához mérten hatalmas, ez a nagy teher nehezíti meg a vállalkozások fennmaradását. Szomorú ennek a hatásait a hétköznapi életben tapasztalnom. Ennek ellenére a jelenlegi munkámban sikeresnek érzem magam, sőt a vállalkozásunk is fejlődőképes.

Készítette: Csanádi-Bognár Szilvia

 

Megkérdeztük a Tomori Pál Főiskola hallgatóit, mit jelent nekik a Tomori.