2022.12.08.
Tomori világElső közlésSzvétek Gábor versei és vizuális költeményei

Szvétek Gábor versei és vizuális költeményei

Gábor fotózást a Gáspár András Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában, majd 2003 és 2004 között a Bálint György Újságíró Akadémián tanult. Az itt közölt képei voltaképpen vizuális költemények. A fotók lejárt tekercsek felhasználásával készültek, ez adja a színüket és a patinájukat. A képek a rájuk kerülő szövegekkel egységet képeznek, de ugyanakkor feszültséget is keltenek, arra ösztönzik a nézőt, hogy foglalatoskodjon velük, bocsátkozzon bele a mediális játékba. Verseit 2015 óta publikálja.

 


Adagio 125.

Árnyékban lassan olvad a jég.

Pozőr önérzetünkön
magány tollászkodik:
hízelkedő kóboráram.

Félfamentes álmunk
újrahasznosított kreativitás.
Életvágy, utópia, elbocsátás.

Fáradatlan mértéktelenségünk
mértékletes unalomra tanít.


 

Magára maradt ember

Lábujjhegyen élek,
kidőlt falú zárójelben,
visszafojtott lendület
harmatos hajnalában:
szemtelen ifjúság
a tapasztalt érettségben
– szerelembe szerelmesen.

Mostoha múltam négere vagyok
– és azt bánom leginkább,
mi mögöttem
s nekem ismeretlen maradt.

Pusztítással és teremtéssel
harcolok a halál ellen,
bizony én nem emelkedem,
ezért bukni sem tudok,
csak alulról letekinteni:
életem ünnepélyéről.

 

 

Adagio 81.

Végtelen vagyok.

Szívem az egyenlítő,
emberiség aranyhídja,
nyelvek tanítója.

Lelkem lelked,
gazdagságom lophatatlan szeretet,
egyetlenem, mi egyetlened.

Egészem adva
növekszem benned:
melengetsz hófúvásban,
elaltatsz gyertyalángban.

Kitartó vagyok,
egymáshoz változunk.

Szeretni tanulj:
túlszeretni,
túlszenvedni magadon.
 
Tiéd lehet:
jókedvem szivárvány,
bánatom jégeső.

 

Megkérdeztük a Tomori Pál Főiskola hallgatóit, mit jelent nekik a Tomori.